A technika és a digitális világ olyan ütemben fejlődik, hogy az ember szinte csak kapkodja a fejét. Mi lett a CD-vel? Miért, csak dísznek jó?! Néhányan örülnek, ha megtanulják, használni a számítógépet, vagy sikerül eligazodniuk az interneten, mások viszont már a fél életüket a gép előtt élik le, és ezt a fél életet valamin tárolni is kell, nem igaz?
Minden számítógépnek van bizonyos kapacitású beépített adathordozója, vagyis merevlemeze, de ez általában már az első hetekben tele lesz mindenfélével, szóval szükség van az úgynevezett cserélhető adathordozókra is, mint amilyen a CD. Persze nem ez volt a legelső ilyen dolog, és nem is az utolsó, így most bemutatjuk nektek, milyen dolgokon lehet adatokat tárolni a számítógépről.
Bármilyen meglepő, már 200 évvel ezelőtt is léteztek adathordozók, amelyek jogosan tekinthetők a mai eszközök elődeinek. Az egyik ilyen a lyukkártya volt, ami még mechanikus módon tárolta az adatokat, majd ezek után jelentek meg a mágneses adathordozók. Először a mágnesszalagok, kazetták majd a merev-és hajlékonylemezek törtek utat maguknak az adathordozók világába, de ezek helyett nagyon hamar jöttek az újabb csodák.
A Floppy lemezek kis kapacitásuk és eleinte nagy, majd kisebb méretük ellenére is több tíz évig szorgosan hordozták az adatokat, de ma már az előállításuk többe kerülne, mint egy CD.
Apropó CD. Tudtad, hogy ez egy lézerekkel fejlesztett optikai adattároló, ahol a vényvisszaverődés tulajdonságait használták fel? Eddig mi sem tudtuk. ÉS azt sem, hogy az első CD-t 1982-ben dobták piacra. Ki élt már akkoriban? Anya és Apa biztosan.
Az elsőként kifejlesztett optikai tárolókat LD-nek (LaserDisc) nevezték, amelyek 30 cm átmérővel büszkélkedhettek, és analóg képjeleket tároltak. Utódja, a CD (CompactDisk), 115 mm-es átmérővel 60, majd a későbbi 120 mm-el, 74 percnyi hanganyagot tudott tárolni. De miért pont 74 perc? Mert ennyi kellett Beethoven IX. szimfóniájához.
A CD-t követte a DVD, aminek a betűi már nem takarnak olyan szép szavakat, mint a Compact Disc, ez egyszerű fantázianév, amihez próbáltak valamit társítani, de az nem fedte a korong tulajdonságait. Először csak egy oldalas DVD-t lehetett kapni, ami 4,7 Gb adatot tárolt, majd jöttek a kétoldalas változatok, az újraírható, vagy a kétoldalas kétrétegű, amin már több mint 17 gigabájt adatot lehetett tárolni. A hosszabb, vagy extrás filmekhez a DVD 5 és a 9 volt a megfelelő, mert így nem kellett fordítgatni a lemezeket.
A HD –DVD már sokkal hamarabb létezett, mint a sima DVD, de 2003-ig leálltak a fejlesztéssel. Miééééért?! A HD lemezek kapacitása 15 kilobájttól 60 gigabájtig terjedt, a rétegektől függően. Ennek a lemeznek a bukását a Blu-Ray okozta, amely nevét onnan kapta, hogy a készítésénél kék lézert használnak.
A kék lézert, az eddig használt vörössel ellentétben csak nem túl régen találták fel, de sokkal több adat felírását teszi lehetővé a lemezekre, így nagyon hamar népszerűvé váltak ezek a lemezek. Az egy oldalas DVD-re 4,7 giga fér, míg az egy oldalas Blu-Ray lemezre átlagosan 25 giga, a kétrétegűre pedig 50. A lemez mérete viszont ugyanakkora, mint egy CD vagy DVD.
Persze nem állunk meg a Blu-Raynél, hiszen ezek helyett vagy mellett, nap, mint nap használunk elektronikus elven működő adathordozókat is. Memóriakártyákat, USB meghajtókat (pendrive), illetve SSD-t, amit sokan úgy ismernek, hogy külső Winchester.
Ami a jövőt illeti, az valószínű, hogy az SSD-k hamar képesek lesznek leváltani a mágnesen elven működő merevlemezeket, ha addig nem találnak ki jobbat, de már a Blu-Ray is elavultnak számít a holografikus adathordozók mellett, amelynél a lemezeket olyan réteg borítja, ami 3D-ben tárolja az adatokat, még több helyet biztosítva ezzel. Egy DVD méretű lemezen akár 1,6 terrabájtnyi adat is elférhet, ami röpke 1600 gigabájt, de ezeket még igyekeznek a maximumra fejleszteni. Ráadásként pedig a lyukszalagokat és a nanotechnológiát is bemutatták egymásnak, ami azt eredményezte, hogy egy bélyeg nagyságú felületen 25 millió nyomtatott oldal fér el, így a lyukkártyák tárolhatják majd a legtöbb adatot a legmegbízhatóbb módon.
Én egyelőre a memóriakártyáknak és a külső „vinyónak” is nagyon tudok örülni, de ha ennél jobbak is jönnek nemsokára, akkor lyukasztgassák csak nyugodtan azokat a kártyákat. 😉
Fotók: computersciencelab.com, webmesterke, catavencii.ro, hajnalhasadas.hupont.hu, prohardver.hu, clonemysdcard.com
