Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Év Tanára-jelölt: Szabó Roland

Év Tanára-jelölt: Szabó Roland

Szabó Rolandot diákjai jelölték az Év tanára díjra. Roland magyart és történelmet tanít a budapesti XIV. Kerületi Szent István Gimnáziumban.

Nagyon sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe azt a pedagógust, aki ugyan már kilenc éve gimnáziumban tanít, de a mi gimnáziumunkban ősszel kezdte a tanítást. Nagyon sok pozitív dolgot lehet róla olvasni az interneten. A mi gimnáziumi napjainkat egyszerűen felspanolja, olyan jelenség, aki nem csak tanár, nem csak pedagógus, de barát, ember, rendkívül kreatív és érdekes ember. Kicsit szomorúnak látom őt mostanság, így az osztállyal úgy határoztunk, hogy szeretnénk neki örömet okozni, mert megérdemli. Nagyon fiatal és nagyon tehetséges, nem szabad, hogy szomorú legyen. Imádjuk.

-írták diákjai a tanár úrról.

Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?

A motiváció az előttünk álló példa által erősödik. Egy pedagógus minta lehet emberként, és ezalatt legfőképp a habitust, a világról való gondolkodást, a diákokhoz való hozzáállást értem. Minta lehet szaktanárként is, a tanított tárgya iránti szeretet, a tudományhoz való igényes habitus által. Minta lehet kollégaként és kutatóként is. Ez a sok-sok összetevő egyszerre és külön-külön is inspiratív. A pályaválasztásom, de inkább hivatástudatom kiformálódásánál feltétlenül ilyen motiváló példa volt az általános iskolai alsó tagozatos osztályfőnököm, a gimnáziumi magyartanárom, az egyetemi tanáraim, és a pályám során a kollégáim is. Kilenc éve tanítok gimnáziumban, két év óta a PhD irodalomtudományi kutatásaim mentén az egyetemi oktatásban is részt veszek az ELTE Bölcsészettudományi Karán.

Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza ezek közül az óráin?

A frontális oktatásnak nem vagyok híve, bár néha ilyen percekre is szükség van az órákon. Az én pedagógiai hitvallásom egyik alappillére, hogy elsősorban gondolkodni tanítunk. Egy olyan használható, az életben kamatoztatható tudást kell átadni, ami nem feltétlenül a lexikális ismereteken alapszik, hanem sokkal inkább a módszertani kifinomultságon. Irodalomórán a művészet iránti érzékenység kialakítása elsődleges szempont, de ugyanolyan fontos annak a készségnek az előhívása és megerősítése is, ami az elemző szándék nézőpontjából szembesíti a világ dolgaival az embert. Történelemből az események sorozata mögötti ok-okozati összefüggéseken alapúló háttéresemények felismerése és azok gondolkodó, problémaközpontú és kritikusi vizsgálata sokkal előrébb való a puszta tények ismereténél. A történelmi események nem pusztán lezajlanak, hanem valamiért úgy történnek, ahogy. Minden ilyen eseménysor mögött ott áll a gondolkodó ember. A legfontosabb, hogy mindig olyan módszert kell választani, ami ezeket a készségeket az adott téma kapcsán a leginkább fejleszti. A modern, előremutató didaktikai és szakmódszertani metódusok közül a disputát és a csoportos foglalkozásokat részesítem előnyben. Ezek a módszerek a legalkalmasabbak arra, hogy nézőpontok sokasága kerüljön elő az órán, mert minden diák véleménye fontos és értékes, ezért erősíteni kell ezt az attitűdöt. Ugyanakkor kiemelném azt is, hogy az IKT-eszközök (okostelefon, ipad/tablet) célirányos használata is előremutató tendencia, és itt nem az IKT-eszközökkel támogatott órákra gondolok, hanem az IKT-eszközökön alapuló témafeldolgozásokra mint például az infografika, digitális üzenőfal, padlet, linoit.

Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?

A jó tanár-diák viszonyt úgy értelmezem, hogy ez akkor a jó, amikor az tanár örömmel megy be az adott diákcsoporthoz órára, amikor az órák kötetlen részei is megfelelő kereteken belül le tudnak zajlani, amikor a diákok érdeklődése nem a minél jobb érdemjegyek megszerzéséből, hanem a kíváncsiságból, a tudni akarásból fakad. Ez a fajta kapcsolat elengedhetetlen az eredményes pedagógia munkához, a feltétele annak.

A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghez vinni? (továbbképzések, módszertani változások stb.)

Jelenleg a doktori disszertációmat írom, a PhD fokozat megszerzése és kutatótanári minősítésem után a következő célom a vezetőtanári tevékenységem erősítése. Jelenleg is fogadom az ELTE tanárjelöltjeit tanítási gyakorlatra a gimnáziumban, ez viszont főleg nekem inspiráló. Nagyon sokat lehet tanulni azokban a szituációkban, amikor közvetlenül van mód mások tanításmódszertanát vagy inkább tanításfilozófiáját megfigyelni. Véleményem szerint, nem csak a tanításban eltöltött évek számítanak – azok is, ezt nem vitatom –, de alapvetően aki jó tanáralkat, az jó tanár kezdő fiatalként is. Tehát ami mostanság engem igencsak motivál, az a tanítás-tanulás folyamatának vezetőtanári szemszögből való követése. Ugyanakkor számos pedagógiai továbbképzésen vettem már részt, a tantárgymódszertani foglalkozások mellett kiemelt helyen szerepeltetem a pusztán didaktikai, pszichológiai, általános módszertani s ezen belül főleg az IKT-eszközhasználat körüli képzéseket is. Figyelemmel kísérem a francia és az amerikai iskolai módszertani kultúrát is, sokat merítek belőlük: kipróbálok, használok, továbbfejlesztek.

Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?

A mai, posztmodern világunk kiszélesítette már rég a tanári szerepet. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a tanári szerep nem ér véget az utolsó óra végét jelző csengővel, hanem az tovább folytatódik az online felületeken. Ettől nem elzárkózni kell, hanem megfelelő mederben tartani, hogy ne legyen túl sok. A Z-generáció és a most kisiskolás korú digitális bennszülött nemzedék, az alfa-generáció már természetes, életszerű dologként kezeli az online jelenlétet, ehhez alkalmazkodni kell; itt viszont előnynek érzem, ha a tanár az Y-nemzedék tagja. Persze ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy nemzedéktől függetlenül is valaki igazán naprakész legyen. Az élő, közös programok mint a színház- és múzeumlátogatások, de a teljesen kötetlen programok is, ahogy például most tél kapcsán egy közös korcsolyázás, szintén nagyon fontos részei a tanári attitűdnek.

Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?

Minden mosoly siker. Minden érdeklődő szempár siker. Minden jó szó siker. Minden eredményes munka siker. Mindegyik a legfontosabb.

Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?

A tanár is ember. Hibázunk mi is, mint bárki más. Mégis van valamiféle tökéletesség-elvárás a tanárokkal szemben. Ez a legnehezebb ügy: keveset és kicsit hibázni.

Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?

A rossz irányba tartó helyzeteket az ellenkező irányba kell terelni. A tanári attitűd lényege abban is van, hogy mindenféle helyzettel szembesülünk naponta, de a higgadtság mindig jó erény.