Bizonyára ti is észrevettétek már magatokon, hogy bizonyos életkorban adott dolgok érdekelnek. Amiért mondjuk egy éve rajongtatok, az ma már nem is köti le a figyelmeteket. Nos, ahogy cseperedünk, úgy változik meg az érdeklődési körünk is.
Amiért gyerekkorunkban odáig voltunk, az már egyáltalán nem érdekel minket. Sőt! Elcsodálkozunk rajta, hogy vajon miért is tetszett az nekünk akkoriban. Idővel az egyre komolyabb dolgok felé kezdünk el húzni, és már meg sem látjuk azokat, amik pár éve olyan sokat jelentettek nekünk.
Az embert más-más dolgok érdeklik 10-15-20 évesen. Ezzel mind tisztában vagyunk. Vannak bizonyos lépcsőfokok, melyeken mindannyian végigmegyünk. Lányok-fiúk egyaránt. Ugyan a nemek között van különbség, de alapvetően ugyanazt járják be. Éveken át tartó folyamatról van szó, ami a születéstől egészen a halálig tart.
Mi magunkon észre sem vesszük szinte, inkább csak akkor szembesülünk ezzel, ha visszatekintünk a múltra és arra az életre, ami a miénk volt pár évvel ezelőtt.
Így volt ezzel Szandi is, aki most 20 éves. Az emlékeit visszanézve furcsa érzés töltötte el, ugyanis az ő életéről szóltak, mégis mostani fejjel hihetetlennek tartotta, hogy hogyan volt képes rajongani az akkor népszerű banda iránt, vagy kiragasztani olyan posztereket, amiket legszívesebben most elégetne.
Bármennyire is döbbenetes, Szandi is ugyanazon a véleményen van, hogy ezek az emlékek a szerves részünket képezték akkoriban. Hozzátettek ahhoz, ami jelenleg meghatároz minket. Számára ezek az emlékek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kialakítsák a személyiségét, megtalálja önmagát. Bármennyire is cikinek tűnik utólag belegondolva, a régi emlékek nélkül ma mindannyian kevesebbek lennénk.
