Ahogy elkezdünk serdülni, megkezdődik a nőiesedés, férfiasodás időszaka. Mindezzel elérkezik az az igény is, hogy szabadabbak legyünk. De mi van akkor, ha a szülők nem hajlandóak a változtatásra? Milyen jelei vannak annak, ha féltenek?
Nem engednek sehova!
Előbb-utóbb a legtöbb fiatalnak megjön a kedve a szórakozáshoz, eljárni otthonról, kicsit kikapcsolódni és kizökkenni a szürke hétköznapokból. Ám a szülők olykor nehezen fogadják, hogy a gyermekük felnő és megjelennek ilyen jellegű igényei.
Detti 16. éves – Kenderes
„Ezt én már nem bírom! Elegem van abból, hogy minden ismerősöm elmehet bárhova. Nekem meg otthon kell lennem. Elegem van abból, hogy míg barátnőim ott alszanak egymásnál, eljárnak fiúkkal találkozni, nekem szigorúan megtiltják. Csak lányokkal beszélhetek.”
Nem elégednek meg veled, mindig találnak benned hibát!
Mindenkinek rosszul esik, ha kritizálják. Mikor ezt egy családtag teszi, akkor talán rosszabb is, mintha egy barát tálalná elénk nem megfelelő hangnemben a hibáinkat. Tökéletes nem létezik, ezért mindenféleképpen be kell nekik bizonyítani, hogy megteszel mindent, és fogadjanak el ilyennek.
Szandi 17. éves – Budapest
„A családom mindig azt várja el, hogy az iskolából négyesnél rosszabbat ne hozzak, pedig már így is órákat tanulok. Előfordult már az is, hogy nem aludtam, mert tanultam. De nekik ez sem elég!”
Andi 20. éves – Biharnagybajom
„Nálam minden tökéletes! Nem vagyok egy kitűnő tanuló, de elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Régebben nekem is adódtak gondjaim, amikor családom csak a rosszat látta bennem, de most, hogy látják, hogy tanulok, nem bántanak a rossz jegyek miatt. Még arra is megkértem őket, hogy felmondhassam a tananyagot. Azóta még szórakozni is eljárhatok! ”
„Csak velük mozdulhatok ki az utcára!”
Nem csak a felnőtteknek, a tiniknek is szüksége van arra, hogy néhány órát barátaikkal, vagy egyedül tölthessenek, legyen szó egy jó mozizásról, színházba menésről, vagy egy koncertről. El kell fogadni szülőként is, hogy nem maradunk örökre gyerekek.
Flóra 23 éves – Tapolca
„Anyámék csak annak örülnének, ha velük mennék mindenhova, ha ők fütyülnek, ugrok, legyen szó akár általuk kitalált programról, vagy akár a házimunkáról. Megcsinálok mindent, persze, de nekem is kellene szabadidő. A legdurvább tettük az volt eddig, amikor csak a ház előtt levő parkba engedtek le barátnőmmel is beszélni, és csak egy padon ülhettünk, hogy lássanak minket! Elegem van belőlük! ”
Képek forrása: Pexels, stockfresh.com, nyugat.hu
