Az iskola nem csak a tanulás helyszíne lehet, hanem a bántalmazásé is. A diákok közti konfliktusok elsősorban a suliban valósul meg.
A provokáció, bántalmazás, verekedés vagy sértegetések mind-mind egy komolyabb konfliktushoz vezetnek. Sajnos szinte nincs olyan osztály, ahol ne lenne olyan diák, akit már nem piszkáltak volna valamiért. A leggyakrabban mindig a leggyengébbekkel fordul elő.
Szinte mindennapos, hogy valakit atrocitások érnek a suliban. De mégsem foglalkoznak vele komolyan. Általában titokban maradnak az iskola verekedések, de ha ki is derülnek, nincsenek komolyabb következményei, holott a szenvedő fél lelki terrorban élhet.
Attila 13 éves volt, mikor sértegetésekkel kezdődött el a dolog. Először csak pletykákat terjesztettek róla, majd provokálták, végül pedig bántalmazták a diáktársai. Nem tudott mit tenni. Ha szépen kérte, nem jutott vele semmire, megvédeni pedig nem tudta magát. Néhány alkalommal a tanárok tudomására jutott, pár kiosztott intő és büntetés lett az eredménye, de minden folytatódott ugyanúgy. A szüleit se igazán érdekelte a dolog, hiszen nem voltak látható jelei. Sokkal inkább lelkileg volt megterhelő. Végül Attila kénytelen volt iskolát váltani.
Sajnos az ilyet és ehhez hasonló eseteket nem veszik komolyan és hajlamosak elsiklani felette. Közben az áldozat egy életre félelemben él és évekkel később is eszébe jutnak azok a dolgok, ahogy bántalmazták. Az elkövetők persze nem gondolnak bele tetteik súlyosságába, hiszen akkor ez csak annyit jelent nekik, hogy jó kedvüket lelik benne, valamint ezzel elismerést szereznek diáktáraiktól, miszerint ők menyire nagyfiúk.
