A házasság jó dolog. Két ember így ünnepelheti a szerelmét, összekötheti az életét. A legtöbb szülő úgy vállal gyereket, hogy már házas. Mi van akkor, ha ez az esküvő nagyon fiatal korban történik meg?
Még a volt barátom vallotta be szakítás után, hogy ő már kinézte az eljegyzési gyűrűt és épp arra spórolt. Ekkor még tizenhét éves voltam. Ha megkért volna kapcsolat közben, valószínűleg igent mondok. Ha el is jutunk az esküvőig, akkor viszont tuti, hogy pár éven belül válás lett volna. Én ezt megúsztam, de a lány, aki elmeséli a történetét, kénytelen volt végigmenni ezen a rögös úton. Olvassátok tehát a most huszonöt éves Diána sztoriját.
“Peti volt az első szerelmem. Én tizenhét voltam, amikor összejöttünk, ő huszonhárom. Neki már volt két komoly kapcsolata, én még csak nem is csókolóztam mással. Fél éve voltunk együtt, amikor szülinapom volt, mégpedig a tizennyolcadik. Ajándékként egy gyűrűt kaptam, és a nagy kérdést. Egyből igent mondtam, hiszen még a rózsaszín köd sem múlt el. Nem tudtam mást elképzelni, csak hogy Petivel éljem le az egész életem. A szüleim kiakadtak, a barátaim nagyon csodálkoztak. Nem értették, hiszen még együtt sem laktunk, alig ismerjük egymást, ráadásul még gimibe jártam. Nem hallgattam rájuk, amikor azt mondták, várjak az esküvővel. Petivel biztosak voltunk a dologban. Szerencsére az ő szülei támogattak, ki is fizették az egészet. Az utolsó gimis évem előtti nyáron történt. Szeptember elsején minden erről szólt, a diákok, a tanárok tudtak mindenről. Volt, aki gratulált, volt, aki furcsán nézett, volt, aki beszólt. Ekkor már átcuccoltam Peti albérletébe.
Sajnos nem volt ez sokáig olyan felhőtlen. Ezelőtt még nem éltünk együtt, nem tudtuk, milyen hibái vannak a másiknak, hogy viselkedik a közös lakásban, stb. Ő még sokáig tévézett volna, én már aludni akartam. Ő sosem rakott rendet, minden házimunkát nekem kellett csinálnom, én vagyok a nő címszóval. Főzni nem igazán tudtam, ő ezt mindig el is mondta, ha elrontottam az ebédet. Három hónapja laktam már ott, nem fizettem semmit, hiszen gimis voltam, nem tudtam dolgozni, de ő mégis szóvá tette, hogy jó lenne, ha nem lennék ingyenélő. Nagyon eltávolodtunk, sokat veszekedtünk. Elérkezett a február, amikor is el kellett döntenem, hol tanulok tovább. Peti azt szerette volna, ha egyből beállok dolgozni. Ez logikus volt, hiszen pénzből élünk, de nekem már pár éve a jog volt az álmom. Jó lett volna, ha ügyvédként helyezkedek el. Nem így lett. Nem jelöltem meg semmit, letettem júniusban minden vizsgát, majd állást vállaltam egy kávézóban. Így a kedves férjem is lenyugodott, megint harmonikus lett a kapcsolatunk. A következő két évben rendben is voltunk, bár inkább csak azért, mert átsiklottunk a problémák felett. Azonban egyszer csak szóba jött a gyerek téma. Én húsz éves voltam, ő huszonöt. Azt mondta, örülne, ha jövőre ilyenkor már lenne egy kisbabánk. Ez volt az a pont, amikor rájöttem: nagyon elkapkodtam a házasságot. Nem is azért, mert ő hamarabb akart családot. Inkább azért, mert mellette nem tudtam kiélni magam.
A tinikorom végén egyből a feleség szerepébe csöppentem, házimunkát kellett végeznem és gimi után azon nyomban munkába állnom. Nem volt idő magamra, nem követhettem az álmaimat. A jogi tanulmányaimat el sem kezdtem, nem voltak féktelen nyári bulik, soha nem csókoltam meg senkit, nem is flörtölgettem, alig voltam a barátaimmal. Peti mellett csak egy szimpla háziasszony voltam, nem úgy éltem, mint az összes korombeli. Alig két éve fejeztem be a középsulit, és már azt várja el tőlem, hogy terhes legyek? Amikor felvetette az ötletet, én hazamentem a szüleimhez gondolkodni. Másnap apukámmal együtt visszamentünk a cuccaimért, majd közöltem Petivel: válás. Nem is igazán kellett megindokolnom, tudta egyből az okát. Fél évvel később szerencsére túl is voltunk mindenen. Nem volt közös vagyonunk. A gyűrűmet még mindig a fiókban tartom az emlékére. Azóta öt év telt el. Amint tudtam, beiratkoztam az egyetemre, most is éppen ott tanulok. A munkámból kiléptem, csak nyaranta dolgozom diákként. Bocsánatot kértem a családomtól, a barátaimtól, amiért nem hallgattam rájuk és alig foglalkoztam velük. Elkezdtünk a csajokkal bulizni járni, rendszeresen sportolok, többet pihenek. Volt egy pár rövidebb kapcsolatom, most alakulgat is egy komolyabb dolog egy fiúval. Petivel a válás óta nem beszéltem. Facebook-on láttam, hogy újranősült tavaly. Tényleg csak a legjobbakat kívánom neki. Nem feltétlenül az ő hibája ez, csak nem illettünk össze. Nem voltam még kész egy házasságra. Az ötéves tervembe nem is fér bele.”
Írta: Czár Fruzsina
