Minden tele van reklámokkal, óriási a kereslet a grafikák, animációk iránt, így rengeteg emberre van szükség, akik értenek ahhoz, hogyan kell menő dolgokat összerakni. Ez az egyik legnagyobb kreativitást igénylő szakma, de hogyan, és miből tud megélni egy művész manapság? M. Tamás grafikussal beszélgettünk, aki mondhatni, szabadúszóként dolgozik, és igyekszik lépést tartani a folyamatos fejlődéssel, és a szakma képviselői felé támasztott elvárásokkal. Vajon megéri grafikusnak tanulni?
- Hogyan jellemeznéd a grafikus szakmát?Mi az, amit szeretsz benne, és mi az, amitől a falra mászol? Mik az előnyei, mik a hátrányai?
Majdnem minden percét élvezem. Folyamatosan új kihívás elé állít, amiket meg kell oldani, lehetőleg úgy, hogy közben ne csak egy „iparos munkának” tűnjön a végeredmény. Mióta az eszemet tudom, érdekelt a művészet (és leginkább a grafika), így nehéz árnyoldalakat találni benne. Személy szerint talán csak két dolgot tudnék említeni: a sokszor előforduló éjszakázások a közeli leadási határidők miatt, és az abszolút kompromisszumra képtelen ügyfelek. Ezek kicsit megnehezítik az ember dolgát, de tudni kell kezelni a helyzetet.
- Mennyire van lehetőség itthon, illetve külföldön, befutni ezen a pályán?
Ez egy kis ország, ebből adódóan a piac is jóval kisebb, így logikus lenne, hogy nem sok emberből lesz híres művész. Szerencsére az „egy kép többet ér ezer szónál” dolog itt is működik. Egy jó grafikát a világ bármelyik pontján élő megérthet/szerethet. Magyarország is termelt már ki világszinten ismert és elismert grafikusokat, ezért nem aggódnék. Ha valakiben megvan a kellő mennyiségű motiváció, bármi megtörténhet.
- Mire számíthat egy kezdő a pályája elején?
Ritka, amikor egy kezdőt rögtön nagy volumenű feladatokkal bíznak meg. Többnyire végig kell járni a szamárlétrát, először csak egyszerűbb munkákkal, amik tökéletesek arra, hogy beleszokjon a gyorsan-kreatívat munkába és egyfajta rutint szerezzen. Ha kitartó az ember, akkor előbb-utóbb megtalálják azok a munkák is, amiket évekkel később már nem tagadna le mások előtt 😀
- Milyen volt a képzés? Mennyire kellett saját magad fejlesztened az iskola mellett?
Az iskola nagyon hasznos, ez tagadhatatlan. A tanárok és a tapasztaltabb diákok tanácsai átsegíthetnek pár hibán, amiket amúgy elkövetnénk az elején. Az alapokat mindenképp meg kell tanulni hiszen (néhány csodagyerektől eltekintve) egy zongoraművész sem úgy születik, hogy mindent el tud játszani. Itt is a legfőbb dolog a rengeteg gyakorlás és, hogy minden alkalommal megpróbáljunk jobbat csinálni az előzőnél. A művészetet sosem lehet „csakúgy megtanulni” egy iskolában.
- Mekkora a versengés ebben a szakmában?
NAGY :D!
Úgy vettem észre, sokan próbálkoznak ezen a pályán, de én ennek örülök, mert mindig össze tudom magam hasonlítani másokkal. Ha valaki jobban csinál valamit, akkor rájövök, mit kell még fejlesztenem, és egy kis verseny amúgy sem árt, legalább nem engedi ellustulni az embert.
- Mi a tapasztalatod a képzés utáni munkába állással kapcsolatban? Mennyire lehet könnyen munkát találni suli után és később?
Az iskola nemcsak arra jó, hogy a szakmai fortélyokat eltanulja az ember, itt remek kapcsolatokat is szerezhetünk. Sok munkát kaptam én is ismerősökön/barátokon keresztül, amikből aztán később akár hosszú távú munkakapcsolatok születtek. Ha van egy jó portfóliónk, akkor azért elég esélyes, hogy találunk magunknak helyet valahol a szakmában.
- Mi az a tulajdonság, ami feltétlenül szükséges annak, aki grafikus szeretne lenni?
Azt hiszem a kreatív gondolkodást talán említeni sem kellene, alap. Emellett rengeteg türelemre és kitartásra lesz szükség. Az sem árt, ha készek vagyunk folyamatosan tanulni és csiszolni a technikánkat, és persze a munka közben használt számítógépes szoftverek és a trendek is nagyon gyorsan fejlődnek/változnak és ezzel lépést kell tudni tartani, szóval a gyors tanulékonyság is elengedhetetlen.
Ha elég kreatív vagy, kevés alvásra van szükséged és nem csak a buliban tudsz hajnalig ébren maradni, akkor ez a neked a való szakma.:)
Fotók: blographics.com, beckwebsites.com
