Ezt nézed:  / Hírek / Utazás / GOMBASZÖGI ŐRÜLET!!!– egy felvidéki kempingben jártunk

GOMBASZÖGI ŐRÜLET!!!– egy felvidéki kempingben jártunk

Pisti haverommal elhatároztuk, hogy elmegyünk Gombaszögre, erre az egyébként nagy múltú szlovákiai magyar fesztiválra. Már az odaút tele volt viszontagságokkal; először is a táborról tudni kell, hogy a helyszín a hozzánk hasonló átlagos kirándulni vágyóknak szinte megközelíthetetlen.

Egyenes járat nincs, az autóvezetői képességeink mindkettőnknek a béka feneke alatt vannak, a teleportot meg még mindig nem találták fel (vagyis igen: egyes buli után mindenféle emlék nélkül fel tudok ébredni otthon, de ez nem éppen életbiztosítás az odatalálásra). A kemping pedig, mint már azt említettem, tulajdonképpen Szlovákia azon részén van, ahol a madár se jár; GPS-pontossággal – és szépen – megfogalmazva az elhelyezkedése pontosan a halál „férfiasságától” kissé délnyugatra található.

Mi mindenesetre bevállaltuk: végül háromórás Budapest–Kassa vonatút és egészen elképesztő Kassa-Rozsnyó buszozás után, nagy nehezen, körülbelül hat órával az indulás után értünk a táborba. A helyszín – azért meg kell hagyni – tényleg rendben van: remek kemping, rengeteg sátorral, pazar hangulat, sok-sok félmeztelen pasi, és gyönyörű, csinos csajok bulihelye ez: kaja, pia, program van dögivel. Valahogy azonban kifogtuk: megállított egy fickó, azzal a kérdéssel szólított le, hogy szeretjük-e az irodalmat, mert lesz itt egy remek program és közben bólogat. Jah, mondjuk, Leiner Laurát, meg ilyeneket szeretjük, persze leszámítva a dögunalmas kötelezőket meg az irodalomtanárunk mániákus kifakadásait, tettük hozzá. De mivel jobb ötletünk nem volt, elmentünk rá és beültünk a legközelebbi sátorba, oda, ahova mondta. Erre kis várakozás után megérkezik ő, az iménti arc: kiderült, hogy az a fickó ad elő, aki leszólított minket; hát persze, már megint egy önjelölt művészzseni. El is kezdte nyomatni a dumát arról, hogy mekkora jó író. Le is léptünk nagyon gyorsan…

Rengeteg érdekes előadás volt, de ami leginkább meglepett minket, az az, hogy a buli szimbolikus jelképe egy veréb: komolyan mondom, egy hatalmas fehér verébfej áll a mezőn; de hát amennyi verébbel találkoztunk ezen a napon, talán meg sem lep. Velünk tényleg, szó szerint, madarat lehetett fogatni ma. A jelkép körül ólálkodó csini lányokat azért mindenesetre lefotóztuk, csak úgy, a biztonság kedvéért. Amúgy komolyan szépek a szlovákiai magyar csajok. Meg a hely is jó.

Elkezdtünk sörözni és abszolút feloldódtunk; komolyan mondom, nem tudsz úgy itt meginni egy sört, hogy meg ne ismerkedj valakivel. Emberek jönnek-mennek: szia, Kati vagyok, szia, Marcsa, Szevasz, a nevem Jampec, állítják. A Jampecet nem tudom, hogy jól hallottam-e, mindenesetre, ha komolyan remekül működik a fülem, és tényleg ez volt a srác neve, akkor elég nehéz lehetett a gyerekkora…

Két sör elfogyasztása után lassan bandukolunk tovább, és betévedtünk egy olyan előadásra,
amelyen egy gyönyörű írónő beszélt a fociról. Tök komolyan egy világszépe nő nyomta az adatokat a világbajnokságról, Modric, Messi meg minden, sok magyar válogatott játékost ismer személyesen, még mondta is, hogy olykor szóvá is szokták neki tenni, hogy hogyan van az, hogy ő ennyire ismeri a dolgokat, amikor a nők általában nem érhetnek a focihoz. De ő tutira értett hozzá, könyvet is írt róla.

Már el is terveztem, halál komolyan elterveztem, hogy ott helyben az előadása után megkérem a kezét; azt gondoltam, hogy felállok szépen, így, kissé besörözve odamegyek hozzá, és azt mondom neki, hogy hölgyem, te az enyém, én a tiéd; én egész eddigi éveimben téged kerestelek. Egy gyönyörű nőt, aki vágja a focitémát. A haverom, Pisti aztán lebeszélt róla. Nem, nem kell ez neked, mondja, inkább igyunk meg még egy sört. Ha nehezen is, de megfogadtam a tanácsait, főként azért, mert kiderült, hogy a nőnek férje van. Szóval elmentünk sörért, leültünk, megint ismerkedés, majd már vagy a negyediket ittuk, amikor az a hülye ötletünk támadt, hogy fotózzunk oda, azaz a buliba nem illő, értelmetlen dolgokat. Így került lencsevégre a sok-sok partifotó helyett a random két pótkocsi: az egyik csak úgy állt magányosan, másik, a nagyobb meg tele volt firkálva szlovákul, hogy még véletlenül se fogjuk fel a ráírtakat…

Aztán megtaláltuk a chill sátort is, ahol nagy szemű, elkerülendő rasztás lazaarcok néztek ránk
furcsán, azaz úgy, mintha minimum földönkívüliek lennék; innen leléptünk hát gyorsan és elmentünk teljesen feltérképezni a terepet: tök komolyan mondom, hogy totál jó ez a kemping: sörök, bulik, pezsgés, ismerkedés, sátrak, nappal előadások, este meg fesztiválhangulat; a zenekarok felhozatala is teljesen király.

K.T.