Melyiktől leszel okosabb?
Pár éve minden az internetre költözött: a világhálón olvasunk cikkeket, innen töltünk le zeneszámokat, barátainkkal ezen keresztül csevegünk, sőt, akár párra is bukkanhatunk a net berkeiben. És még valami: okosodhatunk – de csak óvatosan.
Új időknek új dalai
Amikor még a hőskorban iskolás lettem, izgatottan vártam az évkezdést, és legfőképp azt, hogy megvegyük anyukámmal a tanszereket. Az elkövetkezendő pár napban cicás vignetták megírásával és a szép könyvek még szebb csomagolópapírba bujtatásával foglalatoskodtam. Ma ezek az idők eltűnni látszanak. Évek óta mellőzőm az amúgy kedvelt kellékeket – egyetemistaként már a könyvtárból szerzem be az olvasnivalókat. Az úgynevezett e-tankönyvek megjelenésével azonban a nálam fiatalabbak is váltanak, mutatós kötetek ide, aranyos matricák oda. Persze ezek a kiadványok ugyanúgy fizetősek, mint nyomtatott társaik. A Mozaik Kiadó letölthető tankönyvei ugyanannyiba kerülnek, mint a papír alapú változatok, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által létrehozott, egyelőre kísérleti könyvek viszont ingyenesen elérhetők.
Kinek a pap…
Vajon mi az előnye a tankönyvek digitalizálásának? A környezetvédelem, ugrik be elsőre. Hét évesen még nem törődtem ezzel, ma viszont megsajdul a szívem, ha arra gondolok, hány fát vágnak ki egy-egy vaskos könyv miatt. De van egy másik ok is, ami csak később fogalmazódott meg bennem: ez pedig egy biztosabb tudás megszerzése. Ez alatt nem azt értem, hogy eltérés van e-tankönyv és nyomtatott tankönyv közt, dehogy. A különbség a diákfejekben keresendő. Ugyanis míg Peti ezek valamelyikét bújja, addig Kati hitelesnek tűnő internetes oldalakról szerzi információit, amikor dolgozatra tanulna. Két óra gépezés után sokkal kényelmesebb „ráguglizni” arra, mikor volt a mohácsi csata, mint felállni, elsétálni az íróasztalig és kivenni annak fiókjából a Történelem 10-et. Az első kidobott találat biztos jó lesz, elvégre azért első, aztán folytatódhat is tovább a megszakított Facebookozás.
Túl szép, hogy igaz legyen
Wikipédiáról tanulni tilos! Hiába tűnik egy komoly lexikonnak, ez mézesmadzag, nem több. Nemrég döbbenten vette észre egy történelem szakos egyetemista az oldalon szereplő egyik részletesen taglalt szócikket: spanyol-kínai háború. Hiába kutatott emlékeiben, nem emlékezett ilyesmire. Mert sosem történt meg. Egy unatkozó netező (nevezhetjük trollnak is) viszont úgy gondolta: megtréfálja a naivákat. Kitalált egy csatát, forrásokat csatolt a leírtakhoz, és terve sikerült is, bedőlt neki a világ. Tanulmányok hivatkoztak a Wikipédiás szócikkre, az egyetemista is itt találkozott először a háború meséjével. És a szálak a Wikipédiához vezettek. Ahova bárki írhat bármit, és bárki elhiheti neki azt. Ennyit róla és a hitelességéről. szerencsére azért akadnak olyan honlapok, amik megbízhatóak. Rengeteg irodalmi mű, regények, versek, drámák megtalálhatóak a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán (mek.hu). Ugyanakkor a múlt század sajtótermékeinek (például a Nyugat) lapszámaiba is betekintést nyerhetsz, ha az Országos Széchényi Könyvtár vagy az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis oldalaira kattintasz. Egy korábbi cikkünk ezeknél több honlapot ajánl, ha a gép előtt ülve tanulnál.
Amit nem tanítanak egy könyvben sem
Tehát most már nem csupán zenét hallgatunk és újságot olvasunk a neten, de már a tananyagot is a világhálóról töltjük le. És még a fák is tovább élhetnek. A történetnek azonban nincs vége. A számítógép előtt töltött percek egyre nőnek, amihez a szemünk nincs hozzászokva. Pihentetni kell – legalább óránként tíz percre. Ez pont elegendő idő ahhoz, hogy felmondd valakinek a memorizáltakat. Szemed világa mellett testtartásodra is mindig ügyelj. Az emberek a vízszintesen tartott könyv olvasásához vannak hozzászokva, ezért okoz kisebb-nagyobb nehézségeket a függőleges képernyő. Egy e-olvasó ebben sokat segíthet. (De persze fel is állhatsz a székről, hogy íróasztalod fiókjából kivedd azt a fránya kötetet.)
Az elkövetkezendő korok lelkes iskolakezdőinek valószínűleg már ez lesz a természetes, ebbe születnek bele. És talán digitális tankönyveik megemlékeznek majd a hőskor cicás vignettáiról is, egy letűnt ’e’ nélküli világból.
Szöveg: Fekete Fanni
Fotók: weheartit
