A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Értetlenek hada állandóan tépked,
Ilyenkor mondhatnék fuckot néktek.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!
Haza érve, jön a sok üzi,
Szia Dávid! Meglehetne bökni?
Képzeletem csak téged vetít napok óta,
szívem üregében édes bájital rotyog,
Te vagy a szinonima minden egyes szóra,
Te jársz eszembe, ajkam állandóan kotyog.
Ismerem titkaid, bár még nem is mondtad,
Ismerem rejteked, álmaimban ott lógtam.
Nulladik látásra szerelem, ez bizony az,
százakkal messzebb, egy angyal vagy.
Terjednek a sztorik, ez nálam a hétfő,
Sokszor érzem a répa már megfőtt.
Ha tetszik, én köszönöm, hisz ez itt a módi,
S lezárom e szerelmes bóvlit.
Emlékszem arra, amikor kettőnké volt a liget,
egymásba fektettünk millió ősi hitet.
Könnyemet hullajtom a felmosó vödörbe,
el kellett mennem a réti gyönyörbe.
Egész úton hazafelé, na min gondolkodám?
hogyan térjek le az útról, hogy ne lássam az iskolám.
Merre fussak, hogy nyugalomra leljek,
van e egyáltalán élet nélküle?
Fut a kocsi tovább, de már nélkülem,
távol van már, de már fáj a fülem.
Ordítása messzire elhangzik,
Hangja olyan, mint amikor a macska bagzik.
Írta: Rácz Dávid Zsolt
