Vágyakozol a hideg télből a tengerpartra? El kell, hogy keserítsünk, Zanzibárban hét ágra süt a nap, és a turisták delfinekkel úszkálhatnak.
Az InfoRádión futó Világszám legutóbbi témája Zanzibár, ez az Afrika keleti partjával szomszédos sziget volt. Egyre több európai utazik ide, hogy kipihenje a mozgalmas hétköznapok fáradalmait, és alávesse magát a helyi lakosok jelszavának: ‘Hakuna matata’, azaz semmi gond.
A nyugalom szigete
A Zanzibárban élők másik jelmondata a ‘polepole’, ami magyarul azt jelenti, nyugi-nyugi. Hiszen mi történik, ha a turista lekési a repülőgépét, és a szigeten ragad? Ez valószínűleg így volt elrendelve, és csak örülhet, hogy ez a forró éghajlatú föld lett az új otthona.
A Világszám műsorvezetője, Kiss Róbert Richard megtapasztalhatta, mennyire lazák a helyiek. Egy alkalommal késett a Zanzibárba tartó repülőgép. A reptér alkalmazottai úgy vélték, ha eddig nem érkezett meg, ezután se fog, s hazamentek. A gép később befutott, és a rajta ülő utasok egy órát vártak, mire a személyzet visszatért. A helyi turisztikai miniszter ilyen esetekben mindig megható nyilatkozatokkal oszlatja el a sötét felhőket, és ígéri, többé nem fordul elő hasonló. Szóval polepole!
Aki sikeresen megérkezik, az hívhat egy taxit, de a tömegközlekedést is választhatja. A helyi busz, azaz a dallamos nevű dala dala kiszámíthatatlan. Ha a sofőrt előbb elengedte szerelmese, már indulhatunk is, de ha nem, akkor hosszú útra kell számítani.
Egy vízben a delfinekkel
Kiss Róbert Richardnak szerencsére szép emléke is kötődik Zanzibárhoz. A műsorvezető ugyanis “delfinlesen” vett részt, amit Kizimkazi városa szervezett. Utastársaival kishajóval szálltak tengerre. Mint elmondta, apálykor érdemes csónakba ülni. Mikor megpillantották a delfineket, lelkes túravezetőjük váratlanul így kiáltott: ” Irány a víz!” , mire a turisták a tengerbe ugrottak, a delfinek pedig rémülten úsztak el.
Zanzibár sötét oldala
A Zanzibárba utazóknak nem szükséges védőoltás, viszont ha minden vágyuk a dzsungelbe menni, érdemes malária elleni tablettákkal felkészülni az útra. Ma ez számít a legelrettentőbbnek a szigeten. Szerencsére, mivel korábban a rabszolga-kereskedelem központja volt, a turisták megnézhetik, hol tartották a szerencsétleneket, akiket , ha illetlenül viselkedtek, átszállítottak Prison Islandbe.
Zanzibár történelme nemcsak emiatt érdemel említést: az 1600-as évek végén az Omán Szultánság fennhatósága alá került, erről árulkodnak a szultánpaloták. Az emberek csodájára járnak egy háznak,amit 1882-ben építtetett az egyik uralkodó: itt egykor lift működött és a betérők szomját vezetékes víz csillapította. Az épületet a ‘Csodák Házának’ nevezik és ma múzeumként üzemel.
A paloták mellett egyébként bazárok, két katedrális és perzsiai fürdő is várja az érdeklődőket a fővárosban, Stone Townban.
Csípik a csípőst
Zanzibár híres a fűszereiről: citromfű, bors, szegfűszeg, fahéj, sáfrány és az ezt helyettesítő kasszia mind megízlelhető. Sokan ezek miatt keresik fel a szigetet. Itt kóstolhatjuk meg a mangót és az eredeti banánt, a vörös banánt is, ami nem hosszúkás és sárga ( ez az amerikai nemesített “átvétel”), hanem kicsi, és ahogy neve is utal rá, vörös.
Teknegelni jó!
Zanzibárban nemcsak a banán vörös, hanem a majmok is- a sziget körülbelül kétezer kolobusz hazája. Az állatok nagyon barátságosak, szívesen fogadnak el finom falatokat. De vigyázat, elég egy óvatlan pillanat, és lecsapnak az arany ékszerekre! Micsoda hálátlan jószágok!
Náluk jobban betartják az etikettet az óriásteknősök, akiket a Seychelle-szigetekről hurcoltak át ide. Hűségesen tűrik, hogy a vállalkozó szelleműek teknegeljenek a hátukon, majd megmártóznak az Indiai-óceán vizében. Vagy nem.
(Fotók: zanzibar.net, quotes-kid.com, pbase.com, vitalministries.org, panoramio.com, wamytranz.blogspot.com)