Dénes József “Dönci” a magyar underground egyik meghatározó gitárosa volt. Emellett apa és férj is. A Gödör Klubban – Dönci egykori törzshelyén – megrendezett jótékonysági koncert és könyvbemutató is ezek előtt a szerepek előtt tisztelgett.
A zenész memoárjának, a Szökésben című könyvnek a bemutatása után Dönci gyermekei és barátai, zenésztársai álltak színpadra, a koncert bevételét pedig a családnak ajánlották fel.
Dönci könyvbemutató koncert, Gödör Klub, 2017. február 5.
A Szökésben című könyv, Dönci memoárja 2016 nyarán jelent meg. Vass Norbert szerkesztővel Legát Tibor beszélgetett, aki kiemelte, hogy Vass lelkesedése volt a motorja a könyv megjelenésének. Dönci 2005-ben fejezte be írását, próbálta megfuttatni a kéziratot több kiadónál, azonban az anyag hossza miatt senki nem vállalkozott arra, hogy megszerkessze azt.
2008-ban, a zenész halálakor ugyan néhány részlet megjelent a Literán, de a kötet egésze mégis feledésbe merült. Egészen 2014-ig, amikor is eljutott Vasshoz a kézirat, éppen Legáttól. A memoár ötlete teljesen beleillett az ebben az évben indult, a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának profiljába. Az anyagról időközben kiderült, hogy számos postaládában landolt már, sok ember ismerte informálisan a szöveget. Mivel Dönci nagyon sok nevet említett a könyvben – hiszen saját életét írta meg, azokat is belevéve a történetbe, akik végigkísérték sorsát –, sok kiadót megrémisztett az esetleges pereskedés. Ezt a kérdést Vassék úgy oldották meg, hogy jogászhoz fordultak a necces kérdésekben, aki azt javasolta, hogy keressék fel a szereplőket, hogy rábólintanak-e arra, hogy megjelenjen a róluk szóló rész. Szerencsére a fogadtatás pozitív volt, még akkor is, amikor ez nem lett volna egyértelmű: például Pajor Tamás esetében, akivel együtt Dönci anno csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez.
Legát szerint a kötet három fontos időszakra reflektál: a korai hetvenes évekre; a nyolcvanas évekre, ahol Dönci sztárrá vált az Európa Kiadó és a Balaton révén; illetve a rendszerváltás időszakára, amit Dönci számára a Hit Gyülekezete fémjelzett. Vass kiemelte, hogy Dönci végtelenül realista módon emlékezett vissza ezekre az időkre. Mindig az adott korban betöltött pozíciójából írt: kezdő zenészként, majd az Európa Kiadó sikeres tagjaként, végül pedig a hitgyülekezet szerveződő zenekarának leendő gitárosaként. Legát hozzátette, hogy a Hit Gyülekezetéről szóló részekben olyan képet kaphatunk annak működéséről, amihez talán “hivatalosan” nem férhetnénk hozzá. Vass egyeztetett is ezzel kapcsolatban Pajor Tamással, aki csak annyit kért, hogy a kötet térjen ki Dönci úgynevezett “második megtérésére”, amely egy kisebb egyházhoz köthető – ez meg is történt, Legát Tibor utószavának formájában.
A felsorolt szerepekhez képest a memoáríró teljesen új pozíció volt Döncinek. A kötetnek az is volt a tétje, hogy az élete végéhez közeledő ember meg tudja-e fogni azt a kort, amiben működött, alkotott, hibázott – hiszen erről is őszintén beszélt a zenész a könyv lapjain. Annak ellenére, hogy Döncinek korábban nem voltak prózaírói törekvései, nagyon finom megfigyeléseket tudott tenni az őt körülvevő világról és a zenéről.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire volt nyomdakész a szöveg, Vass elmondta, hogy volt szükség stiláris javításokra, azonban a kötetben egyértelműen kirajzolódott a címbe is beemelt szökés motívuma. Hozzátette, hogy abban reménykedik, hogy a nagy történet, amit Dönci el akart mondani magáról, kiolvasható a könyvből.
Az est folytatásaként Dönci gyermekei – Ármin, Benjámin és Dávid – álltak színpadra, Horváth Gáborral és Sólyom Tiborral kiegészülve. Beni igazi rocker módjára irányította a tömeget, míg Dávid a dobokat püfölte, Ármin pedig a gitáron virtuózkodott. A későbbiekben Ármin saját zenekara, és Dönci egykori barátai, zenésztársai álltak a színpadra. Többek között Gerencsér Károly, Kozma György és Bujdosó János, de a Lidérc és Frenk is zenélt Dönci tiszteletére. Ahogy Vass a beszélgetésben elmondta, mintha az est folyamán maga a Szökésben elevenedett volna meg: köztünk jártak azok, akikről Dönci a memoárjában írt. Egy valaki hiányzott csak: ő. De a közös beszélgetéssel és zenéléssel meg tudták idézni a szellemét.
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
