Hogyan telt a digitális oktatási rend első hete? Mennyire működnek az online megoldások? Alkalmasak a diákok és a tanárok arra, hogy így tanuljanak, oktassanak? Mennyire reális félelem az, hogy az oktatás színvonala visszaesik, és milyen tippeket tudna adni az érintetteknek?
A Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Középiskola és Kollégium tanárát, a 2019-ben a Középsuli szavazásán az Év tanárának választott Nagy Erikát kérdeztük.
Egy pedagógus sohasem unatkozik. Új diákok, új módszerek, új feladatok, mindig van min dolgozni. Tanári ars poeticám azonban változatlan: leginkább pedagógusnak vallom magam és csak másodsorban tanárnak. Továbbra is azt gondolom, hogy az ismeretek átadásán kívül sok-sok más területen is jelen kell lennünk a gyerekek életében: szülő, pszichológus, barát – rengeteg szereppel kell tudnunk azonosulni.
Közel két évtizede oktat, bőven van tehát összehasonlítási alapja: miben más egy mai gyerek, mint az, akiket még a kétezres évek elején tanított? Nyilván fontos faktor az internet és az okostelefon elterjedése, de van-e valami másra visszavezethető mentalitásbeli különbség is esetleg?
Egészen mások a mai diákok, mint 18 évvel ezelőtt. Akkor még távolságot tartottak – és most nem a tiszteletről beszélek, mert szerencsére azt tapasztalom, az még ma is megvan – hanem arról, hogy nem osztottak meg annyi mindent velünk, inkább otthonról várták a mentális, magánéletbeli kérdéseikre a választ. Mára ezek a falak ledőltek. Szerelemben, barátságban, pályaválasztásban, napi gondokban is várnak tőlünk segítséget a tanuláson kívül, így közvetlenebb kapcsolat alakul ki az évek során diák és pedagógus között. Ez a változás sok pedagógusnak furcsa, sokan távol is akarják tartani magukat az efféle együttműködéstől, szerintem azonban ezzel szakadékot alakítanak ki, és a tantermi munkát is megnehezítik önmaguk számára. Egy gyerek, aki bízik a pedagógusában, sokkal könnyebben fogható munkára, sokkal elkötelezettebb tud lenni nemcsak a pedagógus iránt, hanem az általa meghatározott feladatok iránt is. Ezzel a bizalommal a kicsapongások vagy magatartási problémák is könnyen kezelhetők, sőt kiküszöbölhetők.
Beszéljünk az emberemlékezet óta nem látott fordulatot vevő tanévről! A hazai oktatási rendszer távtanításra állt át. Váratlanul érte a tanárokat a döntés, vagy egy ideje számoltak ezzel az eshetőséggel?
Ez mindenki számára váratlan volt, mármint az okokat illetően. Senki nem gondolta, hogy egy világjárvány hozza el a digitalitást az oktatásba. Az azonban, hogy át kell állni, várható volt. Azt szoktam mondani, 20 éve tart a 21. század, ez nem érhetett váratlanul senkit. A tantermi oktatás mindennapjainak is régóta része az „e”, vagyis az elektronikus, IKT eszközök jelenléte. Okostelefon, okostábla, interaktív eszközök – nem újdonság. Jómagam is évek óta ezek segítségével dolgozom, a tananyagot is internetes felületeken osztom meg diákjaimmal, hogy az óra ne diktálással teljen, hogy minél nagyobb teret kapjon az élménypedagógia. Mindezek ellenére azt gondolom, mégis sokakat ért váratlanul a helyzet, és akik fel voltak készülve, azoknak is sok feladattal jár átállni a mindennapi személyes jelenlétet nélkülöző oktatásra.
Mik az első napok tapasztalatai? Mennyire működnek az online megoldások?
A Debreceni Egyetem nagyon sokat segít nekünk. Az első napok tapasztalatai leginkább az eszközigényekre nyújtanak rávilágítást: nagyon sok családban nincs otthon asztali gép vagy laptop, melyekre most nagy szükség lesz. Az élet legtöbb területén okostelefonnal intézzük ügyeinket: vásárolunk, számlát fizetünk be, tananyagot keresünk. Ahhoz azonban, hogy egy digitális oktatásra alkalmas felületen dolgozzunk jobb egy olyan eszköz, ahol egyszerre több lapot tudunk megnyitni, ki tudunk tölteni egy feladatlapot, stb.
Az Egyetem ebben is rendelkezésünkre állt, és az osztályfőnökök által felmért igényeknek megfelelve kölcsönözhetővé tett laptopokat a rászoruló diákok számára. Hogy mennyire működnek az online megoldások, az még később fog kiderülni. Tananyag megosztásra, kommunikációra, feladatok készítésére és közzétételére biztosan tökéletesek, a kérdés majd a számonkérés lesz.
Általánosságban véve, mennyire alkalmasak a diákok és a tanárok arra, hogy így tanuljanak, vagy oktassanak? Nyilván persze szokni kell a megváltozott helyzetet, veszett fejsze nyele az egész, vagy van remény?
Ezen a ponton folytatnám is az előző gondolatmenetet. Az alkalmasság akkor derül ki, ha az első számonkérésekhez érünk. Nekünk és a diákoknak is szemléletet kell váltani. A pedagógusnak nem csupán egy megírt és elküldött dolgozatot kell majd értékelnie valamilyen számmal egytől ötig, hanem munkafolyamatokat, részvételt, aktivitást is. A diákoknak pedig, hát… szintén be kell lépni a beállítások menübe és ott ki kell választani az „én érdekem” opciót, mert most nem vagyunk ott, hogy ellenőrizzük az önálló munkát, és ha kell, többször is figyelmeztessük arra, hogy a megszerzett tudásról egyszer bizony számot kell majd adni. Ha máskor nem is, a „nagybetűs életben” biztosan. De az első tapasztalataim pozitívak. Lelkesen, minden elszántsággal felvértezve állnak a feladat elé tanárok, diákok egyaránt.
Tudna esetleg adni pár hasznos tippet az érintetteknek, hogy gördülékenyebben menjen a dolog? Min javíthatnak a kollégák, és mivel tehetik könnyebbé a tanárok életét a tanulók? Hogyan lehet fenntartani a megszokott kerékvágást?
Megszokott kerékvágás most egyáltalán nincs, és éppen azzal tud mindenki a legjobban hozzájárulni a sikerhez, ha ezt megérti, elfogadja és alkalmazkodik hozzá. Semmit nem tudunk most úgy csinálni, mint eddig, de az eredményeinknek ugyanolyanoknak kell lenni. Ehhez kell az imént már említett szemléletváltás. Ne tantermi körülményekben gondolkodjunk! Konyha van meg nappali, szerencsés esetben a gyereknek saját szobája. A szülő van velük – aki legtöbb esetben most szintén otthonról dolgozik – nem pedig mi. Így, ha pittyen a telefon és egy gyerek kérdést intéz felénk, akkor most a leves kavargatása közben, munkaidőn kívül is válaszolnunk kell, hiszen valószínűleg most tudott leülni a gép elé tanulni, mert eddig a testvére vagy a szülei használták azt, szintén munkára. Ugyancsak fontos, hogy ne terheljük túl a gyerekeket feladatokkal! Csak annyit, amennyi nekünk is beleférne, bár ez normál körülmények között is elvárható lenne, azt hiszem. A tanulók most a határidők pontos betartásával és az „én érdekem” alkalmazás aktiválásával tudják leginkább megkönnyíteni a munkánkat, és azt gondolom, a sajátjukat is.
Mennyire reális az a félelem, hogy az oktatás színvonala visszaesik? Sok a tehetséges és elhivatott, de a technikával hadilábon álló, idősebb tanár, ráadásul ne legyünk álszentek, a tanulók részéről is sok a kísértés.
Ez a kérdéskör szorosan kapcsolódik ahhoz, hogyan tudunk a legtöbbet segíteni egymásnak. Élethosszig tartó tanulás a kulcsa mindennek. A technikával hadilábon álló kollégák – tapasztalataim szerint – mindig is szerettek volna felzárkózni. Most itt a lehetőség. A hagyományos órákon eltöltött 45 percek most átcsoportosíthatók új ismeretek megszerzésére – és lássuk be, most nincs is más választás. Egy igazán elhivatott pedagógus pedig ezzel is megbirkózik. A tanulók kísértései pedig… a már említett „én érdekem” beállítással talán legyőzhetők lesznek.
Ha már szóba kerültek az nyugdíjkorhatárhoz közel lévő, vagy esetleg azt már el is érő kollégái: a pályakezdők a tapasztalatok szerint jobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Egyáltalán, tanulnak távoktatásnál hasznosítható ismereteket az egyetemen?
Gyakorló iskola révén részt veszünk a Debreceni Egyetem tanárképzésében is, így elég alapos rálátásunk van arra, hogy mit tanulnak. Módszertani óráikon és a tanítási gyakorlatokon rengeteg lehetőségük van digitális kompetenciák elsajátítására és fejlesztésére. Vezetőtanárként azt látom, hogy nyitottak is rá. Csupán néhány óra megtartása is elegendő ahhoz, hogy maguk is megtapasztalják, mennyit tud segíteni a tanteremben, ha interaktívak vagyunk, ha digitális felületeken elkészített feladatokkal munkáltatjuk diákjainkat.
Tudna esetleg ajánlani hasznos weboldalakat, amiket a tudásukat pallérozni óhajtók látogathatnak?
Amit én is gyakran használok, az a LearningApps, a Kahoot, a Redmenta. Ezeken az oldalakon remek feladatokat lehet készíteni, saját csoportokat lehet létrehozni. A LearningAppsnek saját Facebook csoportja is van, ott az admin mindenkinek szívesen segít a kezdő és haladó lépéseknél egyaránt. Ezen kívül kiváló oktató anyagok találhatók a Zanza oldalán, itt videók és kész tesztek is segítik a pedagógusok és a diákok munkáját. Új a repertoáromban a videotanár.hu, még én is most térképezem fel, de remélem ez is megkönnyíti majd a tanítást.
Köszönöm az interjút! Reméljük, hogy 2020 már nem tartogat újabb meglepetéseket.
Vagy ha mégis, reméljük már nem ér váratlanul senkit. Mert a jó diákoktól leszünk jó tanárok, a rosszaktól pedig még jobbak, ahogy ezt egy éve is mondtam. És ezt most aktualizálhatjuk a körülményekre is: jó időkben elég, ha valaki jó tanár, nehéz időkben még jobbnak kell lenni!
Olvastátok már? Hogyan hat az iskolák bezárása a tanárokra? – Interjú Kata tanárnővel
Gera Krisztián
