Ezt nézed:  / Suli / Felesége barátnőjét szerette Radnóti

Felesége barátnőjét szerette Radnóti

Festőnő lett az új múzsája

Tavaly két kötetben kiadásra került Gyarmati Fanni naplója. A könyv olyan kérdésre adja meg a választ, mely sok irodalomkedvelőben megfogalmazhatott: más nőt is szeretett feleségén kívül Radnóti Miklós?

Gyermeki ártatlanság

Radnóti és Fanni, vagy ahogy barátai nevezték, Fifi középiskolás korukban találkoztak először. Ugyanahhoz a két matektanárhoz jártak korrepetálásra. Az ifjú költő tizennyolc, Fanni mindössze tizennégy esztendős volt ekkor. Kamaszszerelem, gondolhatta környezetük, majd elfelejtik egymást. És majdnem igazuk lett. Radnótit Csehországba szólították tanulmányai (egy textilipari főiskolára járt), ahol ismét megérintette a szívét valaki. A lányt Klementine Tschiedelnek, Tininek hívták, német származású volt és gépírással foglalkozott. A költő egyszerre írt verseket a két lányhoz – talán maga sem tudta eldönteni, kit válasszon. A körülmények aztán megsegítették: egy év elteltével hazautazott Magyarországra, így Fannival semmi sem állhatott többé útjukba. Nagyon sokáig.

A titkos harmadik

Radnóti és Fanni csak jóval megismerkedésüket követően, 1935 augusztusában házasodtak össze, miután  Miklós megszerezte diplomáját. Eszményi szerelem volt az övék, egy idealizált kapcsolat, s a mintapár sokaknak szolgált követendő példaként. Fifi rengeteg verset kapott férjétől, egyik a legszebb közülük az 1942-ben keletkezett Bájoló és az egy évvel későbbi Tétova óda. Pedig ekkor már ismerte azt a nőt is, aki harmadik nagy szerelme lett, s akit Fanni maga is jól ismert.

1941-ben ismerkedett meg Beck Judit festőművésszel, Fanni barátnőjével. (Egészen pontosan a húga Fanni osztálytársa volt.) Fellobbant köztük a láng, s Radnótit még az sem tartotta vissza ettől a viszonytól, hogy Judit férjezett. Bizalmas hangvételű leveleket váltottak, az egyikben egy találkozót beszélnek meg. “Írj csak nyugodtan, Fifi úgysem bontja ki a leveleimet.” – üzente a költő szeretőjének. Immár hozzá is írt verseket, Judit pedig születésnapjára egy arcképpel kedveskedett neki. (A tusrajzot ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.) Naplóbejegyzései szerint körülbelül háromnegyed évig tartott a kapcsolat, ami nem maradhatott örökké titokban.

beck_judittal_csoportkep

Csíkos ruhában Beck Judit, mellette Gyarmati Fanni. A kép jobb szélén Radnóti Miklós áll.

 

Örökre ketten

Ugyanis Fanni is tudomást szerzett a viszonyról. Radnóti naplóbejegyzéseit 1989-ben ő adatta ki, s az egyik oldalon ez a felkiáltás olvasható: “Judit! Judit.” Két napra rá pedig Miklós már arról ír, ők ketten felnőtt dolgokba keveredtek. De Fanni nem húzatta ki ezt a pár sort a naplóból. Talán azt remélte, más nem sejti meg a fájó igazságot.

A teljes történetet – vagy legalábbis azt, ahogyan ő megélte – Beck Judit a Kossuth Rádiónak mesélte el szintén 1989-ben. A felvétel csak Gyarmati Fanni halála után kerülhetett nyilvánosságra, azaz a tavalyi évben. Az interjúban több új információt is hallani: Judit állítása szerint nem háromnegyed, hanem annál több évig tartott viszonyuk, s Radnóti a munkatáborból is küldött neki leveleket. Ezek máig nem kerültek nyilvánosságra. Továbbá a festőnő kijelenti, hozzá szól a harmadik ecloga című alkotás.

“Légy velem itt! tanitok s két óra között berohantam
elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.
Mint a kiszáradt fát egy kancsali, csöppnyi madárfütty,
ujraszül, azt hittem s fölemelt a magasba, az ifjú
régi tetőkre, a vágy kamaszos vadonába röpített.” (részlet a Harmadik eclogából)

Fanni pedig, féltékenyen bár, de tűrt. Talán csak akkor könnyebbülhetett meg valamelyest, amikor Judit másodjára is férjhez ment. 1942-ben véget ért a titkos szerelem. S valóban szerelem volt, nem pusztán múló fellángolás? Ezt valószínűleg csak Radnóti és Beck Judit tudták.  Radnóti mindenesetre ezt írta feleségének:

“Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Teljesen helytelenül látsz. Helytelenül látod a J.-ügyet is. (…) Szeretlek! Téged szeretlek! És rajtad kívül minden csak játék.”

radnoti_miklos_gyarmati_fani_1

Levele mellé csatolta azt a verset, amit kiengesztelésképp küldött Fanninak, a Harmadik eclogáért.

“(…)Gyere hát elaludni az esték
hosszú szakálla alá; nézd; gyermeked is vagyok én, de
felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,
nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji
füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.
Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka
ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,
forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.
Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk. –
ketten az egy gonddal. (…)”

Forrás: nol.hu, irodalmijelen.hu, Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Fotók: magyar narancs, irodalmijelen, infovilag