Meglehet, hogy a túrázás nem tartozik a legtrendibb dolgok közé, mégis érdemes egy pillantást vetni rá. Vagy többet. Mert valójában óriási buli, összehozza az embereket, és azt is megtudhatod általa, túlélnél-e a vadonban.
Sokkal egyszerűbb és megszokottabb kimenni a városba, beülni valahova a barátokkal. Pedig a betondzsungelen túl vár egy igazi dzsungel, ami talán több dolgot is taníthat, mint a huszadik koktél a kedvenc helyeden.
Nem kell rögtön a Himalájára és a fagyott lábujjakra gondolni, hisz itthon is akadnak erdők és dombok szép számmal. Ráadásul elérhető közelségben vannak Európa legkirályabb hegységei – itt az Alpok, a Tátra, a Hargita a szomszédban. A túrázásnak nem is feltétlenül az a lényege, hogy képeslapszerű tájakon szelfizz minél szebbeket. Tegyél csak egy próbát, hogy barátaiddal nem moziba mész a hétvégén, vagy a körutat koptatod, hanem ha csak egy délutánra is, de kiruccansz a „vadonba”.
Csapatépítő
Az, hogy a gyerektáborok fontos része a túrázás az rendben van, hiszen nincs is szebb, mint kint marhulni a barátaiddal a szabadban, de ma már a felnőtt csapatépítőket is sokszor túrázásokkal kötik össze. És miért? Mert szuperül összehozza a csapatot. Sokkal szórakoztatóbb úgy eltévedni, hogy közben tízen figyelitek az utat, majd közös erővel visszanavigálni a susnyásból. Ráadásul hosszabb, megterhelőbb túráknál mindenkinél máskor jelentkezik a holtpont, ilyenkor pedig egymást lendítitek ki a nehezebb szakaszokból. Egy ilyen élmény mindig garantáltan összekovácsolja a társaságokat.
Túlélés
Nem kell rögtön Bear Grylls-i magasságokra gondolni, azért nem kell tevegyomorba burkolózva aludni, és katicabogarat enni. Ha egy egész napos túrát csinálsz, akkor az erdőben rádöbbensz, milyen fontosak az apró dolgok. A tűz. A meleg étel. Nincsen szebb annál, amikor keserves munkával tábortüzet raktok (sokkal nehezebb, mint gondolnád), órák kérdése, és tűz is lesz, majd a kolbászt kicsit nyersen, kicsit megégve, kicsit szenesen, de olyan boldogan eszed meg, ahogy egy mikróba 2 perce bedobott virslit nem tudnál. Mert megküzdöttél érte és megérdemled. Az erdőben ráadásul nincsen minden sarkon éjjel-nappali, ha valami éppen hiányzik, csak a saját kreativitásod szab határt annak, hogyan pótolod mondjuk az evőeszközt vagy éppen a vécépapírt. Ráadásul megismered vele saját határaidat, jobban kiismered, mit és meddig bírsz, sőt, rádöbbensz, hogy ezek a határok mind kitolhatóak.
Spirituális élmény
A híres zarándokút, az El Camino nem csupán a kilométerhiányosok Mekkája. A legtöbben azért gyalogolnak le itt több száz kilométert, hogy új élményben legyen részük. Általa kiszakad az ember a mókuskerékből, felülemelkedik az élet nagy problémáin, lelkileg megújul. Nem hiába kell a zarándoklat végén elégetni egy ruhadarabot: ennek is szimbolikus jelentése van. Persze egy egyszerű hegyi túra is lehet legalább ilyen élmény. Minden túrának van egy kritikus része, amikor meg akarsz halni, inkább taxit akarsz hívni, de az biztos, hogy te onnan egy tapodtat sem mozdulsz, és fene az egész világban. Ilyenkor általában hosszabb-rövidebb hiszti után nem tudsz mit tenni, bosszúsan visszaveszed a hátizsákod, és küzdesz tovább: a nap végén pedig mindennél büszkébb vagy magadra.
