Hogyan utasítsd vissza hódolódat, ha egy cseppet sem az eseted?
Máténak levele érkezett. Izgatottan tépte fel a borítékot: hátha barátnőjétől, Anditól kapta? A megégetett szélű papírra két szót írt feladója kislányos gyöngybetűkkel: Szeretlek; Franciska. A fiú halántékere lüktetni kezdett. Már megint ő, már megint ez a kis penészvirág? Hónapok óta követi és űzi gyerekes rajongásával, ő pedig hiába hárít, semmi eredménye. De majd most megmutatja, hogyan is érez iránta! Papírt kapott elő és tollat, amire indulatosan firkantotta rá: „Én pedig teljes szívemből UTÁLLAK!”
Ez az a módszer, amivel biztosan ne utasíts vissza senkit, még ha valóban naponta bombáz is vallomásaival vagy követi minden lépésed. Akármennyire bosszantó is, sajnos a szerelem vakká tesz. És nem utolsó sorban süketté. Mégis mik azok a szavak, amik eljutnak az érzés elszenvedőjének fülébe?
„Maradjunk inkább barátok…”
Sokan tesznek pontot ezzel a kéréssel egy nem kívánt viszony végére, nehogy megbántsák hódolójukat. Ezzel viszont csak fokozzák a bajt, ugyanis ha barátok maradnak, az azt jelenti, nyugodtan találkozhatnak. A szerelmes érzései pedig minden egyes találkozásnál erősödnek: „Milyen jóképű és humoros is Máté, édes Istenem!” Hasonló hatással bír az „Egyelőre nem érzem felkészültnek magam egy kapcsolatra, talán ha később találkozunk, más lesz a véleményem”-kijelentés is, címzettje számára ugyanis felcsillan a remény: talán mégis van esély? Őszintének kell hát lenni, de semmiképp sem Máté durva szavaival.
„Te túl jó vagy hozzám.”
Igen, őszintének – de csak részben. Mivel nem akarod megbántani lovagodat vagy hölgyedet, ezért a kegyes hazugság megengedett. Valld be neki az érzésedet, hogy szerinted nem illetek össze. Persze ha az igazság az, hogy te túl okos vagy, míg őt az ötévesek is túlszárnyalják gondolkodás terén, mondandódat csomagold díszes papírba. „Hidd el, hozzád valaki más való, akivel közösek a céljaitok és az érdeklődési körötök. Mi viszont túl különbözőek vagyunk.” Ha külsejétől ráz a hideg, még óvatosabban kell fogalmaznod – egy fiatal általában szépségére a legérzékenyebb. Már csak azért is van szükség megfontoltságra, mert félreértheti eufemizmusodat – elvégre félre akarja. A legbiztosabb, ha tudtára adod, hogy más típust részesítesz előnyben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ő a világ csúnyája volna. Biztasd, hogy nyisson mások felé is, idővel rábukkan majd az őszinte, viszonzott szerelem.
„Képtelen vagyok levakarni magamról!”
Aki rózsaszín szemüveget visel, sajnos kilencvenkilenc visszautasítás után is képes századjára próbálkozni. Az elvakultabbak még a zaklatástól sem riadnak vissza, észre sem véve, milyen messzire mentek. Máté haragja ezért tulajdonképpen érthető. Kit ne fogna el a méreg hasonló helyzetben? Dühöngd csak ki magad, ha sokadjára él hódolód a rózsahasonlattal – de szigorúan akkor, amikor nem hallja. Aminek el szabad jutnia füléhez, az egy határozott ’Nem’, és ha valóban zaklatástól tartasz, azt is hozzáteheted: „Többször szerelmet vallottál, amire mindannyiszor ezt a választ adtam. Úgy látom, elbeszélünk egymás mellett. A legjobb lesz, ha ezentúl nem kommunikálunk egymással se szóban, se írásban.” És kereshet később bármilyen formában, te már nem vagy köteles reagálni rá.
„Tulajdonképpen egész kedves…”
Mielőtt kimondanád a végítéletet, gondold végig: valóban az ördögnél is rosszabb ez az alak? Vagy csak környezeted, barátaid véleménye befolyásolt, netán az első benyomás? Ha még kevéssé ismered, és csak a felszín riaszt vissza, egy esélyt igazán adhatsz. Egy meghitt beszélgetés során érhetnek kellemes meglepetések. Nem kizárt, hódolód álarcot viselt, bohócálarcot, amiről azt hitte, sikerhez vezet. Téves riasztás, valóban cirkuszi nevettető rejtőzik a maszk mögött? Ez esetben csak a leírtak alapján! Mintha reménytelenül szerelmes önmagadnak mondanád.
– – – –
Téglás úr csillogó szemekkel nézte (nézte? bámulta!) Fábri kisasszonyt.
– Úgy tetszel nekem! – kiáltotta, mert képtelen volt magában tartani érzéseit. A gyönyörű nő keserű grimaszt vágott, mielőtt a hátát fordította volna. Otthon azonban átgondolta a történteket, és levélírásba kezdett. Pár sort vetett papírra csupán.
– Drága Máté! Most már késő. Születtél volna udvariasnak! A te örökké szerető Franciskád.
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók: www2.fansshare.com,tumblr, )
