Hevesi Krisztával beszélgettem, Magyarország legkedveltebb és legismertebb szexuálpszichológusával, aki nem mellesleg az ELTE leglátogatottabb kurzusát mondhatja magáénak. A fő téma a ti generációtok szexualitáshoz fűződő viszonya volt, mely nem megfelelő működése akár önértékelési problémákat is szülhet. Nem mehetünk el becsukott szemmel a szexuális felvilágosítás problematikája mellett sem, mely segítségért és reformért kiáltozik hazánkban. Kérdés, hogy a mentőcsapat érkezése mennyit várat még magára? Lássuk, mit gondol erről Kriszta, mik az ő éles meglátásai és hasznos tanácsai?
Hogyan viszonyulnak a mai középiskolások a szex témához?
Azt gondolom, hogy ők ugyanazt szeretnék, mint mindenki más. Sokszor a következő generáció mondja azt, hogy „Bezzeg a mai fiatalok…” – valójában egyáltalán nem rosszabbak, mint a korábbiak, inkább sokkal kevesebb megfelelő eszközt, vagyis inkább sokkal több téves eszközt kapnak. A szexuális felvilágosításunk jelenlegi helyzete katasztrofális. Jellemző a szexnegatív neveltetés, ahol csak arról beszélünk, hogy milyen káros következményei vannak a szexnek, mint veszélyes viselkedésnek és pontosan arról nem hallunk semmit, hogy ez mellékesen jó dolog az élet legnagyobb ajándéka, legszebb dolga. Pontosan ezért kellene valahol ezt is megtanulni, hogy hogyan tudunk egymásnak adni, mert ez érdekli legjobban a serdülőt: hogy hogyan válhat ő jó szeretővé, mert igenis ő adni szeretne, amihez képest mi nagyon rossz eszközöket adunk a kezükbe.
Az egyik legfontosabb feladatunk lenne azt elmondani, hogy amit a pornófilmek sugallnak, az nem a női szexualitásról szól. Ezt fontos lenne tudniuk a lányoknak is, mert úgy nem kényszerülnének arra, hogy megjátsszák az orgazmust, és nem azt éreznék, hogy ők deficitesek, azaz, hogy ővelük van valami baj, mert a testük nem úgy reagál, mint a filmekben a színésznők teste. Legalább ennyire, sőt talán még fontosabb lenne a fiúknak tudniuk, hogy ne várják el a lányoktól azt, amit ezekben a filmekben látnak. Ezek a jelenetek sokkal kevésbé szólnak a női szexualitásról, és helyenként sokkal inkább szólnak az erőszakról és a megaláztatásról.
Említetted a hazai szexuális felvilágosítást. Egyáltalán van egy olyan oktató film, amit manapság minden iskolában lejátszanak a fiataloknak?
Változó. Valójában, ami még a legnormálisabb, ez a Kamasz-útra-való, melyet az A-HA! alapítvány készített. Tulajdonképpen ez is orvosi szemlélet alapján készült el, szintén csak a problémák elkerüléséről szól, de legalább ízlésesen. Jóban vagyok a kivitelezőkkel, akiktől tudom, hogy ennek a füzetnek a végén van egy óvszer. A füzetet el kell küldeniük az adott intézmények igazgatóinak, vagy az igazgatónőinek engedélyeztetésre, ők pedig gyakran kivetetik a végéről az óvszert, mert az túl erősen szexuális felszólító jellegű. Ezzel egyáltalán nem értek egyet.
Én azt tudom ajánlani, hogy amennyiben a fiatalok szexualitásáról szóló filmet szeretnének nézni, akkor keressenek erotikus anyagot, úgymond feminista pornót, ne pedig sima pornót, mert abba nagyon bele tudnak csúszni. A feminista pornó eredetileg nőknek készült, és bemutatja, hogy valójában mi jó a nőknek. Az a baj, hogy nagyon tévútra kerülnek ilyen értelemben a fiatalok, és kevés a tényleg megfelelő, normális örömszerzésről szóló felvilágosítás. Az internetpornót nagyon problémás forrásnak használni, mert a hozzá kapcsolódó dolgok megemelik úgy az ingerküszöböt, ami miatt egyre gyakrabban nézik majd és egyre szélsőségesebb tartalmakat fognak választani.
Nincs erre valamilyen kezdeményezés, hogy valaki csinálna egy megfelelő oktatófilmet?
Nincsen.
Nem is tervezi senki, hogy csináljon?
Egy lett volna, mely kiállítás jellegű, ami részben Welcome. Sajnos megfeledkeztek a szexualitás alapvető funkciójáról, hogy a látványa szexuális izgalmat vált ki, így túlzásba volt víve ilyen szempontból. Én azt gondolom, hogy azért a legjobb az lenne, ha lenne valami olyan anyag, ami például a Szexuális Medicina Társaságnak is van: tehát egy olyan oldalt kellene létrehozni – kimondottan serdülőknek – ahol videó anyagok lennének feltöltve. Ahogy az előadásomon is elhangzott, Masters és Johnson kifejezetten készítettek felvilágosító videókat, melyekben az anatómiai ismereteket is bemutatják, melyek konkrétan nem a reprodukcióra vonatkoznak, hanem arra, hogy hogyan reagálunk, hogy melyek az érzékeny pontok a testünkön, és mi az, ami jó nekünk. Ez nagyon fontos lenne. Ennek bemutatására valamelyik alapítvány igazán vállalkozhatna.
Én még arra gondoltam, hogy fontos lenne a szex érzelmi oldalt is hangsúlyozni, vagy a lehetséges érzelmi kimeneteket. Például milyen érzelmeket vonhat az maga után, ha egy ismeretlennel fekszik le az illető, vagy az, ha az első nagy szerelmével fekszik le először, stb. ?
Igen, ez nagyon fontos, a pornófilmek pontosan ezek hiánya miatt annyira elidegenítőek, ráadásul direkt kettéválasztják a szexualitást az érzelmektől. Miről szólnak? Vadidegenek találkoznak, a nők a folyamatos szexuális izgalom lázában égnek, boldogan egymásnak ugranak, majd folytatják útjukat külön, még telefonszámcsere sincs. Pont arról nem szól, hogy igenis az érzelmek kontextusában a szexualitás mekkora élmény lehet, és ugyanakkor az érem másik fele pedig az, hogy a lányok esetében pont arra kellene vigyázni, hogy az első érzés, az első élmény, tehát az első szexualitás annyira kritikus, hogy egy krónikus szexuális funkciózavarhoz tud vezetni, hogyha az első együttlétre nem készültek fel, sőt még fájdalommal is járhat. Amúgy is, a szüzesség elvesztésénél van egyfajta természetes izgalom bennünk, de, ha erre nem vagyunk kellően felkészülve, valamint ezáltal testileg nem reagáljuk le megfelelően, akkor annyira negatív élmény tud lenni, mely hosszú távon kihat a szexualitásra: évekig, akár évtizedekig fennmaradva tud okozni komoly problémát.
Adódhatnak-e önértékelési problémák a nem megfelelő szexuális fejlődés miatt?
Az önértékelés ok és okozatként is megjelenhet. Olyan értelemben, hogy akinek alacsonyabb az önértékelése, nem tartja elég értékesnek a saját testét. Lányok esetében: sokkal könnyebben odadobja magát, sokkal kevésbé tud nemet mondani, kevésbé tud kivárni. Ugyanígy fiúk esetében: ha az önértékelését azzal kell fenntartania – Popper Péter szellemesen megfogalmazta, ez Janisági komplexus – hogy egyéjszakás kalandok hajkurászásával éri el azt, hogy önértékelése legyen. Ez az, amikor az önértékelés hat a szexualitásra, de ugyanez megfordítva is igaz, hogy a szexualitás hogyan hat az önértékelésre. Nyilván az ott megélt kudarcok, a szerelemben megélt szexualitás alapvetően fontos. Elvégre társas lények vagyunk a kapcsolatainkban, ezért természetes, hogy kihat az életünkre minden, ami ott történt. Van is egy ilyen fogalom, a „szexuális énséma”: én hogyan tekintek magamra, mint szexuális lényre? És, hogy mennyire fontos a szexualitásunk? Gondoljunk eleve már onnantól kezdve, hogy megszületünk, hogy mekkora hisztit csinálunk abból a kis egy-két centis különbségből. Ugye? Rögtön mi az első kérdés? Hogy fiú-e vagy lány, és csak a második az, hogy egészséges-e. Tehát ennyire központi jelentőségű a szex, a „szexisünk” az életünkben, ezért kell, hogy nagyon vigyázzunk rá, s ezért kell, hogy tényleg megfelelően, érzelmek kontextusában, információkkal felvértezve és vigyázva rá műveljük a szexet.
Van nekünk egy Ask.fm oldalunk, ahol 300 karakterben tehetnek fel kérdéseket az olvasóink. Ismered? Sokaknak problémát okoz az, hogy egyáltalán leszólítsanak valakit, mert csúnyának érzik magukat, vagy esetleg nem méltónak arra, hogy odamenjenek máshoz. Mit lehet ilyenkor válaszolni, abban a néhány sorban?
Bevallom, hogy én ezeket a pár soros válaszokat nem nagyon szeretem. Egyszer-kétszer belefutottam, de ha őszinte lennék, majdnem mindenkinek azt tanácsolnám, hogy forduljon pszichológushoz vagy azt, hogy olvasson el öt könyvet, és itt nem feltétlenül csak a sajátomra gondolok, azért is mondtam többet. Nem feltétlenül lehet mindent megválaszolni.
Erről mindig az autószerelőm bölcs mondása jut eszembe, amikor fölhívtam riadtan, hogy balra, elől valami zaj jön a kocsiból, és olyan ciripelő hangja van. Mi lehet a baja? Mondd meg, hogy mi lehet a baja?! S erre azt mondta, hogy nézd Krisztám, ha én ezt meg tudnám mondani, nem lennék mindig fülig olajos.
Valahol itt ugyanaz az igaz, csak a tünet tetejét vakargatjuk, és azt, hogy mi lehet itt igazából, azt százmillió tényező hozhatja, és a felderítéséhez szükséges az exploráció. Nyilván vannak rutinok és sémák, ezért mondtam én azt a saját könyvemben, hogy a szex közben igazából sokszor a téves információk rontanak el mindent. Ott, amit lehetett, azokat leírtam. Például a mottómat is, miszerint a célom az, hogy feleslegessé váljak. A könyvben snitteket adok, de majdnem mindig az a baj, hogy a problémák forrásának nagy része az információhiányból fakad, és csak kisebb résznél kell a terápia. Ha nem elég az információ, akkor én azt nem tudom fél mondatban varázsigeszerűen leírni. Nekem is gyakran írnak olyat, hogy erekció zavarom van, három éve született a fiam, négy gyerekem van, mit csináljak? Olvasd el a könyvem, mely nagyon sok terápiás tapasztalat eredménye, mely sok fő snittet és főbb gócpontot tárgyal. Vagy gyere el pszichológushoz. Erre mi mást tudnék mondani?
Üzennél valamit a középiskolásoknak?
Becsüljék meg egymást, és ne a technikai kütyürékkel, hanem egymással foglalkozzanak. A technikai kütyüket tudják majd nyomogatni 86 éves korukban is, most viszont inkább egymásnak örüljenek! 🙂
Foto: fem3.hu, tudatosan.hu, antikvarium.hu, hir.ma
