Hangulatos karácsonyi zenék, sokatmondó beszédek, hatalmas ajándékosztások, és látványos programsorozat a Mikulás jelenlétében. Erről szólt a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. gyermek- és ifjúsági pályázatainak díjátadó ünnepsége a MikulásGyár rendezvénysátrában.
(szerző: Zelei Violetta Anna)
A „Környezetünk jövője – Jövőnk környezete” címmel vette útját a pályázat, a jövő köztisztasága és hulladékgazdálkodása témában. A felhívásra közel 800-an küldték be alkotásukat, köztük óvodások és iskolások is. A Gyermekrajz- és Szépírói pályázat díjait korcsoportokra osztva adták át.
A rendezvényre rendhagyó módon a MikulásGyárban került megrendezésre, ahol a vendégek kedvükre falatozhattak a karácsonyi finomságokból, és még meleg tea, valamint kakaó is jutott a gyerekek asztalára. Az esemény házigazdája volt Orendi Éva edukációs programvezető, aki amellett, hogy köszöntötte a meghívottakat, pár szót szólt a pályázatról is.
„ Nyilvánvalóan ahhoz, hogy eljussunk a MikuslásGyári díjátadóig, egy forgatókönyvet kellett követnünk. Ez ilyenkor úgy indul, hogy valamikor májusban még a tanév vége előtt meghirdetjük sajtópályázat keretében a pályázatainkat: a Gyermekrajz és a Szépíróit is egyaránt. A témáik nem térnek el az FKF tevékenységétől, tehát a hulladékgazdálkodástól, illetve a köztisztaságtól. Mindig valamilyen ilyen témában adjuk meg a pályázatok címét. Idén a „Környezetünk jövője – Jövőnk környezete” címet adtuk pályázatainknak.”
Az FKF céljává vált az, hogy már egészen fiatal korban felhívják a gyerekek figyelmét a természet fontosságára, és annak megóvására. Mindezt úgy, hogy elképzeléseik útján vethették papírra gondolatukat arról, hogy hogyan fogják megszabadítani a világot a hulladékoktól.
Dr. Szeneczey Balázs főpolgármester helyettes egy gyönyörű jelképes mondattal kezdte előadását.
„Ma van a téli napforduló napja, amikor a fény legyőzi a sötétséget. Ezt itt a Kárpát-medencében és a szittya nomád népeknél nagyon régóta megünneplik, és ebből jön a mi karácsony kifejezésünk is. Annak idején a „karacs” szó volt a feketeség jellemzője, a „cson” pedig a fordulatot, a megújulást jelentette. Ebből alakult ki a mi általunk használt karácsony szavunk.”
Ezt követően ő is rátért a pályázat főbb témáira, és a beküldött alkotásokra.
„Talán ti is látjátok, hogy mi felnőttek is próbálunk minél többet tenni annak érdekében, hogy egyre szebb városban éljetek, egyre jobban érvényesüljenek a környezetvédelmi szempontok, akármilyen fejlesztést csinálunk a városban (pl.: a szelektív hulladékgyűjtés). Azt veszem észre, hogy pontosan tudjátok mi történik ebben a városban, és igazából nem mi nevelünk és tanítunk benneteket, hanem ti tanítotok minket, amit nagyon szépen köszönök. Én azt ígérem nektek, hogy igyekszünk majd meglátni és meghallani azt, ahogyan ti ezt a várost elképzelitek, és egyre többet kívánok ebből megvalósítani.”
A sort folytatva Dr. Szűcs Panni a BVK Holding Zrt. kommunikációs és PR igazgatója vette át a szót, aki szintén egy-két kedves mondattal üzent a gyerekeknek.
„A MikulásGyár nagyon fontos számomra. Már több éve látogatjuk és hozunk rengeteg ajándékot azoknak a gyerekeknek, akiknek sajnos nem telik ilyesmire. Mindig örülök, hogy itt lehetek. A fővárosi közműcégek is támogatják ezt a nagyszerű kezdeményezést. Négy évvel ezelőtt, amikor az FKF-hez kerültem, akkor szembesültem azzal, hogy 2 éve szervezik már ezt a programot, és azóta ez csak még jobb lett, valamint egyre több gyermek vesz ebben részt.”
Klug Lajos, az FKF Nonprofit Zrt. vezérigazgatója is csak dicsérni tudta a pályaműveket és a támogatók hozzáállását.
„Kedves gyerekek, ilyenkor karácsony tájékán mindig, mindenki igyekszik a szebbik, jobbik arcát mutatni. Ti mindig jók vagytok és én, csak arra kérlek benneteket, hogy ügyeljetek arra, hogy a felnőtteknek ne sikerüljön elrontani benneteket, bármennyire is fondorlatos módon fognak próbálkozni az elkövetkezendő évtizedekben. Én arra kérlek meg benneteket, hogy Ti próbáljátok meg a felnőtteket jó útra téríteni. Én ezt a hulladékgazdálkodás területén már most látom. A kisgyerekeknél sokkal fogékonyabban, és hatékonyabban lehet ezt az egészet elkezdeni.”
A Gyermekrajzi-pályázatokra körülbelül 700 mű érkezett, amelyeket többek között Fábián Noémi képzőművész is zsűrizett de, hogy valójában mennyire volt nehéz feladatuk, azt a rendezvényen fejtette ki.
„Rengeteg rajzot beküldtek, és borzasztóan nehéz közülük kiválasztani azt a 10, 12 rajzot, amit a legszebbnek gondolunk. Azt azért tudni kell, hogy ez egy nagyon szubjektív dolog. Egyáltalán nem volt könnyű megtalálni azt a 10 legjobbat, ezt abból is láthatjátok, hogy néha egy kicsit alkudoztunk is magunkkal, és egy picit több díjat is osztottunk ki. Drukkolok, hogy biztatás nélkül is mindig megtaláljátok azt az eszközt, ami segít nektek abban, hogy megéljétek a világot. Azt gondolom, hogy fontos dolog, hogy az, amit én szeretek csinálni, illetve az, amit Ti szerettek csinálni, az másnak a kezébe is eljut és másoknak is örömet okoz.”
A beszédek végeztével a várva várt díjátadóra került a sor, Gyermekrajz-pályázat kategóriában, ahová óvodások, alsó és felső tagozatosok jelentkezhettek. A három fődíjas rajza a kukásautók oldalaira is felkerül, emellett rajzkészlettel, rajzlaptömbbel és FKF-es ajándéktárgyakkal térhettek haza boldogabban az ifjak.
Csukás István Kossuth-díjas író zsűrizte a Szépírói pályázat alkotásait, közel 100 beérkező mű közül válogatott a zsűri.
„Általában év végén az elmúlt évre szoktunk gondolni. Most ez az a pillanat, amikor nem a múltra, hanem a jövőre gondolunk. A ti képzeletetekkel repülünk mi is a jövőbe. Milyen ez a jövő, ahogyan ti látjátok, ahogyan ti írtátok le? Ez a jövő csodálatos. Ez a jövő olyan, mint egy álom. Mikor lapoztam és olvastam az írásaitokat, egyrészt úgy éreztem magam, mintha én is ott élnék már, másrészt pedig a ti eszetekkel, a ti szívetekkel elröpültünk mi is. Tehát a jövő olyan, mint egy álom és, ami még fontos, hogy tiszta. Tiszta az emberek esze, gondolata és szíve. Nagyon jó volt tartózkodni ebben a jövőben, nekünk felnőtteknek is, akik olvastuk a műveiteket. Arra kérlek titeket, hogy most is óvjátok, és tartsátok tisztán a környezetet, a lelketeket, a szíveteket és az eszeteket. Hátha majd most az egyszer mi felnőttek tanulunk tőletek.”
Csukás István köszöntőbeszéde után a Szépírói pályázat győzteseit jutalmazták meg. Alsó és felső tagozatos általános iskolások, és középiskolás diákok is jelentkezhettek. Nyereményük magába foglalt egy könyvet, könyvcsomagot, illetve FKF ajándékokat is.
A díjak átadását követően azoknak a gyerekeknek is ajándékoztak könyvet az idén beküldött pályázatokból, akik nem nyertek, így mindenki örömmel távozhatott a helyszínről. Persze a távozás előtt mindenki találkozhatott még a Mikulással, megnézhették a kiállítást, és megtekinthették a célgépeket is, valamint Csukás István is szívélyesen aládedikálta az érdeklődők számára a kiosztott könyveket.
Interjút készítettünk Dr. Szűcs Pannival, a BVK Holding Zrt. kommunikációs és PR igazgatójával, Klug Lajossal az FKF Nonprofit Zrt. vezérigazgatójával, és megszólaltattuk Csukás István Kossuth-díjas írónkat is.
Dr. Szűcs Panni arra a kérdésre, hogy mégis miért van ekkora sikere ennek a pályázatnak és, hogy miért fontos ez az egész tevékenység, a következőket válaszolta:
„Évek óta megy már az FKF Zrt. és egyébként az összes közműcégnél ez a legnagyobb CSR tevékenység. Nagyon lényeges, hogy a gyerekeknek valamilyen módon eljuttassuk azt az információt, hogy fontos a környezetünk védelme. Fontos a tisztaság, és hogyan is lehetne máshogy ezt, mint mondjuk írásban. Tehát úgy, hogy a gyerekek kiírják magukból, vagy pedig képek segítségével megörökítik ezt.”
- A fiatalok körében talán valóban egyre általánosabbá válik a környezettudatosság, de hogyan lehet ezt még fokozni?
„Azt gondolom, hogy a minta otthon nagyon fontos. Az, hogy otthon a szülők, mit mutatnak. Az iskola is szintén nagyon fontos, hogy ott mit tanítanak a gyerekeknek, de lehet nekünk is szerepünk mondjuk egy közműcégnek, az FKF Zrt.-nek pontosan ilyen CSR akciókkal, amikor azért megjutalmazunk majdnem minden gyereket. Talán ezzel is rá lehet venni őket, mert ha már leírta, vagy lerajzolta akkor később ő is tenni fog a környezetért, és esetleg rászólni egy gyerekre, aki szemetel.
- Az, hogy Magyarország elegendő támogatottságot kap-e környezetvédelmi szempontból, mindenki érzi a maga környezetében?
„Ez egy jó kérdés. Azt hiszem, ezt sosem lehet eléggé támogatni, mert az egyik legfontosabb dolog, tehát biztos, hogy ebből sosem elég, de aki tud, az azért úgy látom, hogy már tesz ezért. Elég sok cég felkarolja már ezt az irányágat.”
- Az idei FKF pályázat nagy sikere után pedig egyértelmű volt érdeklődni a jövő évi tervekről, mégpedig arról, hogy vajon lehet-e majd még számtani ilyen pályázatra.
„Biztos vagyok benne, hogy igen, mert ez annyira sikeres, hogy lesz jövőre is.”
Hasonlóképp vélekedett erről Klug Lajos vezérigazgató is.
„Biztos, hogy lesz. Én reménykedtem abban, és egyébként én az ifjúságban bízom, a gyerekekben, a környezet tudatosságban. Úgyhogy ameddig nekem erre van ráhatásom, addig biztos, hogy ez lesz, és egyre nagyobb sikerrel.”
Végezetül Csukás Istvánt, legnagyobb meseírónkat is sikerült megszólítani, aki bár nem sűrűn nyilatkozik a médiának, velünk mégis kivételt tett.
Nem lehetett egyszerű a döntés..
„Nehéz volt választani a beérkező művekből, meg könnyű is, de leginkább öröm. Gyerekek írását mindig örömmel olvasom, mert megismerem őket, a vágyaikat, gondolkodásukat, a világot, amit a saját szemükkel látnak. Ez mindig jó egy írónak és egy felnőttnek. Az beérkező írások tele vannak ötletekkel (az pályaművek témája a jövő kukásautóinak, üzemeinek, környezetvédőinek elképzelése volt). Bízom benne, hogy akik ezzel foglalkoznak, például a gépesítéssel, szervezéssel, továbbépítik ezeket az ötleteket. Én mindenképpen megfogadnám és újrahasznosítanám a gyerekek tanácsait.”
- A díjátadón nem egy induló visszatérő vendég volt, vannak köztük nagy reménységek.Mit tanácsol az Önhöz forduló gyerekíróknak?
„Sokat kell olvasni, én is így lettem író, hogy sokat olvastam gyerekkoromban . A szavakat így lehet megismerni, amiket a hétköznapi életben nem használunk, de az olvasmányokban,mesékben, regényekben benne vannak. És így lehet igazán megtanulni írni. A zongorázást is úgy lehet elsajátítani, ha az ember leül zongorázni. Könyvből nem lehet megtanulni zongorázni, viszont írni igen.
- Ehhez kapcsolódik meseírónk mottója is, azaz Albert Einstein szavai:
„Ha azt akarod, hogy a gyereked értelmes legyen, olvass fel neki sok mesét. Ha viszont azt akarod, hogy még értelmesebb legyen, olvass fel neki még több mesét. Én ezt nagyon ajánlom. Tessék hinni a könyvekben és a mesékben, mert értelmesebbek leszünk tőle.”
- Csukás István nemcsak az olvasást, a környezetvédelmet is fontosnak tartja.
„Ez egy szakfogalom, ami benne van életünkben, gondolkodásunkban. Tisztaságnak kell lenni, ezt mind tudjuk. A pályázatban központosítottunk erre, s mindez összefoglaltan, koncentráltan jelenik meg.”
- Hogy a zsűrizés mellett milyen feladatai vannak, erre a következőket felelte:
„Tele van a fejem tervekkel, más műfajokban is dolgozom. Pont tegnap mutatták be zenés mesejátékomat a Játékszínben, aminek a címe Gombóc Artúr, a nagy utazó. November közepén pedig a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be a Magyarországon is első gyerekoperát, amihez Nagy Imre Erik zeneszerző barátom írt zenét. Régóta gondolkoztam azon, hogy a nagy zeneszerzők elfelejtkeztek a gyerekekről, ezért elhatároztam, hogy írunk egy operát legalább a magyar gyerekeknek. Tehát nemcsak könyvekkel foglalkozom, hanem írok filmet, operát, színdarabot, bábfilmet, rajzfilmet is. Úgyhogy dolgozik az író.”
A fenti sorok gondolataiban elmerülve vettünk búcsút Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. gyermek- és ifjúsági pályázatainak díjátadó ünnepségétől. Öröm volt nézni a tehetséges gyerekek tekintetét, megérdemelt jutalmuk átvételekor. Aki úgy érzi idén lemaradt volna valamiről a pályázattal kapcsolatban, cseppet se aggódjon, hiszen jövőre is lehet számítani hasonló jóságokra, nagy ívű alkotásokra és kiváló szórakozásra.
Szerző: L. Eszter, Fekete Fanni
