Ez egy érdekes probléma, amivel nagyon sokan szembesülnek. Ha valamit kérdez tőled a tanár, lehet hogy tudnád rá a választ, azonban annyira izgulsz, hogy elfelejted. Nem te vagy az egyetlen, aki retteg attól, hogy felszólítják.
A diákok többsége nem szeret szerepelni. Elvan csendesen magában. Végig üli az órákat, megcsinálja a feladatokat, írásban brillírozhat, de ha szóbeli tevékenységre kerül a sor, egyszerűen pánikolni kezd.
Még főiskolások között is nagyon gyakori jelenség. Írásban könnyebb kifejteni a véleményünket, ez tény. A szóbeli kommunikációval pedig az a baj, hogy ha hibázunk, azt nehezebb korrigálni, mert könnyen belegabalyodhatunk a mondandónkba. A gondolat menetét nagyon könnyen el lehet felejteni, főleg, ha kizökkentenek minket a ritmusunkból. Ez lehet egy közbe iktatott kérdés, vagy akár egy új gondolat megszületése bennünk.
Legtöbben attól ijednek meg, hogy a szóbeli vélemény kifejtés azonnali. Nincs lehetőség gondolkodni előtte. Pár másodpercet kapsz legfeljebb, hogy értelmezd a kérdést, illetve átgondold a választ, majd kifejtheted a véleményed. Ezért esnek kétségbe a legtöbben. Felkészületlenül érhet a kérdés, amire azonnali válasz kell. Mellesleg az egész osztály figyeli hogy szerepelsz.
Én valahogy sose tartoztam azok közé, akik hajlamosak leblokkolni, ha felszólítják őket. Mindig azt a fajta megközelítést választottam, hogy ha nekem szegeznek egy kérdést, azzal kezdem, ami először az eszembe jut róla. Nem kell feltétlenül a pontos válasznak lennie, amíg elmondom a bevezetést, addig van idő, hogy a válaszon töprengjek. Egy mondatnyi idő is elegendő, hogy átgondold mi lesz a következő, ezért nem kell előre idegeskednek, mert ezzel csak magadnak ártasz.
Saját magadat is fejlesztheted, ha kérdéseket szegezel magadnak, amikre hangosan megmondod a választ. Hasznos lehet, ugyanis ezzel jobban fel tudsz készülni a váratlan helyzetekre. Annak az esélye pedig, hogy kudarcba fullad minden, egészen kicsi lesz. Merj bátran megszólalni, és nem azzal foglalkozni, hogy mi lesz a vége. Sokkal határozottabb leszel, ha csak azzal foglalkozol, ami a fejedben van.
