Akkor vagy nagyon romantikus vagy, vagy hiszel a monogámiában, vagy csak még nem találkoztál a poliamóriával. Hogy mivel? Az etikus, azaz őszinteségen alapuló többszerelműségről beszélünk, amiről olvashattál már nálunk. És amiről egyébként azért nem hallasz a tévében, a neten, a sorozatokban, a filmvásznon, mert hát, nem igazán eladható.
Szemben a monogámiával, “a fiú és a lány boldogan éltek míg meg nem haltak” sztorival, amivel lényegében a ceruzáktól kezdve, a papírzsepiken át, a filmekig, mindent de mindent el lehet adni. Gondoltál már úgy a szerelemre, mint egy reklámfogásra? Nem? Akkor most el kell áruljam neked: a szerelem márpedig egy reklámfogás, amit cseppet sem etikus módon adnak el nekünk, egészen gyerekkorunktól fogva.
Egyre több tudományág foglalkozik az emberi természettel, a kapcsolataink, a szexualitásunk természetével, és kezdenek rájönni, hogy a monogámia bizony nem alapvető, ösztönös része az emberi létnek. Ma is vannak társadalmak, ahol többnejűség, többférjűség van, hiszen nekik senki nem mondta meg, hogy ez nem normális. Bezzeg nálunk, a fejlett nyugaton tudjuk, hogy a normális az a párkapcsolat, amiben egy fiú és egy lány boldogan élnek életük végéig. Hm…és ennyi? Tényleg?
Nem, persze hogy nem! Normális két fiú és két lány szerelme is, ahogyan normális eltérő vallású, eltérő bőrszínű emberek szerelme, és ahogyan normális az is, amikor egy kapcsolatban többen vannak, mint két ember. Ma, amikor egyre több a válás, a boldogtalan kapcsolat, a megcsalás, talán ideje lenne észrevenni, hogy valami nagyon nem stimmel. Nem hogy egymáshoz, de még magukhoz sem őszinték az emberek. Lényegében a lehetetlennel egyenlő, hogy egyetlen ember, egy teljes életen át képes legyen minden igényünket kielégíteni.
De álljunk csak meg egy szóra! Arra “kell” nekünk egy (vagy több) másik, hogy az igényeinket kielégítse…? Egy kapcsolat az igények kielégítéséről szól? Fogós kérdés, igaz? Először is ezt kéne tisztázni magunkban. A kedvesünk nem egy igénykielégítő szolgáltatás. Ahogyan mi sem lehetünk az az ő számára. Ez olyan alapvetés, amit szintén nem mondanak el nekünk elégszer, szóval magunknak kell rájönnünk!
A monogámiáról pedig: amennyire lehetetlen, hogy egyetlen embert szeressünk egy egész életen át (főleg úgy, hogy közben nem esünk újra és újra szerelembe), legalább annyira lehetséges is. Az emberi természet különös valami. Mindenre képesek vagyunk, amit igazán akarunk, és mindennek az ellenkezőjére is. A szerelem nem igazán szabad döntésünk, mert rengeteg benne a kémiai folyamat. Ugyanakkor a hormonjainknak is épp úgy parancsolhatunk, ahogyan a döntéseinket befolyásolhatjuk.
A lényeg, hogy minden szerelmi forma oké, amíg abban a szerelemben minden résztvevő boldog, amíg az emberek építik egymást, amíg őszinték a párjukkal/párjaikkal, amíg a kapcsolat ad, nem pedig elvesz. Mert egészen egyszerűen: love is love. És csak ez az egy, ami számít.
*
Képek: kansaslegalservices.com;d2ciprw05cjhos.cloudfront.net; cdn-finspi.com;
