Augusztus második hetének tanára Németh Dávid, aki szeptembertől kezdve japánt fog tanítani az Európa 2000 Közgazdasági, Idegenforgalmi és Informatikai Középiskolában. A tanár urat kérdeztem a nyelv nehézségeiről, illetve arról is, hogy mi motiválta őt arra, hogy tanár legyen.
A japán nyelvről köztudott, hogy, egyszerűen szólva, bonyolult. Mégis mi motiválja a diákokat, hogy belefogjanak ennek a nyelvnek az elsajátításába?
A japán pop-kultúra, főleg a japán anime és manga évtizedet óta nagyon népszerű Magyarországon, ezért sokak kezdenek érdeklődni a japán nyelv iránt is. A nyelv különlegessége, a sok-sok “szép” írásjegy miatt sokan elkezdik tanulni. Amikor pedig valaki eljut addig, hogy van fogalma a nyelv alapjairól, akkor rájön, hogy csak látszólag bonyolult. Megvannak a sajátosságai, és mint minden nyelv esetében, itt is az számít, hogy az ember mennyit foglalkozik vele. Egyébként a japán nyelv a magyarhoz hasonlóan ragozó, és sok esetben a mondatszerkezet is hasonló.
Mennyi időbe telik, míg egy alapfokú japán nyelvtudást elsajátít egy jó képességekkel megáldott diák?
Megint csak azt tudom mondani, hogy minden attól függ mennyit foglalkozik vele a tanuló, vagyis hogy mennyire intenzív ez a tanulási folyamat. Ha valaki minden nap 2 órát foglalkozik vele, akkor akár fél év alatt is meg lehet tanulni az alapfokú nyelvvizsga követelményét. Erre igazából szerintem bárki képes, aki szorgalmas és kitartó.
Mi a legnehezebb a japán nyelv megtanításában?
Elsősorban azt hiszem a bonyolult fogalomjelölő írásjegyek, vagyis a kandzsik, amik ugye a kínából átvett “jelek”. Kandzsiból nagyon sokféle van, ezek tanulása veszi el a legtöbb időt és energiát. Erre persze sok memorizálási módszer van. A tanítás során szerintem különösebb nehézség nincs, hiszen a nyelv gyönyörűen jól felépített és magában rejt kulturális vonatkozásokat. Nem csak nyelvet lehet tanulni, de meg lehet ismerni egy távoli kultúrát, és gondolkodásmódot. Azt, hogy alapvető dolgokat máshogy is lehet szemlélni.
Volt már olyan diákod, aki feladta a nyelvtanulást a nehézsége miatt?
Persze, természetesen. A legtöbben leginkább a mangák, és animék miatt kezdenek el tanulni, de később a nyelv iránti érdeklődés elhalványul. Rájönnek, hogy sok időt elvesz a hétköznapokból, és bár szeretik az animéket, annyira mégsem céljuk a japán nyelv használata. Persze van olyan is, aki pont a tanulás során lesz hihetetlenül lelkes, és szorgalmas.
Szerinted hogyan kell kezelnie, ha egy diákja lelki problémáival fordul hozzá? Mennyire kell és lehet belefolynia a gyermek magánéletébe egy tanárnak?
Ez egy összetett kérdés. Ha valaki japán nyelvet kezd tanulni, az azt jelenti, hogy nyitott. A nyitottság pedig szerintem a rendkívül fontos. Ha valaki nyitott annyira is, hogy lelki problémáit megosztja a tanárával, akkor azt gondolom a tanár felelőssége, hogy legjobb tudása szerint támogassa a diákot. Itt lép be a képbe a pedagógia. A magánélet persze mindig egy sarkalatos kérdés, szerintem ebben óvatosnak kell lenni, hiszen nem ismerhetjük az adott gyerek életét, problémáinak hátterét. Nyitottnak lenni és megpróbálni segíteni a diákot egy-egy élethelyzet kezelésében pedig lehet, ha kérik.
Téged mi motivált arra, hogy tanár légy?
Nagyon jó érzés átadni a tudást. Amikor birtokodban van valamilyen tudás, és amikor mások a te tudásodat hasznosítani tudják, az nagyszerű érzés. Arról nem is beszélve, hogy jó esetben a diákok ugyanazért rajonganak, amiért te, pl a japán nyelvért, vagy kultúráért. Amikor órát tartok nagyon fontosanak tartom azt, hogy valami mást is átadjak a fiataloknak. Azt, hogy miért is jó az hogy ő ott ül, miközben talán egész mással is ütné el az idejét? Vagy, hogy miért lesz különleges annak a tudásnak a birtokosaként? A legfőbb cél, hogy a tananyag mellett valamilyen fontos dolgot vigyenek haza a diákok. Mindemellett persze fontosnak tartom a szórakoztató módszereket is. Egy laza tanár vagyok, aki komolyan veszi a tanítást.
