Bár az HBO nagy sikerű minisorozatának, a Csernobilnak köszönhetően újra téma lett a radioaktív sugárzás veszélyessége, sokáig még a tudósok sem voltak tisztában a kockázatokkal. Sőt: egyre-másra jelentek meg a piacon a jellemzően a kóklerek által csodaszerként kezelt rádiummal megspékelt termékek. A lista elképesztő. A szépülni vágyó hölgyek a Tho-Radia termékcsaládra esküdtek. Rúzs, fog- és arckrém vagy éppen púder: a gyártónak egyre ment, az összes bőségesen tartalmazta az állításuk szerint „fiatalító hatással” bíró, veszedelmes elemet.
Magától értetődik, hogy a falatozni vágyók sem maradtak ki a jóból. Az 1920-as években a rádiumos víz hozzáadásával készült kétszersült adott extra energiát a túrázóknak, de a nassolni vágyók sem kellett, hogy nélkülözzék a napi adagjukat. Ha egy kis extra energiára vágytak, csak bekaptak egyet a Burk&Braun cég 1931 és 1936 között piacra dobott rádiumos csokoládéjából.
A jelek szerint a bölcsek kövével felérő alkáliföldfém egyébiránt a nem kívánt gyermekáldást is segített elkerülni – feltéve, ha az ember beruházott a Nutex kondomjaiba. Ezek után pedig semmi meglepő sincs abban, hogy a reumás betegek is előszeretettel csavarták magukat egy Geiger-Müller számlálót kiakasztó takaróba.
Természetesen a mai szemmel nézve hajmeresztő portékák halálos áldozatokat is követeltek. Az U.S. Radium Corporation slágertermékét, az Undark néven futó, sötétben is világító órát készítő munkásnők mit sem tudtak arról, hogy halálos anyagokkal dolgoznak. A cég ugyanis egyszerűen nem tájékoztatta őket a rájuk leselkedő kockázatról. Így mindennapos volt, hogy a szerkezeteken található számokat felfestő szerencsétlenek a szájukba vették és megnyálazták az ecseteket, hogy a szőrszálak összetapadjanak, és precízen tudjanak dolgozni. Ez persze idővel szinte mindegyikük egészségét kikezdte, ám a vállalkozás botránytól tartó illetékesei vehemensen tagadták, hogy alkalmazottjaik az ő hibájukból lettek betegek. Eleinte azzal próbálkoztak, hogy ál-orvosi vizsgálatok során azt hazudták a panaszkodóknak, hogy semmi bajuk, vagy kerek-perec kijelentették, hogy az érintettek közérzete azért rendült meg, mert kicsapongó életmódjuk miatt összeszedték a rettegett szifiliszt. Persze, az aljas fortélyok nem sokáig segítettek: a vezetőknek végül a bíróságon kellett számot adniuk tetteikről. Ekkor arra utasították ügyvédjeiket, hogy húzzák az időt – hiszen biztosra vehették, hogy az őket beperlő nyomorultaknak már nincs sok hátra. Ez viszont súlyos ballépésnek bizonyult: a sajtó szociálisan érzékeny része, élükön a hallatlan tekintélynek örvendő zsurnalisztával, Walter Lippmann-nel valóságos hadjáratot indított az ügyeskedők ellen. Így végül a lapokban „rádium lányokként” emlegetett alperesek megkapták, amit akartak – igaz, többségük nem sokáig élvezhette a megítélt kártérítést.
Hozzájuk hasonlóan a playboy Eben Byers is keserű-fájdalmas leckét kapott a sorstól. Sportsérülése után ugyanis a Radithornak nevezett, jóformán minden ismert kórt és nyavalyát gyógyító, az idézőjelet méltán megérdemlő „medicinát” kezdte el szedni. 1927 és 1930 között alsó hangon 1400 üvegcsével döntött le a sugárzó folyadékból és a hatás nem maradt el. Fogai apró darabokra törtek, állkapcsa technikailag elrohadt, testét pedig 1932. március 31-én bekövetkezett halála után ólomkoporsóban földelték el.
G.K.
