Egy ártatlannak tűnő dal olykor komoly meglepetéseket tartogathat. Talán nem lepődünk meg azon, hogy a népdalok hemzsegnek a rejtett utalásoktól. De akkor miért kell őket megtanulni az iskolában?
Magyarországon a régi falusi élet rendjében gyakran, akár hetente többször is előfordult, hogy összegyűlt a falu népe. Dalba foglalták az emberi élet szakaszait, az ünnepeket (Újév, Pünkösd, Luca napja, Karácsony) és a szerelmet.
A vágyakozást szimbólumok segítségével egészen könnyedén ki lehet fejezni. Vegyük például a „Nyitva van az aranykapu” kezdetű sort, ami egyfajta női felkínálkozást takar. Persze, akadnak kevésbé szégyenlős megfogalmazások is: „Ürge van a gatyába, / nincsen, aki babrálja, /Szegény ürge hol lelapul, hun föláll, / míg egy tisztességes lyukra rátalál.” Ezt talán nem kell elmagyarázni.
https://www.youtube.com/watch?v=7hO9K5xdmYo
Bizonyára előfordulnak erőltetett belemagyarázások is, nem mindegyik népdal tartalmaz pajzán elemeket. A szerelmi dal népköltészetünk leggazdagabb műfaji csoportja. Nem érdemes mindenen fennakadni.
A nyár egyik legizgalmasabb ünnepe a szentiváni tűzgyújtás volt. A fényt, az életet és a szerelmet ünnepelték ezen a napon. Raktak egy nagy tüzet a falu határában, a tűzbe csontokat és szemetet dobtak, hogy nagyobb füstje legyen, aki átugrotta megbizonyosodhatott afelől, hogy hamarosan megházasodik. A sikeres ugrásnak, tehát mágikus jelentőséget tulajdonítottak. Mindezt énekkel kísérték.
Fontos lenne tehát kicsit többet foglalkozni ezekkel a dalokkal, meg kell vizsgálni, milyen alkalomra költötték az adott művet. Persze csak addig, amíg nem zavarodunk össze teljesen.
Írta: Csala Károly
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
