Kende Sárát, a budapesti Pais Dezső Általános Iskola felső tagozatában magyar irodalmat és nyelvtant tanító tanárnőjét az egyik diákja jelölte a Középsuli.hu Év Tanára díjára, s a tanuló arra a kérdésre felelve, hogy miért érdemelné meg tanára a díjat, a következőket emelte ki:
“Ő az a tanár, aki érdekessé teszi az órát és nem csak leadja a tananyagot. Ő az a tanár, aki igyekszik mindenkiből a legjobbat kihozni, és élményé teszi a tanulást. Ő az a tanár, aki foglalkozik velünk, meghallgatja a problémáinkat és próbál segíteni benne. Ha úgy van, mindig mesél nekünk arról, hogy miket csinált, amikor annyi idős volt, mint mi most. Ha létezik aranyszívű ember, akkor az ő, látszik rajta, hogy szeret minket és nem úgy van vele, hogy csak egy újabb osztály a sok közül. Nagyon szeretnénk, ha tudná, habár néha rosszak vagyunk, attól még rendkívül szeretjük, hálásak vagyunk neki, s ezzel szeretnénk neki meghálálni, hogy megszerettette velünk a tanulást.”
A tanárnővel egy interjú keretein belül ismerkedhetünk meg jobban a továbbiakban.
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
11 éve tanítok. A tanulmányaimat egy gazdasági főiskolában kezdtem, ahol alaposan meggyűlt a bajom a statisztikával, és a valószínűség számítással. Ezután a régi álmomat megvalósítva felvételiztem bölcsészkarra. Rögtön tudtam, hogy ez lesz az életem. Már gyerekként is sokszor behívták az anyukámat az iskolába, mert „a gyerek fura”, mivel nekem a 4 szem szilva az négy szem volt, és egy darab szilva. Anyu mindig kiállt mellettem, és az mondta, hogy egy különleges kis univerzum vagyok. Szerintem itt ütött szöget először a fejemben, hogy ha én tanár lennék, sose vágnám kockára a gyerekek „kör gondolatait”.
11 éve tanítok, és a mai napig is nagyon odafigyelek az összes kis önállóan keringő univerzum-gyerekem gondolataira.
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza az órákon?
Teljesen a 21. századhoz igazodva kell kialakítsam a tananyagot. A mai gyerekek nem szívesen olvasnak, ezért a kötelező olvasmányok listáján változtattam, illetve ők tarthatnak órákat, egy-egy könyvet bemutatva. Ha memoritert adok fel nekik, minden esetben meghallgatjuk az adott vers zenés feldolgozását. A reformkor esetében a Red Bull Pilvaker teljes előadását néztük meg.
A legtöbb órát ritmikus gyakorlattal kezdjük, van olyan eset is, hogy óra közben kell beiktassak egy 2 perces mozgást.
Mindig írok táblaképet, mert szeretném, ha átláthatóbb lenne a füzetük, színes krétával, alpontokkal, rajzokkal és piktogamokkal díszítem a táblát.
Sokszor játszunk kérdés-válaszos játékot, ilyenkor számukra érdekes, elgondolkodtató kérdéseket teszek fel, amire válaszolniuk kell pl.: Hova utaznál vissza az időben? Kinek a bőrébe bújnál? Mit változtatnál meg a történelmen? Mit szeretsz magadban a legjobban? Mikor voltál utoljára boldog? Mit változtatnál az iskolán? Hogy látod magad 10 év múlva? A tanórából a legrosszabb esteben is csak perceket vesz el, a gyereke nagyon szeretik, várják az ilyen alkalmakat. A válaszokat minden esetben csak én olvasom el, és négyszemközt vissza szoktunk térni rá a későbbiekben.
Minden egyes gyerekhez személyre szabva kell kialakítani a tanmenetet, mert nem mindegyikük tanulja meg például a feladott memoritert 10 perc alatt. A végső cél, hogy ki-ki a maga tempójában, és eszközeivel, de elérje a kitűzött célt.
Ez a kanyargósabb, rögösebb út, de a vége sokkal szebb.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
A legfontosabbnak tartom a tanári pályán. Nemcsak bemegyek és frontálisan megtartom az órát, hanem minden egyes alkalommal megkérdezem a diákjaimat, hogy hogy vannak, tudok-e valamiben segíteni nekik. Ahogyan a felnőtteknek, nekik is szükségük van arra, hogy meghallgassák őket. Ebben a rohanó világban kell egy ember, akihez bizalommal fordulhatnak, akinek mesélhetnek, akit például a felvételi előtti estén felhívhatnak, mert nagyon félnek.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghezvinni? (továbbképzések,
módszertani változások stb.)
Az iskolánk SNI befogadó iskola. Számos képzésre jelentkeztem idén, hogy a gyógypedagógusokkal összefogva még jobban felébresszem bennünk az érdeklődésüket a tanulás és azon belül a magyar nyelv és az irodalom iránt.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat
érintően?
Napközben tanár vagyok, orvos, pszichológus, bank, párkapcsolati szakértő, edző. Aki szívvel-lélekkel elkötelezte magát a tanítás mellett, annak eszébe sem jut délután 4-kor letenni a lantot, és menni a saját dolgára. Délután is tanár vagyok, pszichológus, párkapcsolati tréner. Ez a munka 24 órás. Ha már megajándékoztak a gyerekek a bizalmukkal, akkor ezt meg is kell szolgáljam a figyelmemmel.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Amikor a tanórán anyának szólítanak véletlenül, nem Saci néninek.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
Ha nem tudok egy gyereken segíteni. Olyan esetekre gondolok, amikor nehéz anyagi körülmények között élnek, nem megfelelő az otthoni ellátásuk, magányos gyerekek.
Illetve, ha egy gyereket nem tudok megszelídíteni, mint a kis herceg a rókát. Mindig úgy gondolok a tanári pályára, mint a Hippokratészi esküre az orvosoknál, miszerint minden gyerek megérdemli a tanulás csodáját, mindegyik gyermek lelkéhez meg kell találni a kulcsot. Nem adhatjuk fel.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Abszolút nyitottan kell ezeket fogadni, el kell magyarázni, hogy ha esetleg átlépett egy határvonalat, úgy kell tanácsot adni, hogy visszaemlékezzünk, hogy mi felnőttek, hogyan éltük meg a kamaszkort. Terelni kell őket, nem kiabálni, támogatni, és nem elnyomni, megalázni őket. Nekik sem könnyű a kamaszkort megélni.
A legnagyobb kincs, ha megnyílnak előttünk, a bizalmukba avatnak minket és elmesélik az életük apró-cseprő dolgait, ennél nagyobb ajándékot nem adhatnak.
