A McDonalds ma már több, mint egy gyorsétteremlánc – a fiataloknak életérzés, a közgazdászoknak pedig egy általános egyenértékes, amely alapján ki lehet számítani a Big Mac indexet. Ami persze feltételezi, hogy a Meki mindenütt egyforma. Pedig dehogy.
Erről James McGowan tudna leginkább beszámolni, aki nem valami nagy gourmand. Kanadában született, járja a világot, több, mint 50 országban volt már, és mindenütt a Mekiben eszik. (Vajon mit csinálna egy olyan országban, ahol nincs Meki?) Hinnénk, ezzel arra kárhoztatja magát, hogy mindenütt ugyanazt az unalomig ismert húsdioxidot egye, amiről a világsajtó eddig még jót nem állított – bár azt is tudjuk róla, ha kicsit átfazonírozva gasztrobloggereknek adjuk, akkor igazán ízletesnek találják.
De McGowan nem ezt találja igazán érdekesnek, hanem azt, amikor a McDonalds engedményeket tesz a helyi ízlésnek. Európában ilyet nem tennének – nálunk sincs az üzletekben McLángos vagy McZúzapöri, de Ázsiában komolyabbak az elvárások a házi ízeket illetően. És Íme James kedvencei:
Thaiföld – McCsirke rizzsel. Tulajdonképpen egy olyan étel, amit kvázi bármely rendes thai étteremben is adnak. Jamest meglepte, hogy milyen finom.
Hongkong – McVirslileves. A kínaiak reggelire levest esznek, ami Jamest igencsak meglepte, mármint, hogy ezt a Mekiben is megtehetik. Első látásra tényleg kicsit meglepő kinézetű étel, de a mekiguru képes volt életében többször is enni ilyet.
Sri Lanka – Seeni Sambol McReggeli – ami tulajdonképpen a hamburgerzsömlébe tett fűszeres füstölt hal és – ránézésre – valami sajtféle. James szerint a legfűszeresebb mekis kaja, amit életében evett.
Japán – szakura sültkrumpli. A sültkrumplin szárított cseresznyevirág, és – szintén szárított – tengeri alga van. Ami azért valóban kicsit bizarrnak tűnik – bár még mindig kevésbé, mint a szintén Japánban kapható dupla csokis sültkrumpli.
McGowantól igazán egy dologra nem kapunk választ – ha ennyire érdeklik a különleges ízek, mi a fenéért jár Mekibe?
Forrás: Globoport.hu