Mire gondolunk először, ha eszünkbe jut a gyorsétterem szó? Finomak és gyorsak. Szinte kivétel nélkül így lehetne jellemezni az összes hasonló típusú éttermet. Most viszont nem erről lesz szó. Cikkünkben azt mutatjuk be, milyen az élet egy gyorsétteremben.
Az alábbi írás egy nevét eltitkolni kívánó személy közreműködésével jött létre. Nevezzük az illetőt most Zoénak.
Zoé egy nagy gyorséttermi étteremlánc egyik dolgozója. A cég nevét szándékosan nem írom le, csupán a jelenlegi viszonyokat szeretném szemléltetni, valamint bemutatni, hogy milyen embertelen körülmények között is kell dolgozniuk a munkatársaknak.
Kezdjük ott, hogy egy neves brand márkajelzést viselő étteremnek mindig a vásárlók rendelkezésére kell állnia, valamint 100%-os vásárlói elégedettséget produkálnia. Ehhez persze ugyanaz az ízvilág, valamint a gyorsaság szükséges. A feladatokat leegyszerűsítik és a dolgozóknak csak bizonyos munkafolyamatokat tanítanak meg. Tulajdonképpen ez a gépi szalagmunkával egyenértékű. Az étel elkészítése közelebb áll az összeszerelés szóhoz, mint a főzéshez. Viszont most bővebben nem az ételekről lesz szó, hanem az éttermek hozzáállása a dolgozókhoz.
A dolgozók különböző műszakokban töltik le a munkaidejüket. Ahol Zoé van, ott három műszak van: nyitós, köztes és zárós. Minden héten más a beosztás, így nem lehet előre tervezni semmit. Ugyan megvan adva, hogy hetente hány órát kell dolgoznia, de ez mindig több szokott lenni, mint ami a szerződésben áll.
Egy másik probléma az emberhiány. Valamint ezzel egyenértékű a vásárlólavina. Az étteremláncok szeretik maximalizálni a bevételt és a lehető legkevesebb költséggel dolgozni. Egyszerűen megfogalmazva: kevés ember csináljon mindent! Ezért van az, hogy akárhányszor elmész egy gyorsétterembe, mindig sor van. És ez az a fajta sor, ami sose fogy el. A legforgalmasabb időszakban ugye van annyi dolgozó, aki többé-kevésbé képes kiszolgálni a vásárlókat. Ez a köztes műszak. Egy zárós műszaknál ugyan kevesebb a vásárló, de kevesebb is az ember, de a felállás nagyjából ugyanez. Nem érik utol magukat.
A napi 8-10 órás állásról nem is beszélve. A láb és térd ízületek nagyon hamar tönkre mennek. Leülni nem lehet, mert nincs hova. Szünetre pedig csak bizonyos időközönként lehet kimenni.
A szünet egy érdekes dolog még. Ha 8 órát dolgozik valaki, akkor kap fél óra szünetet, de ezt a fél órát is le kell dolgozni, valamint csak egy meghatározott időpontban mehet ki, de csak úgy, hogy az étterem területét nem hagyhatja el.
De mit fizetnek ezért? Mondanom sem kell, hogy szinte semmit. Éppen csak annyit lehet kapni, hogy meg lehessen élni belőle. Vagyis a minimálbért. Van egy bónuszrendszer, amivel 10-20 ezerrel többet lehet kapni havonta, de ezt rendszeresen elfelejtik odaadni és csak reklamálás után kapja meg az ember.
A munkaidő valójában nem annyi, ami a papíron szerepel. Ha reggel nyolckor nyit az étterem, akkor 7-re kell bent lenni. Ha este 10-kor zár, akkor pedig 11-ig kell maradni. Persze ezt ki sem fizetik. Vagyis ingyen munka. Dolgozik bent olyan ember is, akinek két hónapja egyetlen egy szabadnapja sem volt. Tehát 60 napot folyamatosan dolgozott. Hétvége és minden egyéb nélkül. A gyorséttermek egyszerűen nem veszik emberszámba a dolgozóit.
Nem csoda, hogy az ott dolgozók 3-4 hónap után kiégnek. Zoé fél éve van ott, és ő számít a legtöbb ideje ott dolgozónak. Munkaerőt állandóan keresnek. Mindenkinek megtalálható a szórólapja a pulton. Azzal csábítják az embert, hogy pár hónap után menedzserré válhat, de ez csak annyit jelent, hogy a dolgozók olyan gyorsan kiégnek, hogy nem győzik pótolni új emberekkel, azt még csak számba se vettem, hogy a menedzser fizetés is csak kicsivel több, mint a minimálbér, és ennyi pénzért olykor hajnali kettőig kell bent maradni.
De miért éri meg ez neki? Egyszerűen a megélhetésért. Nincs más, így kénytelenek rabszolgamunkát is elvállalniuk. És ezzel az étteremláncok nagyon is tisztában vannak. Tudják, hogy vannak és a jövőben is lesznek olyan emberek, akiket úgy lehet kihasználni, ahogy csak szeretnék. Nem véletlen, hogy a dolgozók között nem igazán találni idősebbeket. Egyszerűen kiégnek.
