Beliczai Balázs stand-up comedy-s, hol lenyűgözi, hol meghökkenti a nézőket. Az állandó megújulásra kész komikus frappáns, és fordulatos megszólalásaival képtelen untatni a közönséget. Ez most sem volt másképp.
- Ha jól tudom te valójában tanítóképző főiskolára jártál. Miért pont tantó?
“Érdekelt, hogy tudást, tananyagot lehet-e érdekesen, izgalmasan átadni a gyermekeknek. Nekem sok olyan tanárom volt, aki unalmasan adott elő, vagy nem tudta felkelteni az érdeklődésemet a tantárgya iránt. Kicsit kíváncsi voltam, hogy színes előadásmóddal, kreativitással lehetséges-e megnyerni diákokat a tanulásnak.”
- Elképzelhető, hogy egyszer majd még újra tanító leszel?
“Nem hinném, mivel már lassan tíz éve nem foglalkoztam tanítással. Annak idején is csupán a szakmai gyakorlaton és a kötelező vizsgákon tartottam órákat. Lehet, hogy már a tananyag is teljesen megváltozott. Szerettem csinálni, de aztán jött a stand up, amit még jobban szeretek.”
A Humorfesztiválon nagyközönség előtt mutatta meg poénjait. Íme az akkori előadása:
https://www.youtube.com/watch?v=0mwPHdxEBE8
- Ha már iskola, akkor mennyire voltál különc az osztálytársaid között, akár a humorod, akár más miatt?
“A suliban rendszeresen parodizáltam a tanárainkat. Ezt egy idő után a tanároknak is előadtam. Főleg egymás paródián szórakoztak jól, persze volt, aki nem örült. Gimnáziumban, az utolsó két évemben már az iskolanapok hivatalos programja volt a műsorom.”
- A későbbiekben irányt váltva jelentkeztél a Humorfesztiválra. Hogyan jött az elhatározás, hogy mégis inkább ezt a hivatást válaszd?
“Gyerekkoromban szerettem szavalóversenyeken indulni. A gimnáziumi színjátszókör tagjaként szintén jól éreztem magam, tehát a szereplés nem állt tőlem távol. Olyan műfajt kerestem, ami kötetlen, szabad. A stand up ilyen, mert magam írom a szövegem, én döntöm el, hogy milyen külsővel lépjek fel, és Magyarországon még mindig csak maximum harmincan csináljuk, tehát egyedi.”
- A környezetedben lévő emberek, miként reagáltak arra, hogy te inkább a stand-up műfaját választod?
“Tetszett mindenkinek, hiszen ez egy egyedi dolog. Amikor Magyarországon beindult a műfaj, 2004-ben, a budapesti Godot kávézóban, ez rendkívül újszerűnek számított, így mindenki kíváncsi volt rá, és büszkék voltak rám, hogy felkéréseket kapok.”
- Van, hogy ihlethiányában olykor nehéz újabb és újabb témákkal, komikus megszólalásokkal előállni egy fellépés során, avagy ezen a téren kimeríthetetlen vagy?
“Tíz éve vagyok a pályán. Tetten érhető, hogy vannak termékenyebb és meddőbb szakaszaim. Szerintem ilyen mással is előfordul, de természetesen mindenki a minél sűrűbb megújulásra törekszik. Ha tíz éve ugyanazt mondanám, már nem lennék sehol. De kétségtelen, hogy ha valamin mindig nevetnek, azt az ember előszeretettel mondja el minél több helyszínen.”
Ez a sztori például annyira tetszett a közönségnek, hogy még egy videót is készített belőle az egyik rajongó feltöltve azt a YouTube-ra. Így dupla poén lett belőle.
https://www.youtube.com/watch?v=IMDsAGXe4Sg
- Előfordult-e már, hogy leblokkoltál a színpadon és úgy kellett kivágnod magad a szituációból, hogy abból a közönség semmit se vegyen észre?
“Tavaly nyáron történt. Ritka, hogy egy napon három fellépésem legyen, de aznap részt vettem egy falunapon, majd jött két dumaszínház-est. Nagyon meleg volt, egész nap rohantam, alig ettem, és a harmadik előadáson eljött egy pillanat, amikor leblokkoltam. Pár másodperc teljes szünet, aztán mintha mi sem történt volna mentem tovább. Annak ellenére, hogy a rövidzárlat egyértelműen észrevehető volt, a közönséget ez nem zökkentette ki, és sikerrel zártam az estét.”
- Egy humoristától nap, mint nap kérhetik, hogy mondjon egy vicces történetet. Ez olykor nem fárasztó?
“Nem, mert ez inkább csak azt erősíti meg, hogy amiket eddig hallottak tőlem, az tetszett nekik. Nyilván ha megpróbálnék az összes ilyen megszólításnak eleget tenni, az fárasztó lenne, de volt már arra is példa, hogy belementem ilyesmibe, mert éppen olyan kedvem volt.”
- A fellépőknek az utazások, a felkészülések, az előadások miatt elég pörgős szokott lenni az életük. Te hogyan tudsz kikapcsolódni, mi az ami mindenképpen pihentető számodra?
“A klasszikus zene teljesen feltölt. Nem szeretem a „komolyzene” kifejezést, mert az arra utal, mintha ezt valami hű de komolyan kéne venni, ez pár embert talán elidegenít. Mozart, Bach vagy Verdi teljesen kikapcsol, a szimfonikus muzsika relaxál. Különösen kedvelem a vokális műveket, főleg az olasz operákat. Hobbi szinten zongorázgatok is.”
- Gondolom egy humoristának is jól eshet, ha nem mindig ő szórakoztat, hanem végre őt is szórakoztatják. Milyen jellegű fesztiválokra, rendezvényekre szeretsz járni leginkább? Inkább szolid, összeülős, hangulatos házibuli párti vagy, avagy ilyenkor szereted rendesen kitombolni magad?
“Ha választani kell egy zenétől hangos, bepiálós, féktelen buli, és egy beszélgetős, nassolós parti között, akkor az utóbbit választom. Szeretek a baráti társasággal beülni valahova, vagy kirándulni. A barátnőmmel színházba, múzeumba megyünk, ha időnk engedni. Szívesen megyek hangversenyre, és a párommal tánciskolába is járunk. Persze nekem inkább a hétköznap estéim szabadok, a legtöbb pénteken és szombaton csak nap közben érek rá elmenni szórakozni.”
- Mennyire jellemző rád ilyenkor a visszafogott stílus, hogy a média ne szedjen szét másnap?
“Természetesen nem provokálok semmi olyasmit, amivel bekerülhetnék a bulvárba. Márcsak azért sem, mert fellépéseimen sokszor tartok görbe tükröt a pletykalapoknak és a kereskedelmi tévék sztármagazinjainak. Zavaros lenne, ha rendszeresen szerepelnék abban, amit kritizálok. Civilben amúgy is szeretek inkább visszafogott lenni, hiszen a színpadon minden szereplési vágyamat kiélhetem, ha magánemberként nyilvános helyen megjelenek, már nem igénylem, hogy a középpontban legyek.”
- Kedvenc belföldi és külföldi utad, helyszínek? És ezzel kapcsolatban a legmeghökkentőbb, legfurább élményed?
“Belföldön Tapolca kedves nekem, oda vissza is tértem, mert nagyon szép város. Külföldi kedvencem pedig jelenleg Barcelona. Meglepődtem, mikor a Barca stadion shopjában híresebb meccsek után felszedett gyepet árultak, kis dobozokban.”
- Melyik volt eddig a legfurább rajongói leveled, hozzászólásod vagy ajándékod?
“Volt egy kedves lány, akiből egészen furcsa érzéseket váltottak ki a produkcióim. Levélben azt írta meghatottság uralkodik rajta el, amikor csak meglát a tévében. Mikor eljött a fellépésemre, az első sorban ült, tiszteletteljes megrendültséggel. Utána ajándékokat nyújtott át, rajzokat, kedves apróságokat. Meglepett, hogy nem a műfajban megszokott reakciókat váltom ki belőle, de persze örültem, hogy boldoggá teszi az, amit csinálok.”
- Mi volt a legjobb élményed az eddigi fellépéseid közül a színpadon?
“Az egyik művelődési házban a zenés számaimhoz szükséges lejátszó a színpad mellett volt. Valamiért összevissza működött, a kezelője nem állt a helyzet magaslatán, de a váratlan és szánalmas helyzet rengeteg mulatságos pillanatot eredményezett. Ő feltűnés nélkül próbálta helyre tenni a dolgokat, észre sem vette, hogy élőben kommentálom a szerencsétlenkedését, a közönség pedig élvezte ezt az egyszeri és extra műsorszámot.”
- Mi okoz neked a legnagyobb örömet abban, hogy ezt csinálhatod?
“A fellépések hangulata nálam függőséget okoz. Itt nem csak a közönség nevetésére vagy tapsára gondolok. Azt is nagyon élvezem, amikor a kollégákkal megy az ökörködés az öltözőben, vagy a kocsiban, ha éppen egy távolabbi helyszínre hívtak meg minket.”
