Miért az óvodásévek a legszebbek egy ember életében?
– Szerintem legyünk csak barátok.
A szeretett fiú szavai lándzsaként fúródtak Dorina szívébe. Egész álló nap ez a négy szó lüktetett agyában, semmi másra nem bírt koncentrálni, legfőképp az aznapi dolgozatokra. Hazaérve az iskolából el akart bújni szülei szigorú tekintete elől, de ez sem sikerült. Anyja, mint egy gondolatolvasó, rögtön kitalálta, mi jár a fejében.
– Én megmondtam, hogy ne foglalkozz azzal a gyerekkel! Nem hozzád való.
A lány egyedüli vigasza kis zenélődoboza volt. Nem akármilyen ládika volt ez: teljesítette legmerészebb vágyait is. És Dorina jól tudta, mit kér tőle ma este. Kisírt szemmel, ám elszántan kérte:
– Ó, nem akarok én többet, csak hogy legyek újra gondtalan gyermek!
Gyereknek lenni valóban csodálatos dolog. Sok szempontból sokkalta jobb, mint kamaszként megvívni harcainkat, amikről úgy érezzük, felérnek egy világháborúval.
A család kicsi kincse
Egy normális családban a kisgyermek a szülők, nagyszülők szeme fénye. Babusgatják, dögönyözik, becéző szavakat suttognak fülébe. Iskoláskorba lépve azonban a csemete önszántából engedi el kezüket, és fordítja el arcát, ha a mama megpuszilgatná. Ez így van rendjén, nem csünghet felnőtt emberként is a nyakukban. Mégis, ki ne gondolna vissza vágyakozva ezekre a korai évekre, és ki nem sírja vissza, hogy kisdedként az anyukája ölébe ülhetett, édesapja pedig a hátán húzta? Ma már, tíz év elteltével (és harminc –negyven-ötven… kiló plusszal) nehéz lenne mindezt kivitelezni.
De a szeretet sosem múlik el. Miért nem bújunk oda hozzájuk, és mondjuk nekik, mennyire fontosak nekünk?
„Adok egy puszit, ha cserébe odaadod azt a kisautódat.”
„Szerelmek” már óvodáskorban is szövődhetnek a kisfiúk és kislányok között, amikor legkedveltebb játékuk a felnőtteket utánozni. Összeházasodnak, együtt nevelik babáikat… és ez az eszményi kapcsolat nem végződik válással, feltéve, ha otthon nem ezt a példát látták. Jó móka tehát, amit mindkét fél roppantul élvez, és csak abban az esetben törik el náluk a mécses, ha valaki elveszi tőlük kedvenc játékfigurájukat, vagy nem ízlik az uzsonna.
Az első valódi szerelmek tornádóként érkeznek, és mindent végigsöpörnek. Rózsaszín felhő, reménykedés, lobogó tűz, és a nem várt csalódás meg a könnyek. Életük legszebb emléke is lehet, de a legkeserűbbek egyike is, különösen, ha plátói a szerelem.
Aztán, ha már eltelt jópár évtized, már a kamaszszerelmeikre gondolnak vissza úgy, mint a gyerekkorira: Játék az egész!
„Egy meg egy az kettő.”
Bár sok szülő kezdi járatni különórákra már három-négy esztendős kisgyerekét is, ezek játékos szakkörök, és szó sincs kémiáról, fizikáról. Természetesen sajátít el dolgokat, ismeretei új információkkal bővülnek minden egyes nap, ám eszébe sem jut, hogy mindez kényszer lenne. Ha valaki valamit nem tud, nem vésnek ellenőrzőjébe óriási egyest, hiszen ellenőrzője sincs. Ahogyan osztálytársai sem. A bölcsőde, óvoda kis közössége sokkal lazább, mint egy osztály: megvannak itt is a klikkek, de nincs kiközösítés. Kisebb sértődések persze előfordulnak, de ezek nem a másik lenézéséből, kicsúfolásából fakadnak. Mindenki azzal játszik, akivel akar. Ez akár egy szőrmókcsacsi is lehet – nem érzi létszükségletnek a gyerek, hogy övé legyen a legtöbb haver Facebookon.
Kölyökklub és Disney-hercegnők
Öt-hat évesen minden szombat reggel a tévé képernyője elé tapadtam, hogy megtudjam, milyen pokémonnal bővült Ash Ketchum gyűjteménye, vagy hogy milyen kalandba keveredett Bunny, azaz a Holdtündér. Nővéremmel azt játszottuk, mi vagyunk Papyrus és Tia, a vonaton utazva pedig lelkesen énekeltük unokatestvérünkkel, hogy „Patty, Patty, Patty, Patty! Vajon hol ez a lány? Ugyan hol csavarog? Patty! Patty! Patty! Patty! Bemegyek, mert azért jó kislány vagyok.” (A Juharfalva lakói című rajzfilm főcímdala volt ez. Imádtuk.)
Ezek a mesék a szeretetről, barátságról szóltak, és ha be is tette a lábát a királylány kunyhójába a gonosz boszorka, végül mindig a jó győzedelmeskedett. Nem tudtuk, hány meg hány háború rengette meg a világot s okozta emberek millióinak szenvedését.
Ha egy tini mesét nézne, mert fél óra semmittevésre, nevetésre vágyik, vagy egyszerűen csak szeretne megint felsóhajtani, amikor Fülöp herceg csókot lehel Csipkerózsika ajkára, önkéntelenül is arra gondol: „Nem nőttem még ki belőle?” És inkább a Való Világra kapcsol.
Lájk=szeretlek
Én tizenkét évesen regisztráltam fel először egy közösségi oldalra, és hamar el is ment a kedvem tőle: fülembe jutott, hogy egy kedves ismerősöm roppant előnyös fotót posztolt rólam, ráadásul a „Barátok” mappájába rakta a képet. Én egy kétségbeesett kommentben kértem, törölje a fotót, ahelyett, hogy személyesen beszéltem volna meg vele: ezt miért is kellett?
Elismerem, rengeteg haszna van a világhálónak, a legelső dolog, ami eszembe jut róla, mégis az, hogy elidegeníti egymástól az embereket.
Ma már fogócska, legó puzzle helyett a legkisebbek is okostelefont szorongatnak kezükben – a szülőknek így nem kell játszania velük, és nyugodtan nyomkodhatják saját készüléküket.
Sosem lesz már olyan, mint régen
Szívesen néznék újra mesét, és a dolgozatokra (pontosabban immár a ZH-kra) való tanulást is felfüggeszteném, mégsem ezek végett mennék vissza az időben. Egy régi emlék kúszik a szemem elé: finomságoktól roskadó asztal körül ülünk: a családom és én. Szülinapot ünnepeltünk épp, s behunyt szemmel fújtam el a tortát díszítő gyertya lángját. Nálunk hagyomány, hogy minden évben közösen ünnepeljük meg a szülinapokat, ám az évek múlásával egyre kevesebben kívánhatták nekem: „Isten éltessen, Fannika!” És az üres székek látványa, az eltávolodás, a ritkuló közös programok az, ami miatt úgy érzem: de szívesen lennék újra gyerek, s maradnék is az a végtelenségig, mint Pán Péter.
Dorina behunyt szemmel, összeszorított ajakkal várta a változást: hogy egyre kisebbé zsugorodjon, elveszve pulóverében, és újra az ötéves kislány legyen, akit szerettei csak Dorcinak becéztek. Ám meglepetésére nem történt semmi, még mindig tinédzser volt hosszú hajával, sportcipőjével – és a gondjaival. Szemrehányóan csapta le a ládika fedelét.
– Hisz te nem is teljesíted minden kívánságomat! – morogta, mire a doboz szelíd hangon válaszolt:
– Dorina, én csak akkor valósítom meg vágyaidat, ha azzal segíthetek. Ezúttal azonban csak ártottam volna neked. Hiszen minden kornak megvan a maga szépsége – ez alól a kamaszévek sem képeznek kivételt. Megannyi szépsége vár felfedezésre – eredj hát, és keresd meg őket!
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: herocomplex.latimes.com, Google Plus, coca-colacompany.com, artbart, flickr
