Selfienemzedék- akár így is lehetne nevezni a mai tinédzsereket, akik Narkisszosz módjára lesik magukat a tükörben, hogy aztán elkészüljön a tökéletes fotó, s a legnagyobb örömet az okozza nekik, ha sok lájkot kapnak érte. Téged már elért a fényképezési láz?
Sas István, a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológiai előadássorozata ( KAPSZLI Szakmai Napok) keretében beszélt a tinik legnagyobb hóbortjáról. Nem is hóbort ez már, sokkal inkább a mindennapi életük része, akár a fogmosás vagy a fürdés. De mikor is kezdődött mindez?
– Már a festők is készítettek magukról önarcképet, gondoljunk csak Csontváry Kosztka Tivadarra. Jóval később, az önkioldó fényképező hódított: ezzel lényegében ugyanazt csinálták az emberek, mint ma, csak kicsit bonyolultabban. Aztán a fotóautomatákban készíttettek magukról képet- emlékezett vissza a kezdetekre Sas István.
Ezeken a képeken az emberek még többedmagukkal szerepeltek. Gyerekkoromban én is beültem egy automatába (igaz, az nem fotót, hanem rajzot készített a nagyérdeműről), de eszembe se jutott volna egyedül: a közös kép akkori legjobb barátnőmmel, még ma is szép emlék.
Természetesen a selfieknél sincs törvénybe vésve, hogy csak egymagunk állhatunk a kamera elé: a legnagyobb sikereket pont azok aratták a világon, amik sok embert ábrázolnak.
– Az Oscar-díj átadóján készült, hírességeket felvonultató selfiet egy óra leforgása alatt 630 ezren retweetelték, havonta pedig 3, 3 millió felhasználó. Így ez lett minden idők legnépszerűbb selfie-je. Utána következik Neymar egyik fotója, amit 2,4 millióan kedveltek.
A sztároktól nem meglepő, hogy magukról osztanak meg képet: a reflektorban élik életüket, hozzá vannak szokva, hogy tekintetek százai követik minden lépésüket. De már politikusok (például Barack Obama), Ferenc pápa és a Dalai Láma is beállt a sorba?! A hab a tortán Grumpy Cat, de fölötte ne ítélkezzünk, elvégre nem tudta szegény, miről van szó. Ha tisztában van vele, talán megereszt egy visszafogott mosolyt.
Selfie a halott nagymamával
A selfie egyre durvább formákat öltött: nem csak készítőjének személye kelt meghökkenést, de megvalósulási formája is.
– Egy időben, rengetegen celluxszal tekerték körbe az arcukat, úgy fotózták le magukat. Egy férfi ennél sokkal tovább ment: Alzheimer-kóros nagymamájával az ölében pózolt. Korábban őt dajkálta az asszony s mesélt neki, most fordult a kocka. Egy másik fiatalember pedig felravatalozott nagymamájával fotózkodott. Az elkészült képet 2,5 millióan töltötték le.
Nehéz minderre szavakat találni. Inkább kérdések vetődnek fel: mi volt a céljuk a selfievel? S mit éreztek, mikor elkészítették?
Az említett példák azt mutatják: a fiatal generációban nincs részvét más iránt, csak saját magukkal törődnek. Elismerésre, csodáló tekintetekre vágynak, s ezért a legmeghökkentőbb dolgokra is képesek.
– A kényszeres vágy, hogy fotót tegyenek közzé magukról az interneten, általános vágy lett. Előfordul, hogy a posztolt selfie nem érdekel senkit. Ilyenkor készítője úgy érzi, nem kell senkinek. Meghiúsul a megmutatkozási szándék. Ha viszont jön egy-két visszajelzés, az ember abba az illúzióba ringatja magát, hogy figyelnek rá.
Ki van a képen?
Ha összegyűlt pár lájk, a fotós megnyugszik, sőt örömérzet tölti el: szeretik, mert szép, okos és laza. Legalábbis a megosztott fényképen, de a valóság nagyban eltérhet ettől a képtől.
– Horváth Dorka szavaival élve a digitális identitás naponta újraírható: aki egyik nap még félénk kislány, másnap vagány csaj lehet.
Nyilvánvalóan igyekszik mindenki legelőnyösebb arcát mutatni a nagyvilágnak, a cél érdekében sokan a Photoshoptól sem riadnak vissza, hogy aztán egy teljesen idegen arc nézzen vissza rá a képernyőről, s maga is felhúzott szemöldökkel kérdezze: ki ez itt a képen?
Én szép vagyok, te meg egy troll
A Z generáció tagjai- válaszolhatjuk a fent feltett kérdésre. Vagyis a 2000 körül született fiatalok.
– Több elnevezésük is van: a Time magazin szerint ők az “Én, én én generáció”, mások a “nekem minden mindegy generáció” névvel illetik őket. Bret Easton Ellis író a Vanity Fair hasábjain pedig így fogalmazott: a kamaszok a “The Wuss Generation”.
Igazából mindegy, melyiket használjuk, ugyanazt jelentik: a tinik nárcisztikusak, teljesítménykerülők és lusták. Mégis el vannak telve maguktól. A „wuss” szót magyarra lúzer tökfejnek fordíthatnánk, de egy hazai portál a „balfasz” jelentést választotta.
– Érzelmileg kiégtek. Nem vesznek részt valós társalgásban, inkább elbújnak a számítógép képernyője mögé. Nem néznek szembe a realitásokkal: a valóság helyett a közösségi háló bűvkörében élnek. Elismerésre vágynak, de valós teljesítményt nem nyújtanak. A kritikákat nem képesek elviselni: ha negatív megjegyzést kapnak valakitől, rögtön trollnak nevezik az illetőt.
Ez már beteges
Az állandó selfie-készítés kórossá is válhat.
Ez a selfitis, aminek három formája van. A legenyhébb a border selfitis, amikor a beteg minimum napi háromszor fotózza magát, de nem mindig tölti fel a képeket. Az akut selfitisnél szintén legalább napi háromszor teszi ezt, de a selfieket fel is tölti. A legsúlyosabb a krónikus selfitis: elszenvedője fékezhetetlen vágyat érez, hogy fotózza magát, és napi hatszor posztol is képet magáról.
Sas István egy képet vetített ki hallgatóinak: kamaszok ülnek egymás mellett, s a mobiljukat nyomkodják. Ismerős kép, mintha már láttam volna valahol: a metrón, az iskolában, a plázában… mindenhol.
– Miről fognak ezentúl beszélgetni a fiatalok? Hogy hányszor kattintottak a like gombra?- kérdezi Sas.- Mi lesz így a kultúrával, a valódi közösségekkel?
A megoldás a most cseperedő R generáció mellett a család, a barátok kezében van.
– A szülők óvják meg gyerekeiket a csalódástól, de ne adjanak nekik hamis díjakat. Ma már azt is oklevéllel jutalmazzák, aki csak elindult egy versenyen, de utolsó helyen végzett. Engedni kell őket veszíteni. S nem utolsó sorban valódi közösségekbe vezetni, ahol a teljesítmény számít.
S nem az okostelefon, a kacsaszáj, a cellux és társaik.
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók: telegraph.co.uk, reddit.com, http://forum.bodybuilding.com, weheartit, wtfgag.com, hotbmark, Tumblr, klat.com, Instagram)