A srác, aki nincs elszállva magától. A srác, aki szerint nem a videós a lényeg, hanem a videó. A srác, akit Budapestről hetvenpercnyi vonatozás után szülővárosában, Kecskeméten látogattam meg. Kecskemétről annyit mondott, hogy szereti, és csak ritkán érzi, hogy hátrányban van a többi videóssal szemben, akik a fővárosban élnek.
Érdekesen indult az interjú a CsChannel YouTube csatorna – ironikusan szólva – „sztárjával”, a majdnem tizenhat éves Csomor Balázzsal, akit a közönsége elsőre csak Csebe99-ként ismert meg. Mára harmincezres követőtáborral rendelkezik a YouTube-on. Rögtön kiderült, hogy az általam remekül kiválasztott palacsintázó már nem is létezik. Vagy nem is létezett? Fogalmam sincs. Ennyit a netről. Helyette egy közeli cukrászdát választottunk az interjú színhelyéül.
Balázs eléggé visszafogottan éli meg népszerűségét és ismertségét. Teljesen ellentéte az évek során a videósokról kialakult általános képnek. Hiszen ő odafigyel a tanulásra, videózás ide, videózás oda, valamint kifejezetten fontos számára a privátszféra megléte.
Minden évben kijár PlayIT-re, ahogyan sok videós is megteszi ezt, azonban ő az a személy, aki nem teljesen repes a boldogságtól, ha a tini csajok sikítoznak utána, esetleg a nyakába ugranak, de még azon is meglepődik, hogy sokan nagyon fontosnak tartják az autogramkérést is, amit ő nagyon szívesen ad, de monotonitása egy idő után megunható.
(Fotó: Facebook)
Furcsállja azt is, hogy rengetegen ismerik, vagy hiszik, hogy ismerik, de legalábbis felismerik, miközben ő azt se tudja, hogy ki áll vele szemben.
Nem csípi azt sem, hogy sokan kíváncsiak a magánéletére. Szerinte nem az számít, hogy hogyan néz ki, vagy hogy milyen a személyisége, sokkal fontosabb a videóanyag tartalma, a mondanivaló.
„Jobban becsülöm az olyan tartalomgyártókat, mint például PamKutyáék vagy Dancsó Péter, akikről szinte semmit nem lehet tudni, és mégis élvezed a videóikat.”
Ez azért neki nem mindig jön be.
„Volt is ilyen komment, hogy ’nem is tudom, hogy miről beszélsz, de cuki vagy’.”
Azért néha-néha megálljt kell parancsolni a nézőknek, mert néha számára túl sokat is akarnak.
„Volt egyszer egy szobabemutató. Utána többen kérték, hogy csináljak házbemutatót. Utána meg mutassam meg, hol lakok? Utána vegyem fel az egész napomat? Tárjam fel az egész életemet a nyilvánosság elé?”
A nemleges választ a nézők egyelőre tiszteletben is tartják a fiatal tartalomgyártónál.
A kérdezz-felelek videót többszöri kérésre megcsinálta, de ebből is látszik, hogy valóban nem annyira tartja fontosnak, hogy magamutogató legyen, vagy azt, hogy kitárulkozzon az Interneten.
https://www.youtube.com/watch?v=A3iLABfxRV4
Tulajdonképpen felhívásnak vettem én is ezt, hogy lehetőleg ne szegezzek felé olyan kérdést, ami túl személyes lenne. Vettem a lapot!
Azért az álmokról és a jövőképről még beszéltünk. Nem igazán tartja Balázs valószínűnek, hogy sok-sok év múltán még a videózással fog foglalkozni, főként mivel a filmes szakmától és a médiától távolálló foglalkozást nézett ki magának: mérnöki pályára startolna rá inkább.
Láttam már sok olyan diákot, köztük magamat is, aki utál suliba járni, de ritka az olyan, akinek komoly érve is van erre. A sulival egy gond van. Túl egyhangú. Mindenki ugyanazt csinálja, nincs személyre szabva, így nincs az meg benne, hogy „azt csinálom, amit élvezek”, hanem az van, hogy „reggel felkelek, már megint iskola”.
Azért sokan nem is gondolnak bele, hogy mennyire nehéz felnőttnek lenni.
„Valamennyire kezdem unni az iskolát, de abba nem gondolok bele, hogy mennyivel lesz nehezebb, mert mindenkinek eljön ez, és évezredek óta így él az emberiség. Mindenkinek fel kell nőnie, mindenkinek meg kell ezt csinálni, és mindenki meg is tudta ezt csinálni.”
Úgy gondolja, ha több milliárdan képesek voltak rá, akkor ő is biztosan az lesz.
(Én is így voltam a jogsival, csak nálam nem jött be.)
„Tudom, hogy nem könnyű magamnak szervezni, magamat eltartani, de nem jut eszembe, hogy ez mennyire nehéz lesz. Mindenki tovább szeretne lépni, szintet ugrani: amikor óvodás voltam, iskolás szerettem volna lenni, amikor általános iskolás voltam, akkor középiskolás. Mindig tovább akarunk lépni.”
Nektek egyelőre azt javaslom, hogy egy kisebb lépéssel kezdjétek, mondjuk, lépjetek tovább erről a cikkről egy következő cikkünkre, mivel mi végeztünk ezzel az interjúval. 😉
Borítókép: Facebook
