Mi a közös egy jó reggeliben, egy robbanószerben és a gyerekek nagy kedvencében? Az, hogy mindet a szerencsének köszönhetjük!
Bár senki sem vitatja, hogy a tudósok éjt nappallá téve agyalnak azon, hogy miképpen tehetnék szebbé és jobbá az életünket, megesik, hogy már-már vígjátékba illő események vezetik rá őket a nevüket naggyá tevő felfedezésekre. Lássunk hát pár példát!
A biztonsági üveget némileg ironikus módon egy balesetnek köszönhetjük. A francia polihisztor, Édouard Bénédictus ugyanis egy nap leejtett egy üveget. Ez azonban legnagyobb csodálkozására nem tört szét, csak egy kicsit megrepedt. Ennek oka az volt, hogy az tárolóeszközben korábban némi cellulóz-nitrátot tartottak, ami elpárolgott és eközben egy szabad szemmel láthatatlan réteget képzett az edény felületén.
A dinamitról sem sokan gondolnák, hogy a szerencse mekkora szerepet játszott a létrejöttében. Ám Alfred Nobel csupán azután tudta megoldani a nitroglicerin biztonságos tárolásának és szállításának problémáját, hogy észrevette, hogy egy, a rendkívül veszélyes anyagot szállító kanna kilyukadt és egyedül azért nem robbant be, mert tartalmát felszívta némi kovaföld.
Az édesszájúak is örülhetnek a véletleneknek. Elvégre, ha Constantin Fahlberg megmosta volna a kezét a kutatásai után, alighanem szacharin nélkül maradtunk volna. Azonban, mivel a jeles tudós némileg gusztustalan módon kihagyta a tisztálkodást, koszos, ellenben hallatlanul édes ujjaival alaposan összekente a vacsoráját. Majd mikor nekiállt, hogy elfogyassza azt, rájött, hogy teljes véletlenségből egy cukorpótló édesítőszer hullott az ölébe.
A csokidarabos keksz is sokak kedvence. Holott, ha 1938-ban Ruth Graves Wakefield nem fogy ki a sütéshez használt édességből, és nem kényszerül arra, hogy édesített csokoládét használjon, melynek darabkái nem olvadtak el, akkor jó eséllyel ma nem ismernénk ezt a finomságot.
A kukoricapehely kizárólag azért képezi részét a tartalmas reggelinek mert az egy szanatóriumot vezető, spórolni akaró Kellogg testvérek nem akartak kidobni egy adag kiszáradt búzatésztát. Hanem megsütötték azt, majd csodálkoztak, hogy picike darabokra tört. Ezután tovább tökéletesítették a receptet, mígnem rá nem jöttek, hogy a kukoricadara a legalkalmasabb alapanyag.
A sokak életében nélkülözhetetlen mikrohullámú sütőért is a vakszerencsének adhatunk hálát. Elvégre, ha a Raytheon alkalmazásában álló, autodidakta zseni, Percy Spencer nem kezd el azon tűnődni, hogy a mikrohullámú radarokkal való foglalatoskodás közben miért is olvadt meg a zsebében tartott édesség, jó kérdés, hogy vajon ma lenne e mikró a háztartásokban.
Listánkat a Play-Doh gyurma zárja. A népszerű gyermekjáték annak idején egy, a falra tapadt kormot eltávolító tisztítószerként kezdte meg pályáját és hajtott mesés vagyont a terméket forgalmazó McVickers családnak. De a gázfűtés elterjedésével a szénnel üzemelő kályhák kiszorultak a piacról és az egykori slágercikk már senkinek sem kellett. A helyzet reménytelennek tűnt, elvégre, a fejlődés kerekét nem lehet visszafordítani. Csakhogy, miután a família vállalkozását vezető Joseph megtudta, hogy egy kenyerét tanárnőként kereső rokona a gyermekek szórakoztatásához használja a matériát, a felhők elvonultak McVickers-ék feje felől.
Írta: G.K.
