Molnár Bálintot egyik diákja jelölte az Év tanára díjra. Református hitoktató, Kunmadarasi Református Általános Iskola és Óvodában tanít. Az alsós évfolyamban labdarúgást is oktat. Diákja a következőket írta róla nekünk levelében, melyben nevezte őt a díjra:
“Számunkra ő nemcsak egy tanár. Amióta tanít minket, sokkal jobbak a napok. Hozzá bármikor mehetünk a problémáinkkal, segít bennük, tanácsot ad. Mindig esetben foglalkozik velünk. Vele az órák is teljesen másak, sokkal érthetőbb és figyelemfelkeltőbbek. Lehet, hogy néha nem mutatjuk ki igazán, de nagyon szeretjük, és köszönjük neki a sok törődést, támogatást, amit az évek alatt kaptunk tőle.”
A tanár úrral egy interjú keretein belül ismerkedhetünk meg jobban a továbbiakban.
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
Születésem óta központi helyet foglal el a vallás. Már óvodáskoromban is érdekeltek az élet nagy kérdései. Életemben fontos szerepet játszik mások megsegítése, embertársaim iránt érzett felelősségvállalás, a világ jobbá tétele.
“A mással jót tevő ember megkövéredik ; és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld: 11:25)
A középiskolában, 16 évesen nagyon foglalkoztatott az, hogy milyen módon tudnék leginkább segíteni az embereken. Majd eldöntöttem, hogy lelkész leszek, és ezért mindent meg is tettem, amit lehetett. Miután sikeres felvételi vizsgát és alkalmasságit tettem, a gólyahéten rádöbbentem, hogy a hitoktatást szeretném csinálni, így kérvényeztem, hogy levelezőn hadd kezdjem meg tanulmányaimat a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. Az iskola közbeni években közmunkásként dolgoztam és folyton megerősített, hogy a célom nem lehet más, mint az, hogy Istenről tanítsak. Jelenleg 1,5 éve tanítok a 4.,5.,7. és 8. osztályokban.
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza az órákon?
Módszereimet nem igazán tudnám megnevezni hiszen, nincsen előre begyakorolt vagy leírt forgatókönyve az óráimnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne készülnék fel az óráimra, de a hittan óra sajátossága az, hogy bármilyen kérdéssel megtalálhatnak a diákok. De a legfontosabb módszerem, ha lehet így nevezni, az a jellemem és szavahihetőségem. Szerintem az ember a jellemével tanít a legjobban, és mivel nemcsak beszédemmel, hanem tetteimmel is Isten dicsőségére akarok élni, akarva akaratlanul átvesznek belőle dolgokat a gyermekek. Továbbá, fontos kiemelni a szavahihetőséget és modernizálást. Senkinek sincs kedve a régi dogmatikus tanulásban részt venni, adok esélyt az órán a válaszvéleményekre és a modern gondolkodásra, még akkor is, ha nem mindig értünk egyet.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
A jó tanár diák viszony elengedhetetlen, hiszen ha nem ápolunk jó kapcsolatot, nem fogják megosztani velem legnagyobb félelmeiket, bánatukat, elkeseredésüket, de örömüket sem. Úgy érzem, sok diáknak én vagyok az utolsó, aki segíthet. Általában a legproblémásabb gyerekek azok, akik hozzám fordulnak, hiszen az én szememben mindenki egyforma és Istenhez tartozik. Igyekszem ápolni kollégáim, diákjaim lelkét.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghezvinni?
(továbbképzések, módszertani változások stb.)
A jövőben szeretnék elvégezni egy olyan továbbképzést, ahol a labdarúgást nemcsak szakkörként, hanem szakképzett formában is tudom végezni. A diákjaim kitörési lehetősége a tanuláson kívül a sport. Ép testben ép lélek.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?
Úgy gondolom, hogy egy tanár a nap minden órájában tanár. Különös képen egy hitoktató akinek mindig készen kell állni diákjai segélyhívó szavára. Nemcsak az elmét, de a lelket is pallérozni kell, hiszen mi neveljük a következő generációt, mellyel nemzetünket is szolgáljuk. Észre kell venni azokat a gyerekeket, akiknek valami bajuk van. A gyermek vár és segítségre szorul, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy a gyermeki csínyek és fegyelmezetlenségek mögött néha komoly lelki dolgok is lehetnek. A felnőttek sem mindig nyílnak meg, hát egy gyermektől hogy várjuk el? Vegyük észre a segélyhívó tekintetet és mozdulatokat. Nemcsak tananyagot kell leadni, hanem az életre nevelni egyenes és gondolkodó embereket nevelni a szeretet egyszerűségével.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Legnagyobb sikerem talán az, hogy ha Istenről beszélek, már nem nevetnek vagy ráncolják össze szemöldöküket, hanem láthatóan nyitnak. Őszinték és lelkesek az óráimon, de talán ha valamit ki akarok emelni, akkor az, hogy nagyon őszinték velem és együtt segítünk egymásnak. Nagyon jó érzés volt mikor az iskolába le tudtam hívni majd leszervezni a Ferencvárosi Torna Clubbot, és látni diákjaim arcát, mikor kedvenceikkel találkozhattak. Amennyit én adok, annyit kapok én is. Úgy gondolom, a diákok őszinteségét nem lehet megvenni, nincsenek benne felnőtti érdekfűződések, egyszerűek és őszinték.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
A legnehezebb pillanat a kezdés volt, hiszen rutin nélkül gyakornokként egy református iskolában Istenről beszélni úgy, hogy tudom, nem mindig veszik komolyan. Megemlítendő továbbá, hogy ha a gyermekek fáradtak és levertek egy hosszú nap után, ahol néha én vagyok az utolsó a napjukban. Lelkesedést és örömöt csak Isten áldásával tudok adni.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
A kínos helyzeteket úgy gondolom, a hit és a felebaráti szeretet segítségével lehet jól kezelni, hiszen szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezt próbálom megtanítani nekik is, hiszen ha szeretjük egymást, már nem létezik kínos pillanat, mert egyformák vagyunk.
Diákjaimért tűzbe mennék és lehetőségeimhez mérten mindig ki is állok. Nemcsak a tanítás, hanem az életre nevelés is fontos. Adni kell második harmadik, de még tizedik esélyt is, hiszen a megbocsátás az egyik legfontosabb emberi tulajdonság.
