A Nyugat-Virginiában található Greenbrier County-ban élő Elva Zona Heaster látszólag joggal tarthatta magát szerencsésnek. Hiszen 1896 októberében megismert kedvese, Erasmus Stribbling Trout Shue annak ellenére is hajlandó volt elvenni, hogy egy korábbi kapcsolatából született egy gyermeke. Ezért bár anyja, Mary Jane Heaster ellenezte a frigyet -mivel az első pillanattól kezdve ellenszenves volt számára a férfi -, ő mit sem törődött a tilalommal.
Boldogsága azonban nem tartott soká: 1897. január 23-án egy fiatal, házimunkára felfogadott fiú megtalálta a nő holttestét. A gyerek egyből édesanyjához szaladt tanácsért, aki azonnal elküldte a helyi orvoshoz, George W. Knapphoz. Viszont amire a doktor kiért, Shue elmozdította, lemosta és új ruhába öltöztette a tetemet. Knapp ennek ellenére megpróbálta kitalálni, hogy mi történt egykori páciensével, de ezt nagyban megnehezítette, hogy a férfi szabályosan őrjöngött, ha meg akarta vizsgálni a nyakán lévő sebeket. Ezért jobb híján a keringési rendszer elégtelenségét jelölte meg a halál okaként.
A friss özvegy furcsa viselkedése a virrasztáson és a temetésen sem hagyott alá: már-már betegesen ügyelt arra, hogy senki se nézhesse meg Elva nyakát. Ez egyebek mellett Mary Jane-ben is gyanút keltett, ám semmiféle bizonyítéka nem volt – mígnem az elmondása szerint bizarr események egész sora nem esett meg vele. Először a testre terített leplen vett észre kimoshatatlan, a vizet vörösre festő, de a többi lepedőt be nem szennyező vérfoltot, majd azt állította, hogy szeretett lánya szelleme négy éjszaka is megjelent előtte. A síron túlról visszatért leányzó azt mondta, hogy hirtelen haragú férje fojtotta meg, mert elborult az agya attól, hogy nem kapott húst ebédre. A babonás nőnek több sem kellett: erélyesen követelni kezdte, hogy a rendőrség foglalkozzon az üggyel, és egy percig sem rejtette véka alá, hogy meglehetősen bizarr módon szerezte az értesüléseit. A rend éber őrei jó eséllyel nem sokat törődtek volna vele, ám egyrészt a férfiről más, józanabb-hitelesebb hangok is azt suttogták, hogy bűnös, másrészt Dr. Knapp nem tagadta, hogy nem tudott rendes munkát végezni. Végül páran Jim Shawver közrendőr vezetésével kiásták a koporsót, és az orvos néhány kollégájával együtt gondosan górcső alá vette a testet. Az okvetetlenkedő, agresszív férj nélküli, 1897. február 22-én megtartott halottszemle egy új bizonyítékot tárt fel: Elva nyakán a bomlás dacára jól kivehető ujjnyomok voltak láthatóak, és a légcsövét is összezúzták.
Shue-t egyből őrizetbe vették, és hamar kiderült róla, hogy több részletet is elhallgatott a múltjából. Ezek közül a legfontosabbnak az bizonyult, hogy Elva a harmadik neje volt: első felesége iszonytató kegyetlensége miatt hagyta el, a második pedig rejtélyes körülmények között hunyt el. A férfi ennek ellenére nyugodtan várta a tárgyalást, mivel ügyvédje azt a taktikát eszelte ki, hogy ex-anyósának szellemtörténetével teszi hiteltelenné a szörnyű vádat. De a prókátor súlyosabb hibát nem is véthetett volna: a nő szilárdan kitartott amellett, hogy lánya a túlvilágról küldött üzenetet neki. Az esküdtek java ugyanis hitt a síron túli látogatókban, míg a szkeptikusokat Shue viselt dolgai győzték meg arról, hogy nem baleset történt. A férfi július 11-én bűnösnek találták, és a bíró életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Az anya regénybe illő, sokakat sírásra késztető beszámolója megtette a magáét. Nem sok kellett hozzá, hogy bandába verődött, feldühödött lincselők a saját kezükbe vegyék a törvényt: ha a seriff és emberei nem jártak volna egy különös óvatossággal, a bűnöző jó eséllyel egy fán végzi.
Azt, hogy vajon tényleg Elva kísértete tért-e vissza, netán Mary Jane csupán képzelődött, esetleg fortélyos észjárással arra jutott, hogy ha természetfeletti erőkre hivatkozik, a gyilkosság a szokottnál is komolyabb port ver majd fel, nem tudni. A tény viszont tény marad: Shue korán elnyerte méltó büntetését, mert 1900. március 13-án belehalt egy, a börtönben dühöngő ragályba.
G.K.
Kiemelt kép: STSTW
