Április utolsó hete talán a legnehezebb a végzős diákok számára. Ilyenkor előtör az évek alatt szerzett sok emlék, a közös élmények, az órák, és az ember kezdi feldolgozni, hogy ettől kezdve bizony minden meg fog változni.
Az iskolák virágba borulnak, a diákok szeme viszont könnyekbe, hiszen ez az utolsó pillanatok egyike, amikor együtt tölthetik az időt, utána már csak az osztálytalik maradnak. A ballagási műsorok valahogy mindig elég hosszúra sikerülnek, de a mindenütt megszokott versek, beszédek és ballagási dalok mellett vannak olyan iskolák, ahol különleges szokások is társulnak a ballagók búcsúzása mellé.
A miskolci Diósgyőri Gimnáziumban érettségiztem, igaz, hogy nem idén, de azt mai napig állíthatom, hogy ettől az iskolától nem könnyű búcsút venni, és akármennyire szomorú is az ember, amikor innen elballag, a búcsúzás mindenki számára emlékezetes marad. A ballagás előtti estén gyertás, harmonikás szerenáddal boldogítottuk a tanárokat, majd néhány óra alvás, és arra ébredtünk, hogy az utolsó osztályfőnöki órán ülünk. A ballagás a termekből indul, körbejárjuk az iskolát, az udvart, majd a sok vers, beszéd és ének után minden évben színes lufik szállnak fel a diákok kezéből, mégpedig osztályonként más színű. A miénk lila volt, és mivel az a kedvenc színem, így biztosan sosem felejtem el ezt a pillanatot.
A ballagás után, az iskolából, több utcán keresztül, fáklyás és rendőri kísérettel vonultunk át a Diósgyőri-várba, ahol minden osztály előadott valamit, énekelt, táncolt a színpadon. Nagyon hangulatos volt az egész, hiszen ekkor már este volt, és az egész vár díszfényekben úszott, a hatalmas színpad előtt pedig ott ült a család, a barátok, a tanárok, és a többi osztály. Az egész műsor hihetetlenre sikerült és az egyébként szomorkás nap vidáman ért véget. Nem sok iskolának lehet része ilyen kivételes hagyományban, szóval emiatt is különösen jó érzés fog el még ma is, ha arra a napra gondolok.
Nálatok milyen különleges szokások vannak ballagáskor?
Kiemelt kép: royalmarketing.org
