A mindennapjainkban körülvesznek minket a betűk. Ezt a cikket sem tudnád elolvasni anélkül, hogy ne használnánk hozzá valamilyen betűtípust. Olyannyira természetesnek vesszük magunk körül a betűket, hogy nem is gondolunk arra, mennyi időbe, energiába, és így pénzbe, kerül egy-egy betű (angolul font) megtervezése, és milyen finom szaktudást igényel ez a munka. Mivel a betűk világa igen összetett és sokrétű, ízelítőül egy pár érdekességgel ismertetünk meg téged. Folytatása következik!
1., Ha megfigyeled, sok betűnek van egy kis “talpa”, sok, viszont nem rendelkezik ezzel az angolul “serif”-nek nevezett talpacskával. Sokáig elterjedt volt az a vélemény, hogy a talpnélküli, azaz “sans serif” fontok kevésbé jól olvashatóak. Ezt a nézetet manapság cáfolják, ha megfigyelitek az online világot, szinte mindenhol “sans serif” fontokkal találkozhattok. A talp nélküli betűk iránti bizalmatlanságot növelhette az is, hogy jóval később jelentek meg, mint az ókori római kapitálisokból és a humanista kézírásból (leegyszerűsítve: nagybetűk) a reneszánsz idején származtatott “serif” fontok. 1779-ben John Soane használt először talpnélküli betűt, de széles körben a második világháború után terjedt el a használatuk.
2., A betűtervezés összetett és kemény munka. Tekintettel kell lenni az olvashatóságra, esztétikai szempontokra, a betű különböző méretbe való használatából fakadó különbségekre. Ennek megfelelően egy-egy betű megtervezése igen hosszadalmas és kemény munka, éppen ezért a betűk, betűcsaládok minél jobb minőségűek, annál drágábbak. Bram de Does holland tipográfus Lexicon nevű fontcsaládjáért például 5000 dollárt kell fizetni. Ha ránézel a betűre, talán azt gondolod, ez semmi különös. Ám a valódi értéke a jó olvashatóságban, a harmonikus arányokban, és a kiváló minőségű technikai tervezésben rejlik.
3., A 17. századi erdélyi protestáns Misztótfalusi Kis Miklós igazi tipográfus sztár. Németalföldön, Hollandiában tanulta a könyvnyomtatás és a betűmetszés tudományát, itt nyomtatott ki egy magyar nyelvű Bibliát is, majd visszatért Erdélybe, Kolozsvárra. Az általa tervezett, metszett latin betűs betűkészletet sokáig Anton Jansonnak tulajdonították, noha csupán egy hibás metszésű matricakészletet ( erről a 4. pontban olvashatsz) hagyott a holland mesternél Kis Miklós. Nem csupán latin betűs ABC-t metszett Kis Miklós, hanem héber, görög és örmény betűket is készített és ő tervezte az első grúz nyomtatott ábécét is.
4., Matricák és a betűtervezés? Mi köze van a kettőnek egymáshoz? A hagyományos nyomdatechnikát magasnyomásnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a szöveg egy, a környezetéből kiemelkedő formaként ahogyan kontaktusba lép a papírral, nyomot hagy rajta. Gutenberg nagy találmánya az volt, hogy rájött arra, ha a betűket egyenként létrehozzák, mint kis magasnyomó-formákat, szabadon, bármilyen szöveget praktikusan és gyorsan ki lehet nyomtatni. A Gutenberget megelőző időszakban is ismerték a magasnyomás technikáját, de ekkoriban egy nyomtatvány minden egyes lapjának nyomódúcát egy-egy nagy egységben, fából faragták ki. Ez a lassú és időigényes megoldás nem eredményezte a könyvnyomtatás széles körű elterjedését. Na de mi is az a matrica? Gutenberg technológiája szerint a betűkészlet minden elemét egy ügyes vésnök kimetszi egy 4-5 cm magas, hasáb alakú acélrúd egyik végén. Az így elkészült patricákkal ütötték lágyabb vörösréz anyagba a nyomdabetűk öntőnegatívját, a matricát. A matrica üregeit ón, ólom és antimon keverékével öntötték ki, és az így kapott kis fémbetű lett a tulajdonképpeni magasnyomó-forma. Az elhasználódott betűket a tartós patricakészlet segítségével bármikor reprodukálni tudták. Gutenberg egy szőlőpréshez hasonló eszközzel készítette el nyomtatványait, és a 19.század második feléig a technológiában számottevő újítás nem történt.
képek: https://www.typewolf.com/blog/the-worlds-most-expensive-typeface, wuggrace.wordpress.com, www.emaze.com, wikipedia.com, puesoccurrences.wordpress.com
