A hét tanára egy igazi sportos tanárnő lett, aki nővérből lett ápolásoktató. Többszörös országos bajnok step aerobic kategóriában, sőt válogatott kerettagként vett részt a profi aerobic világbajnokságon, és nem utolsó sorban a Step aerobic and Dj Production nevű formáció tagja. Illés Ilonáról van szó, aki a nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium egészségügyi szakmai tantárgyakat tanító tanárnője.
Úgy tudom, Ön abban az iskolában tanít, ahol korábban végzett. Hogyan tudott szakmát választani már 14 évesen?
Az embernek nem könnyű olyan szakmát választania fiatalon, amelyet akár egy életen át szívesen, lelkiismeretesen és hivatásszerűen végezne.
Általános iskolai tanulmányaim után nyertem felvételt abba az iskolába, melyben jelenleg középiskolai tanárként tanítok. Az akkori felvételi eljárás keretében többszörös túljelentkezés volt tapasztalható az egészségügyi szakképzésben, de szüleimre hallgattam, és általános ápoló, általános asszisztens szakon elvégeztem az iskolát.
Hogyan hatottak Önre a kórházi gyakorlatok alatt szerzett tapasztalatok?
A kórházi gyakorlatok során a IV. Belgyógyászati Osztály tetszett meg a legjobban, ahol szakmai képesítővizsgám letétele után két héttel már ápolóként dolgoztam.
Akkor az egészségügyben nagyfokú létszámhiány (ápolóhiány) volt tapasztalható, emiatt nem volt alkalmam arra, hogy bizonytalan legyek. Határozottságot, bátorságot kellett mutatnom, és megfelelő szakmai hozzáértést kellett tanúsítanom, hiszen rövid időn belül egyedül vittem éjszakás műszakot 50 ágyon – ahol intenzív ellátást igénylő betegek is feküdtek. Műszakos ápolóból hamarosan laboros nővér lettem, és gyakran asszisztensként is funkcionáltam az ambulancián, szakrendelőben, ha az osztály érdeke úgy kívánta. Sőt gyakran az intenzív ápolásba is besegítettem az intenzív részlegen. Talán ez volt a lehető legjobb dolog, amit tehettek velem, hiszen minden munkaterületen „otthon voltam”.
Az igen kimerítő és sokrétű feladatoknak köszönhetően, ezen az osztályon szereztem meg azokat a gyakorlati tapasztalatokat, melyeket most átadhatok és megoszthatok a tanítványaimmal.
Mi motiválta Önt, hogy ápolásoktató legyen?
Az osztályon nagyon jó kollektívában dolgozhattam, akikkel mai napig jó kapcsolatot tartok fent. Azt hiszem, nagyon sokat köszönhetek volt főnővéremnek, hiszen a tanulásomat folyamatosan szorgalmazta, támogatta. Elvégeztem a felnőtt szakápolói képzést, majd felajánlotta és biztosította a főiskolai tanulmányaimnak lehetőségét.
Ennek hatására jelentkeztem a budapesti Hajnal Imre Egészségügyi Főiskolára (jelenleg Semmelweis Egyetem Eü. Főiskolai Kar). Az ötszörös túljelentkezés mellett nem volt könnyű bekerülni, hiszen belgyógyászatból és magyarból kellett szóban is felvételiznem a sikeres írásbeli felvételit követően. Mivel szabadságra nem tudtak elengedni, így munka mellett kellett megszerveznem a felkészülésemet.
A főiskolai tanulmányaim alatt kiemeltek szakoktatói munkakörbe, és innentől kezdve a gyakorlatra érkező tanulók szakmai felkészítése volt a feladatom. Bátran elmondhatom, kiteljesedtem benne, hiszen a sóstói telephely valamennyi osztályának – belgyógyászat és kis klinikumi szakterületek – szakoktatója lettem.
A mostani diákok mennyire tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni az életükkel?
Változóak az ezzel kapcsolatos tapasztalataim. Egészségügyi szakképzésben tanító pedagógusként fontos dolognak tartom, hogy határozott elképzeléssel és a pálya iránti motivációval kezdjék meg a tanulmányokat a tanulók. Az általam tanított osztályokban főként ez a legjellemzőbb.
Persze az iskolás évek alatt változhatnak az elképzelések, akkor sincs gond. Fel kell ismerni, és merni kell más irányt váltani.
Sajnos a tanulók részéről tapasztalható érdektelenség és felelősségérzet hiánya sem ismeretlen a pedagógiai munkában. Biztosan az életkorból adódó éretlenség az oka ezeknek, de mivel a mai világban a bizonytalanság, az állandó változás a meghatározó, ez negatív hatással van az iskolába járó diákokra és a körülményeikre.
Fontos, hangsúlyozni, hogy az ember csak abban tud kiteljesedni, ha valamit örömmel és hivatástudattal végez. Ezt a szemléletet igyekszem – személyes példamutatásommal is – a nevelési folyamatom során közvetíteni.
Milyen emberi tulajdonságokat kell hangsúlyoznia a pedagógiai folyamatában az egészségügyi szakképzésben tanulóknak?
Szakmai tantárgyak oktatásán keresztül szakismereteket adhatok át a tanulóknak, és igyekszem a szemléletüket humánussá, etikussá, beteg centrikussá tenni.
Ahhoz, hogy a betegellátás minősége megfelelő legyen, precízen, lelkiismeretesen és alázattal kellett a betegekkel foglalkoznunk
Elengedhetetlen a pontos szakmai tudás, manualitás, a felelősségérzet és a beteg ember szeretete. Egy ilyen lelkileg és fizikailag is megterhelő munkát hivatástudat nélkül nem lehet végezni.
Hogyan tudja a diákokat fegyelmezni? Gyakran van erre szükség?
Lehet, hogy szerencsés vagyok, de nincs fegyelmezetlenség az óráimon. Azt gondolom, ha az ember az első alkalommal elmondja az elvárásait, következetes az elvárásait tekintve, és a tanulók érdeklődését fenntartja, akkor figyelnek órán.
Persze azt is észre kell venni, mikor fáradnak – pl. nehezebb tananyag ismertetésekor – ilyenkor jönnek a praktikák: az anyaghoz kapcsolódó videórészlet vagy filmbejátszás, akár saját gyakorlatból vett esetismertetés.
Hogyan tudja motiválni a mindennapokban a tanulóit?
Igyekszem a saját példáimból, gyakorlati tapasztalataimból merítve hiteles tanár maradni. Folyamatosan képzem magam, úgy érzem a szakmai ismeretekre igényes és motivált vagyok. Ezt próbálom a tanulókban is kialakítani.
Ön szerint mekkora szerepe van a szakmai gyakorlatoknak a szakképzés rendszerében?
Óriási. Nagyon sarkalatos pont a kórházi osztályokra kihelyezett gyakorlati képzés. Két éven keresztül a nyíregyházi kórházban oktatási osztályvezetői beosztásban is tevékenykedtem, ahol az irányításom alatt olyan szakmai gyakorlati képzést tudtunk megvalósítani a kollégáimmal és akkori vezetőimmel, amely országos szinten egyedülállónak számított. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a képzőintézmények és a tanulók/hallgatók részéről is, mely egyértelműen a szakma biztonságát eredményezték. Főként ezért fektettünk rá nagy hangsúlyt.
Van-e valami hobbija?
Van hobbim, mely egyben a második hivatásom. Aerobikedzőként dolgozom másodállásban, és nagyon hálás vagyok azért is.
Sportszakemberként az edzés elméletét és gyakorlatát a hétköznapi élethez igazított formában alkalmazom fitness-tréningként és a szabadidős sporttevékenységként.
Pedagógusként a rendszeres testedzésen keresztül oktatok és nevelek, példát mutatok a vendégeim, tanulóim részére. Olykor „lelki tanácsadóként” is helyt kell állnom, hiszen munkám szerves része a motiváció, szükség esetén a személyes segítségnyújtás a vendégek lelki problémáinak meghallgatásában.
Életmód tanácsadóként és egészség-nevelőként a testedzés egészségmegtartó, preventív oldalát kidomborítva segítek azoknak, akik hozzám fordulnak.
Mióta aerobicozik és milyen sikerei voltak a sportágban?
Közel 16 éve kerültem kapcsolatba az aerobikkal. Sportágbeli sikereim a Kenguru Aerobic és Fitness Sportegyesületben kezdődtek. A csapat tagjaként 2001. és 2007. között többszörös magyar bajnoki címet szereztünk amatőr step aerobic kategóriában, profi kategóriában 2., 3. helyezéseket értünk el országos bajnokságokon.
2002-ben a FISAF profi aerobic világbajnokságán részt vevő, válogatott kerettag voltam csapattársaimmal, step aerobic kategóriában. A franciaoszági Montpellierben versenyezhettünk, és középmezőnyben végeztünk, mely életemben az egyik legmeghatározóbb élmény volt.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, valamint a nyíregyházi rendezvények műsoradójaként számtalan meghívásnak tehetek eleget a csapatommal, és rendszeres szereplője vagyok a városi és megyei televíziós műsoroknak, napi- és hetilapoknak.
2010-től dolgozok együtt a népszerű lemezlovassal, Dj Szatmárival STEP AEROBIC AND DJ. PRODUCTION néven. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a kelet-magyarországi régióban egyedülálló módon tartunk órát. A koncepciónk lényege, hogy a step aerobic koreográfia zenéjét a helyszínen a Dj mixeli.
Képek: Illés Ilona
