Szinte végtelen a különböző típusú fogyókúrák száma, mégis újabb és újabb forradalminak, és minden korábbinál hatékonyabbnak kikiáltott diéták jelennek meg a piacon. Azonban hiába vannak a trendi csodamódszerek, amik elképesztő eredményeket ígérnek, mégis sokan vannak, akik egyszerűen képtelenek elérni a kívánt testsúlyt, mert valami mindig hiányzik…
Vannak ugyanis olyan tényezői is egy fogyókúrának, amik túlmutatnak a bevitt kalória mennyiségén, vagy az elfogyasztott étel minőségén. Mégis sokszor az ilyen mögöttes, fel nem ismert szempontokon bukik el egy diéta.
Először is, nem szabad lebecsülni az evés örömszerző funkcióját. Ha valaki rendszerint evéssel jutalmazza vagy vigasztalja magát, vagy esetleg valamilyen finom falattal próbálja feldobni a napját, ha éppen unatkozik, akkor az ő esetében figyelembe kell venni, hogy ha ezt egyszer csak hirtelen megvonja magától, akkor azt valószínűleg nem fogja sokáig bírni. Azaz, csak akkor lesz képes lemondani arról az élvezetről, amit az evés jelent a számára, ha talál valami mást, amivel helyettesítheti ezt.
Másodszor, a nem jól megtervezett, vagy túlságosan drasztikus fogyókúrák gyakori mellékhatása, hogy a hosszas táplálékmegvonás után egyszer csak már nem bírjuk tovább, és elveszítjük a nehezen megszerzett kontrollt. Ekkorra már a szervezet szó szerint annyira „kiéhezett”, hogy még annál is sokkal nagyobb mennyiségeket leszünk hajlamosak elfogyasztani, mint a diéta kezdete előtt.
Harmadszor, nagyon gyakori az a kognitív torzítás is a fogyókúrázással kapcsolatosan, hogy csak 100%-os siker, vagy teljes kudarc létezik. Azaz például, ha délelőtt több kalóriát vittem be, mint amit elterveztem, vagy megettem valami olyasmit, ami nem férne bele a diétámba, akkor úgy érzem, hogy már úgyis mindegy, már megint elszúrtam. Ilyenkor szoktak kezdődni a nagy habzsolások, amikor minden belefér, mert aznapra már úgyis megbukott a fogyókúra, majd talán holnap…
Negyedszer, sokszor már ott kudarcba fullad a dolog, hogy irreális elvárásokkal állunk neki a fogyókúrának. Persze fontos a célmeghatározás, mert ez motivál majd a későbbiekben, de érdemes olyan terveket szőni, amit meg is lehet valósítani. Vagyis ne egy álomsúlyt próbáljunk elérni, hanem egy elérhető súlyt célozzunk meg. (Ez persze nem azt jelenti, hogy az álomalakról le kell mondani, de azt általában nem lehet egyből megszerezni, ahhoz kis lépéseken keresztül vezet az út).
Ötödször, a hírhedt jojó-effektus háttérében álló anyagcsere-csökkenéssel is számolni kell. A hosszas ételmegvonás során a szervezet anyagcsere-folyamatai ugyanis lelassulnak, és csökken a kalória felhasználása is. A probléma ott kezdődik, hogy ez a lassabb anyagcsere megmarad a fogyókúra lezárulásával is, és ahogy az illető visszatér a normális tápanyagbevitelhez, szépen lassan visszaszedi a kínkeservesen leadott kilókat.
Végül, az sem mindegy, hogy miért akarunk lefogyni. Ha az a motivációnk, hogy ha majd vékonyabbá válunk, biztosan lesz párkapcsolatunk is, könnyű csalódni. Hiszen amennyiben mégsem találjuk meg az igazit, úgy érezhetjük, a fogyás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és így ismét az ételben kereshetünk vigaszt.
(képek: http://www.bodybuilding.com/ , http://s.doctoroz.com/)
