Március 20-án délelőtt részleges napfogyatkozás szemtanúi lehettünk Európa-szerte. Sajnos, a teljes napfogyatkozás csak az Atlanti-óceán feletti lakatlan területen volt látható, de mi így is jól szórakoztunk az óbudai Polaris Csillagvizsgálóban, ahol óriás teleszkópokon figyelhettük, ahogy a Hold belép a Nap elé.
Budapesten a fogyatkozás 9.39-kor kezdődött és egészen délig tartott. Maximális mértékét, amikor is a Hold már 60 %-ban eltakarta a Napot, délelőtt 10.48-kor érte el. Az óbudai csillagvizsgáló közönsége hangos visszaszámlálással várta a csúcspontot. A helybéli iskolák tanulói is kimenőt kaptak az égi jelenség megtekintésére, így a zsivaj garantált volt.
„Mi most először látunk napfogyatkozást, ezért nagyon izgatottak vagyunk. A ’99-es teljes napfogyatkozásnál, mi még pelenkában totyogtunk, így arról még nincs emlékünk. A következő részleges fogyatkozás, úgy tudom, 2020-ban lesz, alig várom, remélem, akkor még látványosabb lesz. De leginkább abban reménykedek, hogy megérem a következő teljes fogyatkozást is, és láthatom, ahogy elsötétül minden. Hátborzongató…” – nyilatkozta az egyik közeli iskola tanulója.
A Napnak és a Holdnak az égen látható mérete nagyjából egyforma. Ez annak köszönhető, hogy habár a Nap 400-szor nagyobb a Holdnál, ez utóbbi 400-szor közelebb van a Földhöz. Így szabad szemmel nézve méretük közel azonos, és ennek köszönhető az is, hogy 80 évente a teljes fogyatkozást is megcsodálhatjuk.
Tóth Krisztián a Polaris Csillagvizsgáló csillagásza utazásra buzdít:
“A napfogyatkozások földrajzi értelemben ritkák – ez azt jelenti, átlagosan 100 évente van teljes napfogyatkozás egyazon vidékén a Földnek. Hazánkban utoljára 1999-ben volt 100%-os napfogyatkozás, legközelebb pedig 2081-ben lesz. Én akkor 107 éves leszek, és ha megérem, akkor jó korán kell majd kelnem, hogy megnézzem. Aki teheti és van kedve, az utazhat követve a napfogyatkozások útját, mert azt lehet mondani, hogy évente egy-két teljes napfogyatkozás mindig van valahol a világban.”
Fotó: idokep.hu
