Mindannyiunkkal történtek már cikis dolgok a suliban, amiket szerettünk volna azonnal elfelejteni, nemhogy beszámolni róla másoknak. 😀 A következő 3 kis történetet most 3 volt gimnazista osztja meg veletek.
Laci (22)
Nem számítottam jó tanulónak a gimiben. Sokszor volt, hogy dolgozatra sem mentem be, így meg volt rólam a véleménye a tanároknak. Egyszer aztán témazárót írtunk az egyik órán, én meg már előtte sem éreztem jól magam, kicsit hányingerem volt. Haza szerettem volna menni, de mivel igen jól ismert a tanár, nem engedett el. Azt hitte hazudok, így meg kellett írnom a dolgozatot. Kb 5 perce írtuk már a témazárót, mikor még erősebb hányinger tört rám, de arra már nem volt időm, hogy kiérjek a wc-re, és az osztály közepére ment minden. Kiderült, hogy ételmérgezést kaptam, de legalább hazaengedtek, és nem nekem kellett feltakarítanom. 😀
Lilla (21)
A gimiben énekkaros voltam, de nagyon utáltam az egészet. Csak azért jártam el minden héten, mert a szüleim szerették volna. Egyik alkalommal egy ünnepségen léptünk fel az énekkarral, amit a suliban tartottak. Ki volt alakítva egy kis színpad, ami kb. 40-50 cm magas lehetett. Ide állt fel az énekkar összes tagja, ami nem kevés embert jelentett. Nehezen is fértünk el, mivel többen voltunk mint, amit ez a kis színpad elbírt volna. Sajnálatos módon én álltam a legszélén, így engem ért az a megtiszteltetés, hogy egy kisebb táncmozdulatnál – mikor a többiek meglöktek – leeshettem a színpadról. Nagyon ciki volt az egész, még a tanárok is nevettek. Ezután nem voltam többi énekkaros.
Tomi (22)
Sítáborban voltunk a sulival Ausztriában. Egyik este volt még egy kis szabadidőnk, így elmentünk páran szánkózni meg sétálni. Mivel elég érintetlen volt az egész rész ahol voltunk, gondoltam csinálok egy hóangyalt. Az egésszel nem is lett volna semmi probléma, csakhogy a kis hó alatt, ahová lefeküdtem, egy kutya piszkított előtte. Szerencse, hogy a dolog nem volt olyan friss és hideg is volt kint, így csak kicsit lett olyan a kabátom. Persze így is nagyon kínos volt, mindenki majd bepisilt a nevetéstől, én meg a kabáttal a kezemben szaladtam vissza a szállásra, hogy valahogy leszedjem róla. Következő héten, mikor suliba mentem már mindenki tudott róla…
