Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Így csajoztak a történelemben

Így csajoztak a történelemben

Az udvarlás, mint olyan mondhatni egy ősi hagyomány, hiszen a férfi minden korban meg akarta szerezni a hölgyek kegyét (is). A módszerek azonban változtak. Hogy a történelem során hogyan, miként, mennyire?  Ennek jártunk utána.

Őskor

kokorszaki-bunko

Hogy pontosan hogyan is csajozott az ősember, arról rengeteg vita folyik még ma is. Még az is kérdés, hogy volt-e olyan, hogy párkapcsolat, család, házasság, monogámia, vagy jártak e moziba randizni? 🙂 Egyes kutatók egyetértenek abban, hogy az ősember csupán szexet hajszoló ösztönlény volt, így az udvarlás nem volt jellemző. A nőiességet viszont bizonyára tisztelték, mivel sok-sok nőt ábrázoló szobrocska készült. Sokan ismerik viszont a csajfogás őskori módszerét: a bunkót. Az elképzelés szerint a férfi bunkósbottal leütötte a gyanútlan, naiv egyedet, aki valószínűleg gyűjtögetett a patak mellett, majd bevonszolta a barlangjába. Ilyen értelemben a hölgyemény inkább préda volt, mint az udvarlás tárgya. Az is előfordult, hogy másoktól raboltak el nőket. Csoda, hogy manapság ilyen mérgesek folyton? Az ilyen erőszakos módon történő párválasztás Ruandában még ma is jellemző. Érdekesség, hogy a modern világban bunkók még ma is vannak, csak kevésbé sikeresek a csajozásban.

Ókor

Ebben a korban már igen becses dolog volt a nő, amiért nem egy háború is kirobbant. A harc a nőért a férfiak alapvető indoka lett arra, hogy vérontást rendezzenek. Rengeteg ókort ábrázoló filmben hangzik el: „Tiéd a nő, ha megölöd a…” Na ugye? Manapság az nagy dolog, ha egy nő virágot kap, de ha a kocsmában meg kell védeni azt, akkor kitör a verekedés.

„Hé, ránéztél a csajomra.”

„Nem vagyok a csajod.”

Bunyó.

Az ókorban ezen kívül fontossá váltak a társadalmi szerepek is, ezért is volt érdemes háborút indítani a nőkért. Ha a hölgy gazdag volt, ne adj isten uralkodó sarj, akkor volt értelme harcolni. Házassággal rangot lehetett szerezni, sőt, mint azt a történelem bebizonyította az érdekházasságok alapja nem a kölcsönös vonzalom volt. Az nemi aktus inkább üzlet volt, mintsem vágy. Szeretkezni pedig bárkivel lehetett. Például rabszolgákkal, akiknek udvarolni nem annyira kellett. A romantika persze ismeretes lehetett. Ott voltak a hősképek, melyeket ma is ismerünk. Az erős, bátor férfi magányos harcot vív, megöl sok-sok embert a nő kegyeiért, majd múzsájának nevezi őt. Gondoljunk csak a sok női istenre.

Középkor

jellemzo-54fb47ec66e49b9d6f016140

A középkorban a keresztény elképzelések szerint a nő a férfi alárendeltje, így a férfi akarata kell érvényesüljön. A nőt a bibliai Évának tartották, aki bűnbeesésre csábította Ádámot, így nem számíthattak sok jóra a lányok. Ebben a korban, ha egy nő meg tudott házasodni, az már karrier volt, bár ahogy korábban, itt is inkább az érdekek játszottak szerepet, mintsem a szerelem. Később persze változott a dolog, és a nő inkább Krisztus anyjának képében tetszelgett a 12. századra. Az igazán nagy változást azonban a trubadúrköltészet jelentette. A költők verseikben olyan távolinak látják a nőt, hogy úgy udvarolnak neki, hogy nem is látják. Trubadúr volt a neve a középkorban az olyan költőnek, aki a költészetet kedvtelésből művelte.  Verseikben magasztalták a nőt, a házasság intézményével szemben arra törekedtek, hogy kifejezzék mély és tiszta érzelmeiket. Ez eredményezte azt, hogy megjelent az igazán romantikus udvarlás, amikor a férfiak verseket írtak választottjuknak, megpróbálták meghódítani. Ekkoriban lettek feljegyzett emlékek tehát a csajozásról. Szerelmes vers nélkül nem is lehetett udvarolni. Kialakultak közben szabályok is, hogy hogyan kell bánni egy hölggyel, a herceg fehér lovon álomkép. Megjelent a szerelmi zálog is, és nők szívének párbajokkal történő elnyerése.

Újkor

Az újkori európai udvarlási szokásokról viszonylag kevés fennmaradt információ létezik. Annyi biztos, hogy a korban nagyon erős volt a keresztény erkölcsösség, így a szexualitást bizonyos módon az ördög kísértéseként tartották számon. Az ördög az oka annak, hogy ilyen vágyaink vannak, és ezt le kell győzni. Ilyen módon tehát valamelyest bűn volt a szex. Ez persze nem jelenti, hogy nem volt romantika. Ekkor vált fontossá az egyéni szerelem, a szerelem érzéki felfogása, a házasság előtti nemi élet szabályai, a kölcsönös udvarlás, a házassághoz és hűséghez kötődő erkölcsi szabályok, vagy a szüzesség megtartásának fontossága (szüzességi öv). A szerelem persze, mint idea is jelen volt, és törekedtek arra, hogy az mindig olyan tökéletes és szép, tiszta, erkölcsös legyen, mint egy gyönyörű festmény. Az újkorból számos festményt ismerünk, ami a szerelmet dús kertben ábrázolja, édesen andalgó szerelmes párral, teljesen ártatlan módon, bűntől és paráználkodástól mentesen. Léteztek mindazonáltal a korban kerítők is, akik arra voltak hivatottak, hogy a fontos frigyeket intézzék. A nemesség körében ugyanis az érdekházasság még mindig fontos volt. A szegény házból származó lánynak muszáj volt gazdag férfihoz menni, tetszik, nem tetszik. A házassággal a társadalmi rang megszerzése fontosabb volt a romantikus, mély érzelmeknél. A pénz lett a mérvadó. Ez persze nem jelentette, hogy az érdekházasságok tagjainak ne lettek volna szeretőik.  A szerelmi ajándék is elterjedt volt, amiből mindenki tudta, kik tartoznak össze.

Courtship

A viktoriánus korban a lányokat már születésüktől a házasságra nevelték. Tanultnak, műveltnek, kifogástalannak kellett lenniük. Gyöngéd, kedves embereknek nevelték őket, akik jó társalgók voltak. Bár a házasságra már annyira nem kényszerítették őket, de a szülök „véletlenül” olyan férfinak mutatták be őket, akihez lányukat adni szerették volna. A többi a fiatalokon múlt. Udvarolni egyébként igen nehéz volt. Nem beszélgethettek a fiatalok csak úgy az utcán: szociális összejövetelek alkalmával volt lehetőség szót váltani, bizonyos keretek között. Például ha bemutatták egymásnak őket. A szexuális együttlétnek is komoly szabályai voltak, hogy mit és hogyan. Mondhatjuk, hogy igen távolságtartó kor volt, ami a kapcsolatokat illeti.

A 19 században rendkívül elterjedt volt a szerelmi költészet. Ekkor lett divat a hölgyek számára virágot adni, verset írni és mondani nekik, jelezni, hogy igazán fontosnak tartják őket. A lányok ekkor már azt sem bánták, ha több férfi udvarol nekik, így válogathattak közülük. Eléggé megfordult a helyzet ekkora már az őskortól, igaz? Azzal, hogy a férfi viszont odaadta önmagát a nőnek, versekkel és minden jóval bombázta , meg lehetett hódítani őket. Még akkor is, ha kevésbé tetszett nekik a férfi. Ilyen módon lett sikeres a lányok körében a nagy magyar költő, Petőfi Sándor is.

Napjainkban

texting2_1

Manapság már a csajozási, udvarlási formák egész tárháza ismert, jellemző dolgok azonban ma is vannak. A szokások kiválóan tükrözik a fogyasztói társadalmat. Egyrészt azért, mert manapság fizetni kell mindent a lány számára, ha akarunk tőle valamit. Mozi, kávézás, programok, koncert stb. Még ennek ellenére is, ha a lány inkább mást akar, fogja magát, elmegy és talál magának mást, mintha csak egy boltban válogatna. Vannak helyek, ahol udvarolni már nem is annyira kell, akinek meg máshogy nem megy, az fizet érte, hogy megtanítsák csajozni. Ma már a csapból is a szex folyik, így az sem meglepő, hogy a lányoknak nem kell erkölcsi szabályokat betartaniuk. Nem nézi le őket senki, ha házasságon kívül szeretkeznek, vagy épp, ha nem gyereknemzés a cél.

Mint látjátok csajozni ezerféleképpen lehet, főleg ma, amikor szinte minden megengedett. Néha elég valakit leütni és a barlangba vonszolni, néha pedig ráírni Facebookon. Kinek mi tetszik.

Így csajoztak a történelemben
Neked melyik kor udvarlása tetszik jobban?