Emlékszel, milyen volt régen valakit a barátodnak tartani? Még akkor, amikor csak ismerkedtél ezzel a fogalommal. Gondolom sokkal kevésbé éretten kezelted, mint most, vagy mint fogod évek múlva. Tekintsünk vissza a múltba.
Oviban nekem volt barátom, fél barátom és nem barátom. Na meg persze szerelmem, de az egy másik téma. Egyik nap még örök barátságot fogadtunk, a következő nap összevesztünk és halálos ellenségek voltunk, kb. egy hétig. Egy lánnyal megbeszéltük, hogy legjobb barátnők leszünk. Ez elég gyerekes, de most, 22 évesen is azok vagyunk, úgyhogy ebben az esetben ez bejött.
Ismerőseim gyerekeit és testvéreit kérdeztem, ők mit gondolnak a barátságokról, kikkel haverkodnak és miért.
Móni (8): Az én legjobb barátnőm a padtársam, Alexa. Már két éve egymás mellett ülünk. Nagyon kedves és minden játékát kölcsön adja, én is neki, de anya ennek annyira nem örül, mert már volt, hogy hónapokig nem kaptam vissza. Alexának nagyon szép hosszú szőke haja van és mindig fogdoshatom. Fiúkkal nem barátkozom, ők kevésbé okosak, mint mi.
Adrián (7): Nekem a legjobb barátom Csabi, aki eggyel alattunk lakik és már 9 éves. Minden nyáron focizunk az apukáinkkal. Neki is én vagyok a legjobb barátja meg az Áron. Van egy lány osztálytársam, Emese, aki a barátom és nem vagyok szerelmes belé. Én magyaráztam el neki a matekot.
Dia (6): Zoé a legjobb barátnőm. Együtt járunk oviba és együtt megyünk suliba szeptemberben. Egy osztályba fogunk járni. Minden nap együtt játszunk és az iskolában is így lesz. Két fiú barátom van, Csanád és Bence, ők testvérek. A szomszéd házban laknak. De néha olyan hülyék. De minden lánnyal jóban vagyok, de Zoét szeretem a legjobban.
