2016. december 6. /kedd/
Jó, rendben, beismerjük, ezeket a kérdéseket Barbi még múlt héten válaszolta meg, szóval, lehet, hogy nem akkor sírt utoljára. De annyira már nem szerettük volna ezzel a kérdéssel zaklatni, hogy újra megkérdezzük. Mindenesetre a legszemélyesebb kérdésekre Barbi is válaszolt, és megtudhatjátok tőle, hogy
1. Mikor sírtál utoljára?
Olivérék szalagavatóján. Meghatódtam. Emlékszem, még, amikor kicsi kilencedikesek voltak, és odakerültek a suliba, és elképesztő volt belegondolni abba, hogy tavaly még ott adták a műsort a szalagavatómon, most meg állva tapsoltam a közönség soraiból, amikor Bendére és Olivérre feltűzték a szalagot.
2. Ki a legfontosabb ember az életedben?
Nem tudom egy emberre leszűkíteni ezt, nagyon sok fontos ember van az életemben. Kapásból tíz nevet tudnék írni. Ők olyan élményeket adtak nekem, olyan törődést és szeretetet, amit egyszerűen elmondani nem tudok. Csak pislogok, milyen embereket nevezhetek barátaimnak, és rettentően hálás vagyok, hogy náluk a ‘Bármikor bármiben számíthatsz rám’ az nem csak egy üres mondat.
3. Mi az a már bekövetkezett/még be nem következett esemény, amelyiket életed legtragikusabbikának tartasz/tartanál, ha bekövetkezne?
Tragikus dolog nem történt velem. De, ha befejeződne a Középsuli, az egy nagyon nagy szörnyűség lenne számomra. Elsősorban azért, mert nem lenne a csapattal forgatás, ritkábban látnám őket, a stáb is rettentően hiányozna.
4. Történt már olyan, hogy egy kisebb/nagyobb álmot nagyon szerettél volna megvalósítani, de hosszú ideig tartó próbálkozások és megpróbáltatások árán sem tudtad elérni, ezért úgy döntötted, hogy inkább feladod?
Persze, hogy volt, bár sokáig nem próbálkoztam, hiszen vallom azt az elvet, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Több ilyen is volt, de nem emlékszem rájuk olyan nagyon, hiszen én ha lezárok valamit, azt magam mögött hagyom, és olyan szinten megtanultam nem törődni a múlttal, hogy már az emlékeim is halványodnak jelentéktelen vagy rossz dolgok kapcsán, azokra nem akarok emlékezni.
5. Meg szokott inogni az önbizalmad? Amikor úgy érzed, hogy nem jó az, amit csinálsz, vagy nem úgy kéne csinálni, ahogy csinálod.
Rendszeresen! Általában 2-3 havonta van egy mélypontom, amikor nem látom az értelmét annak, hogy én Középsuli Barbi vagyok, úgy érzem egy helyben állok, toporgok és nem haladok egyről a kettőre a saját életemben, vagy ha haladok is félek, nem mindig jó irányba. Nem kell semmi különösebb indok erre nekem, ez inkább az a dolog, amikor megtelik a képzeletbeli hordóm, amikor az elfojtott sok rossznak már nincs hely, és olyankor tör rám ez az érzés. De, amikor megtörténik, mindig kapok egy Tubicától vagy akár többtől is valami kedves szót, egy számomra fontos embertől egy ölelést vagy bármi ilyen apróságot, és akkor megint eszembe jut, hogy szinte tökéletes az életem, nincs miért bánkódnom.
