A 2023-as Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik kiemelkedő filmjét, Vincent Kelner alkotását néztük meg, melynek címe A bálna íze. Régi tradícióról, vagy öldöklésről beszélhetünk?
Január 21-29-ig rendezték meg a 2023-as Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, amely során számos érdekes és látványos produkciót tártak a nagyérdemű elé a mozivásznon. Egy volt ezek közül a francia Vincent Kelner filmje, A bálna íze, melynek témája a Feröer-szigeteken élő lakosság őskori hagyományának bemutatása, s az ebből fakadó vitás kérdések megvitatása, ugyanis nem másról van szó, mint bálnavadászatról, melyet az ott élők csak augusztusi grind-nek neveznek.
Minden év nyarán szinte vérben ázik a Feröer-szigetek, ugyanis augusztusban elkezdődik a tradíciónak nevezett bálnavadászat. A hagyomány évszázadok alatt persze finomodott, ellenben még mindig magasak a statisztikák: A Feröer-szigeteki lakosok több száz bálnát ölnek meg évente – ahogyan a film vetítése után a rendező is megemlítette, kb 500-at -, ekkor szinte vérben úszik minden. Még a gyermekek is a halott bálnákon játszanak, segítenek szüleiknek “feldolgozni” a zsákmányt, melyből kompletten mindenki kap.
A film azonban vitás fordulathoz érkezik, ugyanis a rendező ügyelt arra, hogy ne csak a brutális mészárlást mutassa be, hanem egy másik nézőpontból is megközelítse a hagyományt. Ugyanis nem mindenki ért egyet ezzel. Sőt. A filmben kiderül, hogy mit gondolnak a Feröer-szigeteki lakosok arról, más tájról jött emberek – jelen esetben a Greenpeace Sea Shepherd aktivistái – lényegében csak a gyilkosokat látják bennük, ami egy “hagyomány”, a nemzeti identitás részét képezi. A lakosság azonban felszólal saját tradíciójuk megőrzése védelmében, volt például olyan női szereplő a filmben, aki elmondta: nem tudna úgy élni, hogy nem ölnek meg bálnákat, mert megszokták ennek a húsnak az ízét és imádják. Náluk ez sokkal több, mint puszta öldöklés.
Még Pamela Anderson is megjelenik a dokumentum filmben, aki a Greenpeace Sea Shepherd állatvédők mellett próbált meg kampányolni, de szó szerint hülyének nézték őt, mondván, azt sem tudja, mit beszél.
A filmet látván a rendezőnek nem feltétlenül az volt a célja, hogy állást foglaljon, hanem az, hogy bemutassa két szélsőséges szemszögből a témát, s a nézőkre bízza a végső döntést, ki mit gondol. A vetítés utáni beszélgetésen még azt is hozzátette, legközelebbi filmjét Izlandon szeretné forgatni nem eltérve a témától.
