Gyerekkorában többnyire mindenkinek van egy kis plüssállata, -játéka, -babája, amit nagyon szeret, és ha lehet, akkor mindenhová magával viszi a szeretett tárgyat. Ő a kedvenc, a kiválasztott, aki mindig ott van. Sokan persze „kinövik” a plüssmackó korszakot, mert ciki,meg, amúgy is, túl nagyok már ehhez, de akadnak olyanok is, akik életük végéig őrzik a kis játékot, aki aztán végigkíséri az életüket.
A Középsuli.hu szerkesztőségének néhány tagja az utóbbi táborba tartozik, és van közöttünk olyan is, aki mai napig a plüssállatával alszik. (Igazából ez én vagyok.) Mindenki kis cukiságának van neve, saját személyisége, és persze ott a rengeteg közös sztori is. Fogadjátok szeretettel a mi kis plüsskedvenceinket.
Tina egy igazi oroszlángyűjtő:
“Imádtam az oroszlánkirályt kicsi koromban. Na, jó, még most is megnézem legalább egyszer egy évben. Július 23-án születtem, majdnem rák lettem, de szerencsére nem, mert oroszlán, ennek az állatnak a közelsége és látványa pedig teljesen elvarázsol. A nyugodtsága, a tekintélye, amit parancsol, és a szabadsága csodálatos számomra. Az sóstói vadasparkban, ahol gyakori látogató vagyok, mindig hosszú időt töltöttünk az oroszlánok mellett, ezért is érintett nagyon rosszul a hír, amikor megtudtam, hogy az állatkert hím oroszlánja meghalt. Mivel szinte a gyökereimig vezethető vissza az oroszlánimádatom, ezért nekem soha nem volt nehéz ajándékot venni. Körülöttem a 25 év alatt összegyűlt állományom egy része látható, mindegyikhez egy számomra kedves emlék, vagy egy kedves személy kapcsolódik. Ha egyszer majd megtehetem, támogatni fogom az orikat valamelyik állatkertben, vagy egy alapítványon keresztül.”
“Ő a mosómedvém, akit még kiskoromban kaptam valakitől. Aztán megnéztem a Pocahontast, és az állatkámnak neve is lett, Mikó. Sok-sok éve megvan már. Őt hordtam magammal sok helyre, ha szomorú voltam, megöleltem. Van valami tipikus illata még mindig, ami olyan Mikós. ”
Fanninak sok szép emléke kötődik ezekhez a puha babákhoz:
“Mikulás, a legkedvesebb szőrmókom. Kb. háromévesen kaptam, nem meglepő módon, Mikulásra. Egyszer elvittem az óvodába, és ott felejtettem, de aztán szerencsésen megkerült, azóta nagyon vigyázok rá.”
“A kalapos kislány. Ezt a babát már felnőttként kaptam, a dömsödi irodalmi körtől, abból az apropóból, hogy van egy Kislány kalapban nevű oldalam. Nagyon jól esett az ajándék, és a baba az oldalam “arca” lett.”
“Ezt az őzikét a monori piacon vette nekem anyukám. Azért is az egyik kedvencem, mert nagyon szeretem az őzeket.”
“Annak idején a bölcsiben volt két nagyon jó ‘barátom’, egy szőrmók maci és egy csacsi. Imádtam őket, és volt, hogy haza is hozhattam, majd karácsonyra, aztán kaptam egy saját macit és csacsit.”
Andris szívét egyetlen mackó lopta el:
“Kilencéves koromban kaptam névnapomra Möszjő Börzsét, vagyis jobban mondva Monsieur Bergert, aki a Barátok közt Nóra párizsi szeretője volt egyébként. Onnan kapta a nevét szeretett macim. Éppen e cikk miatt került hozzám vissza, anyukámmal most toloncoltattam ki Békés megyéből. Van még egy macim, őt a nővéremtől örököltem, már nagyon régi, nálam is idősebb, őt Krisztinának hívják, de korántsem szeretem őt annyira, mint Börzsit.”
És végül jöjjön az én kis kedvencem:
Az én kis oroszlánom, még ha nem is annak tűnik, Leó. A kórházban kaptam, amikor megszülettem, így már 24 éve az életem része. Sajnos a szemeit nagyon hamar elveszítette, és a haja is ritka már, de ettől függetlenül még mindig mellettem alszik az ágyon. Ha nagyon hiányzik valaki, vagy rossz a kedvem, sokszor még most is megölelem, nemsokára pedig velem költözik majd Angliába.
Egyáltalán nem ciki, ha ragaszkodsz egy gyerekkori tárgyadhoz, amihez szép emlékek fűznek. Sőt, kifejezetten jó dolog, ha mindig van melletted valami, ami eszedbe juttatja a jó dolgokat, és segít kicsit nosztalgiázni. Az ilyesmi gyakran dobja fel az embert, és egy kis plüssállat akkor is elfér a táskádban, ha messzire mész az otthonodtól. A szobád úgysem viheted magaddal.
Neked is van kedvenc plüss állatod? Mutasd meg, mi szívesen megismerjük a történeteteket! 🙂
A jelszó: tiirtatok@kozepsuli.hu
Borítókép: 444.hu