Mi sem természetesebb, hogy arra vágyunk, hogy nyáron a szerelmünk oldalán utazzunk el egy másik városba vagy országba. Sokszor jól sül el, színezi a kapcsolatot, a közös élmény jó emlékké válik. Persze csak akkor, ha e téren is összeillő a páros.
Most azokat a fiatalokat kérdeztük meg, akik már legalább egyszer elutaztak a kedvesükkel és életre szóló élményt adott nekik. Akár jó, akár rossz értelemben.
Klaudia (20)
Két éve nyár elején jöttünk össze a volt barátommal. A friss rózsaszín ködben ki is találtuk, hogy menjünk el Visegrádra wellnessezni. Legalábbis én. Jól éreztem magam, sokat fürdőztünk, jókat vacsoráztunk. Rá egy évre meg akartam ismételni azt a hétvégét, de ő közölte, hogy előbb ölné meg magát, minthogy megint ilyen unalmas három napot át kelljen élnie. Kérdeztem, akkor miért jött velem, miért nem mondta, hogy mást szeretne, amire az volt a válasza, hogy akkor még lelkes volt, de ma már nem akarja titkolni, hogy jobban örült volna egy városnézésnek, mint a csobbanásnak. Ezek a mondatai annyira megbántottak, úgy éreztem, egy éve hazugságban élek. Ami nekem életem addigi legjobb kikapcsolódása volt, mára tudom, hogy neki csak teher. Rá pár napra szét is mentünk, de egyáltalán nem bánom.
Donát (19)
A volt barátnőméknek volt egy nyaralója Siófokon, ezért úgy döntöttünk, ott töltünk egy hetet júliusban. Már nagyon vártam, örültem, hogy miénk a ház, azt csinálunk, amit akarunk, délután strandolunk, este romantikázunk. Egy hét alatt a tervem esti része talán egyszer jött össze. Úgy éreztem, nem is együtt jöttünk, nem azért, hogy kettesben legyünk, hanem csak úgy unatkozni. Keveset szólt hozzám, ritkán bújt oda. Otthon ritkán taliztunk, akkor mindig nagy volt az öröm, kihasználtuk azt a pár órát, de egy teljes hét alatt nem tudtunk egymással mit kezdeni. Nem akartam olyan lánnyal járni, akivel csak akkor vagyunk boldogok, ha sokat vagyunk külön. Hogy költöztünk volna így össze? Hazafelé a vonaton megbeszéltük, hogy jó volt ez a fél év, de ezzel a kiruccanással zárjuk is le. Akkor nagyon fájt, de tudtam, hogy jól döntöttem.
Andi (21)
Volt egy célom, mégpedig Párizs. A volt párommal szerettem volna menni, de a három év alatt sehova nem jutottunk el, nemhogy Franciaországba. Lusta volt, nem szeretett kimozdulni, pénze sem volt soha, mert nem tudott gazdálkodni vele. Miután szakítottunk, nem sokkal később megismertem a mostani barátomat, akivel két hónapja voltunk együtt, amikor ő felhozta, hogy nagyon szívesen megcsókolna az Eiffel-torony tetején. Majdnem elolvadtam. Örültem, hogy ő is el akar jutni oda, ahova én már ovis korom óta. Rá fél évre mindketten kivettünk négy nap szabit és elutaztunk az álomvárosunkba. Felejthetetlen élmény volt! Most Londonba tervezünk utazni. Sosem voltam boldogabb.
Írta: Czár Fruzsina
