Mit szólnál, ha egy olyan világban kellene élned, amiben 16 éves korodban eldől, ki vagy te valójában? Könnyebb lenne így az élet? Valószínűleg igen. Ám gondolj bele, biztosan jó-e nekünk az, ha nem lehetünk bátrak, ha önfeláldozóak vagyunk? Vagy nem lehetünk barátságosak, ha őszinték vagyunk? Miért nem lehetünk műveltek, bátrak, önfeláldozóak, barátságosak és igazságosak egyszerre? Ezek a tulajdonságok mindannyiunkban megvannak, ám Veronika Roth regényén alapuló posztapokalipitikus tini sci-fi, a Beavatott világában mindenkiben egy dominál az alábbi tulajdonságokból.
A Bevatott sorozat távoli Chicagójában, egy szörnyű és pusztító háborút követően olyan társadalomban élnek az emberek, ahol a fenti öt tulajdonság alapján megalkotott csoportokba tagozódnak. Ám vannak olyanok, akik kilógnak a sorból, akik egy bonyolult és izgalmas kiválasztási folyamat végén sem kapnak helyet egyik kasztban sem. Ők az Elfajzottak. Beatrice Prior is komoly problémát okoz, amikor kiderült, nem tartozik sehova. Ám nincsen egyedül. Amikor Tris rájön, hogy az Elfajzottakat mint a fennálló rendet veszélyeztető elemeket, meg akarják semmisíteni, a kasztrendszer ellen irányuló forradalom és szabadágharc résztvevője lesz. Lázadóvá válik. A sorozat rajongóinak nem árulunk el nagy titkot, ha lelőjük a poént: Tris és törvényen kívüli társai sikerrel jártak.
Ám a sorozat harmadik részében (Beavatott: A Hűséges) a kaotikus és kegyetlen új Chicago sem az a kiegyensúlyozott világ, amit reméltek. Az új rend hívei bosszút állnak egykori elnyomóikon, ám ők sem tétlenkednek. Polgárháború van a láthatáron. Tris képzelete a Chicagot kürülvevő falon túlra kalandozik. Mi lehet ott? Az, amit kinn találtak Trisnek, szerelmének, Négyesnek és társaiknak is óriási meglepetést okozott. Kiderült, hogy van egy világ, ahol az Elfajzottakat sújtó faji megkülönböztetés negatív előjel helyett pozitívat kap. A megkülönböztetés tehát megmarad, ám a falon túl élő társadalomjobbító szándékú genetikusok az Elfajzottakat tartják magasabb rendűnek. Sejthetjük, hogy mivel a forgatókönyvírók és a regényfolyam szerzője az eleve elrendelés helyett az individuum szabadáságát állítják piedesztálra, nem elégednek meg ezzel a „szép, új világgal” sem.
