A kisebb testvéreknek van egy ilyen tulajdonsága. Mindig és mindenhol veled akarnak lenni. Ez általában így van, ami nem feltétlenül jelent rosszat.
Van, aki kifejezetten szereti, ha együtt lehet a testvérével, és van, akit nagyon zavar ha folyton a nyakukon lóg. A legtöbb ember úgy van vele, hogy egy bizonyos pontig szereti ezt és szeret a testvérével lenni, de azért van egy határ, ami után már túl sok.
Én is így voltam ezzel. Az öcsém mindig a nagyokkal akart lenni és a nagyokkal akart játszai, de nyilván elég idegesítő volt, hogy folyton követett mindenhova és állandóan a nyomomban volt. Én gyerekként ezt úgy oldottam meg, hogy sokszor megbántottam és goromba voltam vele. Nyilván ma már ezt bánom és ne essetek az én akkori hibáimba.
Nem egyszerű sokszor, de meg lehet vele beszélni, hogy hagyjon nektek egy kis magánszférát. Mindenkinek szüksége van olykor, hogy egyedül legyen, és elsődlegesen az a megoldás, hogy megkéritek.
Másik eshetőség gyanánt szólsz a szüleidnek, hogy foglalják le egy kicsit, vagy keresel neki olyan programot, amit szeret. Néha az is elég, ha bekapcsolod neki a kedvenc meséjét.
Tudom, hogy kistesóval nehéz az élet és olykor legszívesebben kirohannátok a világból, annyira felidegesít, de sokkal unalmasabb és kevesebb lenne mindenki élete, ha nem lenne senki, aki az ember nyakán lóghat.
