Július harmadik hetének tanár a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium egyik matematika-fizika tanára, Szabó Zoltán lett. Kérdeztem a heti nyertesünket a két, általa tanított tantárgy ellenszenvéről, melyet a tantárgyak a diákokban váltanak ki, illetve arról is, hogy vajon mi az, amivel egy diák a legjobban megbánthat egy tanárt.
Ön szerint mi az oka annak, hogy többnyire nehéznek vélik a matematikát mint tantárgyat a diákok?
Az a tapasztalatom, hogy a matematikához való negatív viszony többnyire lélektani természetű. Mivel a tárgy lényege a problémamegoldás, törvényszerűen érik az embert kudarcok, sikertelenségek, és ezek könnyen összeállhatnak egy olyan képpé, hogy valaki teljesen inkompetensnek kezdi tartani magát az egészben. Ugyanakkor a siker is kézzelfogható, ami pedig erős motivációt adhat. Ezért munkámban mindig igyekszem a dicséretre és a biztatásra helyezni a hangsúlyt, és a feladatokat is úgy próbálom megválogatni, hogy az mindenkinek nyújthasson sikerélményt, aki hajlandó a dologra szellemi energiát fordítani. Emellett megpróbálok minél több könnyedséget, humort is belevinni az órák menetébe, hogy ezzel is oldódjon valamelyest az a görcs, ami sok esetben a matematikát övezi. Azonban ezzel együtt is el kell fogadnom, ha valaki nem tud ennek a tantárgynak a világához közel kerülni, nem vagyunk egyformák, és ez így van rendjén.
A matematika mellett fizikát is tanít, ami szintén köztudottan a diákok nagy részének nem szokott a kedvence lenni. Mégis melyiket részesítik előnyben a tanulók?
Jelenleg többnyire nagyobb óraszámban a fizikát tanítom, és az első órákon egy új osztályban mindig fel szoktam tenni a kérdést, hogy ki hogyan viszonyul a fizikához, különösen is kérve részükről az őszinteséget. Bizony komoly negatív vélemények is el szoktak hangzani ilyenkor. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy a fizika sem „jöhet be” mindenkinek. Ezzel együtt viszont általában ki szokott alakulni egy olyan mag is, akiknek bizonyos mértékig a szenvedélyükké válik ez a tudományág, és talán nekik tud a tanár a legtöbbet nyújtani a tárgy tanítása során. Nagy öröm persze, ha valamilyen fordulat is bekövetkezik, és a negatív véleményűek táborából kiindulva végül fizikával kapcsolatos irányba tanul tovább valaki, ilyen is előfordul sok esetben. Összességében azért mindenképp a matematika mozgat meg több embert, nagyon sok továbbtanulási irányba jelent követelményt ez a tárgy. Ezt például az is jól mutatja, hogy országos szinten közel háromszor annyian tesznek emelt szintű érettségi vizsgát matematikából, mint fizikából. A fizikát többnyire a műszaki-természettudományi és kisebb részben az orvosi egyetemre bejutni szándékozó tanulók választják kiemelt tárgyuknak, ők viszont többnyire nagyon tudnak lelkesedni érte tapasztalataim szerint.
Került már kínos helyzetbe diákjával?
A legkínosabb helyzet számomra mindig az, amikor valamilyen feladatot, tevékenységet nem vagyok képes ígéretemnek megfelelő időben elvégezni. Ez pedig sajnos előfordul a tennivalók feltorlódásakor, nem is ritkán. Nagyon nehéz helyzet például, ha egy tanuló elkészít egy komoly munkát, amiben láthatóan sok ideje és energiája van, és az ember hetekig nem jut el odáig, hogy átnézze, értékelje. Ez valóban nagyon kellemetlen dolog egy diák irányában.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Igazság szerint nem esik nehezemre bocsánatot kérni, bár csalódottság mindig érzékelhető, de így azért összességében el szokták fogadni a kialakult helyzetet, aztán idővel végül valahogy jut idő mindenre.
Mi az, amivel a legjobban megbánthatja egy diák a tanárát?
Minden tanárnak azt hiszem az a legfájdalmasabb, amikor gondos munkával előkészít valamilyen általa érdekesnek és tartalmasnak ítélt foglalkozást, tevékenységet, majd ezután azt tapasztalja, hogy valamely diák számára minden erőfeszítés ellenére mindez érdektelenségbe fullad. Ez mindig csalódást tud okozni. Persze van, hogy utólag arra jut az ember, hogy talán mégsem volt a dolog olyan érdekfeszítő, ezt is el kell tudni ismerni, még ha nehéz is.
Biztosan Önnek is sokszor feltették már azt a kérdést, hogy miért kell tanulni egyes részeit a matematikának, hiszen a boltban sem úgy adják meg a kenyér árát, hogy 7×4+3=31 forintba kerül. Ön milyen választ ad diákjainak az ilyen kérdésekre?
Fontos a kérdés, folyamatosan szembesül vele az ember. A válaszom erre az szokott lenni, hogy a matematika arra próbál ránevelni bennünket, hogy merjünk próbálkozni számunkra idegen és ellenszenves, esetleg felfoghatatlannak tűnő problémák megoldásával is. Ilyesmivel ugyanis mindenképp találkozunk, nem is ritkán! Például ha telefonos díjcsomagot választ valaki, a sokféle paraméter és szám elriaszthatja őt attól, hogy végiggondolt döntést hozzon, inkább reklámszólamokra hajlamos hagyatkozni. Pedig ilyen esetekben választhatjuk azt az utat is, hogy nekiállunk, áttanulmányozzuk, átszámoljuk a lehetőségeket, és ennek figyelembevételével döntünk. Azt gondolom, hogy a matematika az utóbbi úthoz nyújthat bátorságot, edzettséget, hiszen művelése során pont ugyanilyen természetű ellenérzéseket, gátakat kell folyamatosan legyőzni.
