Hány hét, hónap, év szükséges ahhoz, hogy elfelejtsük azt, akit mindennél jobban szeretünk? Tegnap még az életünk része volt, ma meg már azt kéri, ne találkozzunk többet. Az biztos, hogy nem fogunk holnap újra boldogan ébredni, de akkor mikor leszünk túl a dolgon? Megkérdeztük.
Fanni, 22 éves
Nekem nem volt egyszerű, hiszen négy évig voltunk együtt a párommal, aki egy másik lányért hagyott ott. Az első hetekben nehezen aludtam el, enni is csak azért ettem, mert anyukám erőltette. Sokat támaszkodtam a barátaimra, jártam bulizni, amire eddig nem volt időm a srác miatt, kipróbáltam új dolgokat. Egy évvel később már nem voltam szerelmes belé, de egy új kapcsolatba csak két év után kezdtem bele.
Benedek, 18 éves
Még nem volt igazán komoly kapcsolatom, a leghosszabb is csak három hónapos volt. Talán abba a lányba voltam csak szerelmes. Szerintem én megtettem mindent érte, de ő nem érzett irántam semmit. Úgy döntött, kilép az életemből. Másfél hónapig minden éjjel vele álmodtam és sorra hoztam haza a rossz jegyeket, mert nehezemre esett a tanulás, de aztán rájöttem, hogy így legalább van esélyem arra, hogy találjak egy normális lányt. Szóval nekem nagyjából a fele idő kellett a továbblépéshez, mint amennyit együtt voltunk.
Dorka, 19 éves
Én nagyon elhúztam ezt a felejtés dolgot, már bánom, hogy ennyi időt elpazaroltam a gyászra. Még kilencedikben összejöttem egy fiúval, aki számomra tökéletes volt. Én vele terveztem a jövőmet, de nem egészen egy év után szakított, amire nem is adott normális magyarázatot. Sajnos minden hétköznap láttam a suliban és nem akartam elfogadni, hogy vége, ezért folyamatosan próbálkoztam, álmodoztam arról, hogy újra kezdjük. Hiába közeledett felém bárki, mindenkit lekoptattam, mert nekem csak Ő kellett. Amikor elballagtunk, a szívem majd’ szétszakadt, féltem, hogy mi lesz velem, ha nem látom többet. Viszont azon a nyáron döbbentem rá, hogy simán túl tudok rajta lépni, csak távolságot kellett volna tartanom, meg reálisan látni a dolgokat. Az álomvilágom rabja voltam évekig, de ha újra kezdhetném, már nem így lenne.
Bence, 21 éves
Azt hallottam, hogy a férfiak örülnek a szakítás elején, hogy végre szabadok lehetnek, a nők pedig sírnak és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Egy kis idő elteltével pedig fordul a kocka. Ennek nem hittem egészen addig, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam. Volt egy barátnőm, akivel másfél évig együtt voltunk. Nagy szerelem volt, de sokat veszekedtünk és idegesítettük egymást. Én voltam az, aki kimondta a végét. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, azt hittem, már az első nap túl vagyok rajta. Ő sok szomorú idézetet és képet posztolt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy neki új párkapcsolata van, nekem meg nagyon hiányzik. A szakítás után négy hónappal megkerestem, hogy gondolkoztam a dolgon és szeretném újra kezdeni, de ő csak annyit mondott, hogy erre előbb kellett volna rájönnöm. Azóta eltelt három év, már kiszerettem belőle, voltak más barátnőim, de tudom, hogy soha nem leszek senkiért annyira oda, mint érte voltam.
Azt, hogy pontosan mikor leszel túl a szakításon, nem lehet megmondani. Függ attól, hogy kivel és meddig jártál, mi volt az indok a szétmenésre, mennyire tartod vele utána a kapcsolatot, mikor döntöd el fejben is a lezárást. Gyászold meg az exedet, ne akarj rögtön boldog lenni nélküle, hagyj időt magadnak, de emlékezz arra, hogy miért szakítottatok, hiszen megvolt az oka.
Írta: Czár Fruzsina
Képek:
lunchclick.co, vixendaily.com, tinybuddha.com
