Ez a nap más volt, mint a többi. A szolnoki Kéz A Mancsért Egyesület néhány tagja tápot gyűjtött az egyik hipermarketben. A csapat lelkes önkéntesekből áll, akik időt és pénztárcát nem kímélve szívükön viselik árva kutyusok sorsát. “A mi kutyáink nem rácsok között tengődnek, hanem szeretetben élnek, családoknál. Innen kerülnek a végleges befogadókhoz.”
Alig vártuk, hogy péntek legyen, és ezzel együtt tápgyűjtés. A hipermarketbe lépve azonnal megpillantottam a sok szorgos, szórólapot osztogató önkéntest. Hogy őszinte legyek, az utóbbi hónapokban nem sok időm volt az egyesület munkájában segédkezni. Mivel nem csak tudósítóként, hanem önkéntesként is jöttem erre az eseményre. A fotocellás ajtón belépve viszont újra eltöltötte a lelkem az az érzés, ami ennek a csapatnak a szellemiségét jellemzi. Itt mindenki azért van, mert őszintén és visszavonhatatlanul rajong az állatokért. Miután kiosztottam néhány szórólapot az eseményről, belevágtunk a lecsóba.
A két elnök asszonyt, Lászlóné Borbély Brigittát, és Lajkó-Balázs Editet kérdeztem ki néhány fontos dologról az egyesülettel kapcsolatban.
- Elmondanátok az olvasóknak, miért vagyunk itt most?
Lajkó-Balázs Edit: Tápot és egyéb fontos dolgokat gyűjtünk a kis védenceink számára. Mint az összes rendezvényünkre, nagyon készültünk erre is. Szerencsére mindig kiderül, hogy az embereknek van szíve, főleg most, karácsony előtt.
- Ugorjunk egy kicsit vissza az időbe. Mikor és miért alakult az egyesület, milyen céllal?
L.B.E.: 2012-ben alakultunk. Először saját zsebből és akaratból mentettük a kutyákat, de fontosnak tartottuk, hogy saját hatáskörrel rendelkezzünk, és ne engedélyekre kelljen várnunk, ezért megalakítottuk a Kéz A Mancsért Egyesületet. Most szervezett formában, névvel, és hivatalosan tevékenykedünk.
- Elmesélnétek egy konkrét esetet, úgy betekintésképp?
Lászlóné Borbély Brigitta: Az egyik legmeghökkentőbb Kemi története. Riasztottak minket, hogy a szolnoki hajléktalanszálló előtt fekszik egy elütött kutyus. Kiderült, hogy az autó megállt, kiszállt a sofőr, megnézte, hogy mi baja lett az autónak, majd továbbhajtott… Azonnal a helyszínre mentünk, orvoshoz vittük. Két nap után tért magához, de nem használta a jobb mellső lábát, ahol az ütés érte. Az 5. nap után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a kutyus hasáról, combjáról, és fenekéről elkezdett a bőr leválni. Az autó maga alá gyűrte a kiskutyát, a bőre pedig úgy megsérült, hogy elkezdett leválni. Sebeit óránként kellett fújni aloe sprayvel, és reggel, délben, és este hordtuk a dokihoz tisztítani. Mondani sem kell, a kezelés óriási fájdalmat okozott neki, de hősiesen tűrte még ezt is. Miután a teljes bőrfelület levált, a sebe nagyon-nagyon lassan, de elkezdett gyógyulni. Ezért lett ő Kemény.
- Bár ismertem ezt a történetet, a szokásos képek újra leperegtek bennem. Mi lett a kiskutyával?
Mára Kemi egy szuper gazdihoz került, nyilvánvaló, hogy nem véletlenül lett a neve Kemény.
- Mindent lehetetlen saját zsebből finanszírozni. Hogy lehet ezt bírni?
L.B.B.: Az emberek segítségével. Mivel nekünk még nem jár az 1%-os támogatás (elvileg jövőre már kaphatunk), ezért csak adományból tartjuk fent az magunkat.
Ekkor egy kedves házaspár érkezett, a bevásárlókocsijuk telepakolva táppal. Megszámoltuk. 80 kiló ételt hoztak az egyesület részére. Mindenki elalélt.
L.B.E.: Nagyon jól tud jönni az ilyesmi, viszont az a filozófiánk, hogy sok kicsi sokra megy. Ugyanolyan megható 100.000 forint egy ismeretlentől, úgy mint 193 forint. Igen, volt ilyen is. Annyi maradt hónap végén a számláján, de átutalta nekünk. A kutyáinknak.
- Cicákat nem szoktatok menteni?
L.B.B.: Volt már rá példa, de sajnos nincs rá lehetőség ennyi kutya mellett.
- Nagyon sokszor használják rátok a menhely szót..
L.B.B.: Igen, pedig ez nem így van, nem menhely vagyunk. Nekünk nincs telephelyünk, ideiglenes befogadóink vannak, akikhez kerülnek a mentett kutyák. A mi kutyáink nem rácsok között tengődnek, hanem szeretetben élnek, családoknál, innen kerülnek a végleges befogadókhoz. Számunkra az is fontos, hogy mi lesz a kutyával, ezért rendszeresen ellenőrizzük az örökbe adott kutyusaink sorsát.
- Egyébként kinél van a legtöbb kutya?
A listavezető Kántorné Mónika 10 ideiglenes, és 3 saját kutyával, őt pedig Tamási Csilla követi, 7 saját és 4 ideiglenes ebbel.
És valóban. Mónihoz még akkor is mehettek kutyák, amikor egy körömnyi hely nem volt az udvaron. Csilluval ugyanez a helyzet.
- Nagyon nehéz ilyet kérdezni, de miket szeretnétek elérni a jövőben?
L.B.E: Elsősorban szeretnénk egy telephelyet, hogy még több kutyust tudjunk befogadni, mert általában a befogadókból van hiány; és ebből adódóan több ideiglenes befogadót is szeretnénk, ha lenne. Tápot és az orvost mi biztosítjuk, csak helyhiány van mindig.
Szépen elosztogattuk a szórólapjainkat, vártuk az adományokat, majd örültünk nekik. A végén 475 kiló tápot sikerült begyűjteni, meleg takarókat, pórázokat, labdákat, és pénzadományt is.
Az egyesület rengeteg rendezvényt szervez. A tápgyűjtésen kívül ilyen például az örökbefogadó nap, ahol az oltott, chippelt és teljesen felépült kutyákat lehet örökbe fogadni; vagy egy általános iskolai állatvédelmi előadás, ahol a jövő generációját oktatták az állatvédelemre.
Egy valami biztos. Ezek az emberek önzetlenül, kitartóan, munka mellett és szabadnap nélkül végzik azt a feladatot, aminek sosincs vége: az állatmentést. Ha példaképet akarunk keresni, érdemes a hétköznapi emberek között szétnézni, hiszen köztük vannak az igazi hősök.
https://www.youtube.com/watch?v=KBPtYAT3zWA
Az egyesület elérhetőségei:
+36/30-731-8116
Kéz A Mancsért Egyesület
www.kezamancsert.hu